Kormányunk harcban áll
Váncsa István
2010. 07. 14. · Hócipő 2010/14
„A hadseregnek csalás segítségével kell megállnia helyét”, írja Szun-ce, a hadművészet első számú klasszikusa.Háborús időket élünk mostanság.
Megvédi a kormány a bankadót a Bankszövetség támadásaival szemben, nyilatkozta Matolcsy, és ennek mi őszintén örülünk. Amióta a bankadó ideája először felködlött, azóta örülünk neki, ugyanis mi teljes szívünkből utáljuk a bankokat, és ezt jónak látjuk leszögezni mindjárt itt, az elején. Vannak ugyan intézmények, amelyeket még jobban utálunk, de a bankok mindenképp ott vannak az első nyolc között. Ha pedig a Magyarországon működő intézmények pofátlansági mutatóját vizsgáljuk, akkor a kereskedelmi bankokat minimum a dobogó harmadik foka illeti meg. Indoklásra helyünk most nincs, majd egyszer, talán.
Ha azt halljuk, hogy bankadó, melegséget érzünk a szívünk körül.
Matolcsy állítólag azt mondta, hogy a bankadóról szóló jogszabályt a kormány „meg fogja védeni az ország határain belül a Bankszövetség támadásaival szemben, és meg fogja védeni az európai színpadon is, amennyiben erre szükség van”. Ettől, ha lehet, még bizsergetőbb melegséget érzünk. Csapataink harcban állnak, a kormány a helyén van. Pontosítunk: csapataink a helyükön vannak, kormányunk harcban áll. Hogy kivel áll harcban, az nem kérdés, mindenkivel, de az Erzfeind, legalábbis pillanatnyilag, a Bankszövetség. A Nemzeti Ügyek Kormánya akár Sztálingrádig is elmegy, ha a magyar embereket ott kell a Bankszövetségtől megóvnia. „A háború mindig a csalás útját járja” - írta Szun-ce. Mondanunk se kell, hogy a Nemzeti Ügyek Kormánya helyében mi is csúnyán megadóztatnánk a bankokat, egyszerűbben fogalmazva elvennénk a gazdagok pénzét, hogy a szegényeknek odaadjuk. Szakasztott úgy, ahogy Rózsa Sándor, Jánošík, Robin Hood, Rob Roy, Jesse James és a többi szociálisan érzékeny útonálló, Ernest Hobsbawm brit történész kifejezésével „social bandit”, azaz félig forradalmár, félig haramia. Ilyenek mindenütt voltak, zömükről film is készült, így aztán tudvalévő, hogy a szociálisan érzékeny útonálló nemcsak roppant népszerű, hanem emellett jóvágású, megnyerő, sármos legény, a nők megvesznek érte. Persze a social bandit legendája csakugyan legenda, Ernest Hobsbawm brit történész pedig egy sötét lelkű kommunista volt, evvel együtt a kormányok szeretnek Robin Hood jelmezében ágálni, mert azt remélik, hogy akkor majd értük is megvesznek a nők. A szociálisan érzékeny útonálló szerepe hálás szerep, pláne „az európai színpadon”, ahol a Nemzeti Ügyek Kormányának fontos fellépése lesz. Nem lehet csodálni, hogy a bankadó világszerte oly kedves a kormányoknak, kezdve mindjárt a G20 tagjaival, és kiemelten Obamával, folytatva az uniós tagállamok kormányaival, köztük mindenekelőtt a Nemzeti Ügyek Kormányával, amely úttörő szerepet vállal e nehéz napokban is.
Ezért van az, hogy a Nemzeti Ügyek Kormányának a bankadót az európai színpadon is meg kell védenie.
„Ha valamit felhasználunk, tegyünk úgy, mintha nem használnánk fel; ha közel vagyunk, keltsük azt a látszatot, hogy távol vagyunk; ha távol vagyunk, keltsük azt a látszatot, hogy közel vagyunk” - mondta Szun-ce.
