Lövésem sincs

Váncsa István
2018. 01. 03. · Hócipő 2018/01
Lőtérre járni jó, a lövészet nem csupa dirr-durr, hanem fegyelem, éberség, koncentráció. Gyógyír, melynek révén a modern ember az ő bomlott elméjét újra meg újra ráncba szedheti. Húsz évvel ezelőtt magam is igazolt amatőr sportlövész voltam, hetenként kétszer kilátogattam a lőtérre, felhasználtam két doboz 38-as pisztolylőszert, utána haraptam valamit a büfében, megittam pár üveg sört, esetleg némi töményet is, majd ellazulva, gondtalanul, orcámon nyájas mosollyal mentem a dolgomra.

A sport az ember testének-lelkének egyaránt áldás, mármint az aktív sport, amiről most épp beszámolok, és ami éppúgy különbözik az élsporttól, mint pornótól a valódi szex. Kormányunk száz-meg százmillió forintokat áldoz a focira, vagyis a szórakoztatóipar aberrált kinövésére, amelynek a nézőkből kéne megélnie, s teszi ezt azon a címen, hogy ez a pénz a lakosság egészségének a megőrzésére megy. Ha tehát a pályákon túlfizetett nyikhajok idétlenkednek, akkor a magyar ember nem kap se gyomorrákot, se gutaütést. Továbbá ha Lőrinc barát pincéje tele van borral, akkor szomjasak se leszünk.

Sportpályafutásomnak az vetett véget, hogy a lövészklub egyszer csak elköltözött, és nem települt a helyére másik. Egyébiránt a lövészetet már amúgy se tudnám finanszírozni, havi legalább száz­ezer forint, persze a felhasznált lőszer típusától és mennyiségétől függően. Olcsónak akkor tekinthető, ha a sportoló kimegy a lőtérre, de nem durrogtat, hanem csak iszik, mint a miniszterelnöke. Ő takarékos ember, élére rakja a garast.

Ha megépül az a százkilencvenhét új lőtér, amelyeket a kormány betervezett, akkor a lakosság mentálhigiénés állapotára új világ köszönt. Mármint azokéra, akik ezt meg tudják és meg is akarják fizetni. Nem lesznek túl sokan, ezt abból gondolom, hogy a meglevő mintegy két tucat lőtérnek se a zsúfoltság a legjellemzőbb problémája.

A szabadidős lövészet örömeitől elzárkózó népesség kedélyállapota pedig inkább borzolódni fog, tekintve, hogy a lőtér zajos. Igaly Diána olimpiai bajnok koronglövőnek évei mentek el arra, hogy egyáltalán edzhessen valahol, végül is annyit tudott kiharcolni, hogy hétköznap délelőtt és délután két-két óráig lövöldözhet. Hogy a százkilencvenhét új lőtér körül ezek a kérdések miképpen fognak rendeződni, az nem tudható, bár én sejteni vélem. Úgy, hogy a lőtereket annyian se látogatják majd, mint a stadionokat, területüket ugartyúkok és szikipacsirták veszik birtokukba, legjelentősebb zajforrásuk a tücsökciripelés leend.

Hogy akkor mégis mi szükség van rájuk, arról nekem lövésem sincs. Persze léteznek különféle elméletek, a legépkézlábabbnak az tűnik, hogy mindez összefügg a tervezett önkéntes tartalékos haderő felállításával, ami a rendszerváltás után lerohasztott hadsereg pótlására lenne hivatott. Kormányunk nyilván megtekintette az amerikai függetlenségi háborúról szóló filmek valamelyikét, és a jövő fegyveres konfliktusait is annak megfelelően képzeli el. A katonák zeneszó mellett kivonulnak a csatatérre, fölsorakoznak egymással szemben, céloznak, lőnek. Este a kocsmában a győztes oldal fizet.

Empatikus lelkivilágú hazánkfiai inkább arra tippelnek, hogy a katonásdi a mostanra teljesen megkergült illiberátornak egyszerűen az agyára ment. Militáns beszédstílusa egyértelműen ezt látszik alátámasztani, zászló, győzelem, vereség, harc, forradalom. Bennünket nem fog se a golyó, se a vas. Hadrendbe kell állítanunk csapatainkat. Fújjátok meg a kürtöket és nyergeljetek. Ha kint állok a mezőn egy nagy karddal a kezemben, és rám jönnek hárman, akkor azt a hármat le kell kaszabolni. Megtanultam, hogy amikor esélyed van megölni riválisodat, akkor nem gondolkozol, hanem megteszed. Ezt mind ő mondta, és ő csupa ilyesmit szokott mondani, mármost ebbe a százkilencvenhét lőtér csont nélkül belepasszol. Ha tele lesz lőterekkel az ország, akkor mindenki láthatja, hogy nem az alcsúti ember dicső esze bomla össze itten, hanem csapataink igen­is hadban állnak, a kormány a helyén van.

A tárgyilagosság kedvéért hadd tegyem hozzá, hogy normális esetben a lőtér nem üres hablatyolás, hanem ijesztően valóságos dolog. 71-ben a Magyar Néphadsereg vitéz katonájaként hajszál híján hasba lőttem a parancsnokomat, tizenkét évvel később véletlenül összefutottunk egy borozó előtt, ő sietett valahová, én is siettem, pár liter bort azért elkortyoltunk. Akadt némi megbeszélnivalónk. Jó érzés azt remélni, hogy effajta malheur a létrehozandó lőtereken aligha fordulhat elő, azoknak a fejlesztésével ugyanis bizonyára Mészáros Lőrinc bízatik meg, ezt követően pedig földmérő küllemű legények járkálnak szerte a magyar ugaron, emitt-amott leszúrnak egy-egy karót, rajtuk tábla, a táblákon a Lőtér felirat. Ennyi. A terület marad, ami volt, kék ég, zöld fű, ezer nyíló virág, szökőkút cseppje és árnyas liget, fegyver és lőszer sehol. Végül Mészáros Lőrinc felveszi az e célra szánt huszonhétmilliárd forintot, és mindenki pihenni tér.

A sportnak ismeretesmód erkölcsjobbító hatása van, országunk elképesztően magas morális színvonala tehát mindenekelőtt a kormány áldozatos sportpolitikájának köszönhető. Régen nem így volt. Saját fülemmel hallottam, amikor a lövészklub egyik tagja azt kérdezte Rékától, az elnök titkárnőjétől, hogy ő mint vállalkozó, a felhasznált lőszer árát az adójából leírhatja-e. Kérdezze meg a könyvelőjét, mondta Réka. – Megkérdeztem, szerinte nem lehet. – Akkor lője le, és keressen másik könyvelőt.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2019/2  •  I. 16. – I. 29.
ORBÁN SZOBOR A KOLOSTOR FALÁN? Szent Mihály útján suhant esztelen - Orbán Viktor Mihályról mintázva? Para-Kovács Imre szerint a 44-es úton nincs megállás Farkasházy Tivadar Kafka és Orbán Kastélyáról Bakács Tibor és Trunkó Barnabás a Gundel-menzáról avagy Ilkovics a Várban Lengyel László Márairól, Esterházyról, Pilinszkyről, Amos Ozról Smuzewitz Ilona a gyerekeknek szánt parlamenti szánkók sorsáról Ágh Attila az Orbán egy Gömböc súlyosbított változatáról Majláth Mikes László felfedezte az Orbán Médiaalapítvány horthysta elődeit Egy őrült naplója Kövér László tolmácsolásában
Hócipősök könyvei
PARTNEREINK


GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.