A Nemzeti Ügyek Kormányának a bankadója nem olyan, mint a többieké. Kezdjük ott, hogy mások nem is bankadónak nevezik a bankadót, Obama például „financial crisis responsibility fee”-t emleget, de az uniós tagországok kormányai is azt mondják, hogy pénzt szedünk a bankoktól és letétbe helyezzük (nyilván betesszük a bankba), arra az esetre, ha az ő felelőtlen hitelpolitikájuk a világgazdaságot megint válságba taszajtaná. A Nemzeti Ügyek Kormányának a bankadója ettől nemcsak a nevében, hanem a szándékában is különbözik. A Nemzeti Ügyek Kormánya forradalmi, jakobinus kormány, bankadója pedig nem rés, de erős bástya a Nemzeti Együttműködés Rendszerében. Elvesszük a pénzt a bankoktól, hogy ne az övék legyen, hanem a mienk. Mi, magyar emberek, ennek roppantul örülünk, kivált annak a fényében, hogy a Nemzeti Ügyek Kormánya a mi adónkat evvel egyidejűleg számottevően csökkenti, sőt úgyszólván kacagtatóan jelentéktelen összegre redukálja. Némelyek ugyan azt mondják, hogy a Nemzeti Ügyek Kormánya nem adót csökkent, hanem adót emel, minthogy végső fokon a bankadót is a régi rendszert megdöntő és a Nemzeti Együttműködés Rendszerét megalapító magyar emberek fogják kifizetni, ám ez hazugság. Természetesen mi is hallottuk, hogy a bankok menedzsmentjei az első fél órában kidolgozták és a disznófejű Nagyúr elé terjesztették azt az üzleti tervet, amely a bankadó terhét hivatott az ügyfelekre hárítani, de mi azt is hallottuk, hogy a disznófejű Nagyúr ezt a koncepciót mindenütt undorral lökte vissza. - Hogyan is juthat ilyesmi az eszetekbe? - kérdezte döbbenten a disznófejű Nagyúr. (Bankonként más-más disznófejű.) - Ez nem lenne igazságos! A jogalkotónak a szolidaritási adóval nem ez volt a szándéka, hanem az, hogy a mi profitunk egy részét elvegye. Mi ezt a szándékát tiszteletben tartjuk, és igenis odaadjuk neki a profitunk egy részét, vagy akár az egészet is. Ekképpen szólt a disznófejű Nagyúr (bankonként másmás disznófejű), magánrepülűgépét egyidejűleg eladta, és BKVbérletre kezdett gyűjteni.
„El kell érnünk, hogy a nép ugyanúgy gondolkodjék, mint uralkodója” - mondta Szun-ce.
Meglepő, de olybá tetszik, hogy a disznófejűek dicséretes önkorlátozási szándékáról sem az IMF, sem az Európai Bankszövetség nem hallott, ezért aztán a forradalmi magyar bankadót illetően komoly fenntartásai vannak. A tervezett európai bankadók a GDP pár század százaléka körül mozognak, az Obama-féle financial crisis responsibility fee 0,15 százalékos lesz, míg ellenben a forradalmi magyar bankadó 0,7-0,8 százalék. A hitelek tehát megdrágulnak, és így nem zárható ki, hogy a magyar gazdaság ennek folyományaképp bedől. Annak pedig tudvalévőleg akkor is borzalmas következményei vannak, ha igazából be se következik.
„A hadsereg csapásának olyannak kell lennie, mint amikor malomkő zuhan egy tojásra” - mondta Szun-ce.
Most a világ pénzügyi körei az európai színpadon a forradalmi magyar bankadó elleni, mindent eldöntő, végső ütközetre készülődnek. A világ pénzügyi körei, tisztesség ne essék szólván, be vannak szarva, szörnyű látomás, a debreceni polgármester és Mr. Szijjártó rémalakja kísérti őket. Köröttük a kalandozó magyarok által felégetett Lotaringia, Alemannia és Frankföld füstje gomolyog.