Piac

Para-Kovács Imre

2010. 05. 05. · Hócipő 2010/09

Legyünk hatékonyak. Van-e erősebb fíling a természetes jobbratolódás mellett, mint a piac figyelmeztetése az évszakokra?!

Öt éve élünk a Retek utcában, mellettünk negyven méterre a Fény utcai piac, de filozófiailag csak most értettük meg, hogy mit jelent. A piac az élet. De komolyan.

Kimenni tavasszal a piacra annyit jelent, hogy szembesülni kell az új színekkel, rebarbara, spárga, lila hagyma, kis tökök, miközben Isten integet, meg persze hallom a dugattyúk dalát, de a színek megbolondítanak, illetve visszarántanak a depressziómból, mert valahol paraszt vagyok (de tényleg), beszívom a föld illatát, a terméseket nevén nevezem, tudom, mikor van a medvehagyma szezonja, mikor a karalábé, engem meg ne próbáljatok megvezetni, mocskos labancok, mert együtt lélegzem a világgal, különösen a spárgával, ha mond ez önöknek bármit is.

A télnek akkor van vége, ha Éva kiteszi pultjára az első csomag spárgát.

Az első csomag spárga rohadt drága, direkt a hozzám hasonló gasztrosznoboknak lett kifejlesztve, ember nem veszi, de én persze igen, olyan, mint egy szerelmi vallomás, gyakorlatilag nyersen ehető lenne, de nem, csipetnyi cukor és só a lobogó vízbe, aztán vajon éppen csak megmutatni neki a sütőt.

Aztán elkezd a spárga olcsóbb lenni, közeleg a nyár, ami jár némi kellemetlen következménnyel, de némi jóval is, elkezdődik a piac igazi tündöklése, színorgia, szabadfoglalkozás (és itt kérem, hogy képzeljék el Koltay Róbert hangsúlyait, köszönöm), illetve a város dögletes melege. Ami jön.

A Fény utcai piac egyik legfontosabb intézménye (elvégre médiakritika ezen rovat eredeti küldetése) a liberális sasfészek az első emeleten. Talán még nem tudják, de a szerző (én) szintén liberális, egy klasszikus rónin pozíciójába dermedt publicista, aki most csak néz, hogy mivé lett a vágyott jövő, ami éppenséggel múlt, de ezt hívják öregedésnek (Drága Olvasók, Tisztelt Rajongók és Összes Mindenki, azt vettem észre, hogy öregszem, ami bizony kemény tényeken alapuló észrevétel, elég talán csak azt jeleznem, hogy amikor fiatal voltam, a Holt-tenger csupán betegeskedett, aztán mi lett belőle...)

De a lényeg, hogy nem vagyok egyedül, mert a Fény utcai piac emeletén rendszeres vendégművész például Szebeni András, aki még nálam is öregebb, ráadásul fényképész (fotóművész, na ja), és répákat hordoz szatyrában, mintha bevásárolna éppen, pedig nem, folyamatos aknamunkával készül pokollá tenni a felálló kormány munkáját, amihez segítőtársai is akadnak, voltaképpen Csaplár Vilmos és én.

Nem véletlen, hogy Körmendy Ferenc is feltűnik néha, akinek Retkes Attilát köszönhetjük, azonban mást is, szerencsére elég öreg vagyok, hogy emlékezzek a 180-as Csoportra, ami nem belügyminisztériumi fogalom, hanem az egyetlen igazi kortárs komolyzenei vállalkozás az elmúlt században (volt). Körmendy Ferencet egyébként érdemes lenne felhasználni végre a kereskedelmi televíziózásban, mert gasztronómiailag nála képzettebb ízlelőt még nem láttam, pedig magam is gyakorta veszek szürkemarha- borjú-szűzérmét, és még el is tudom készíteni (na itt kapcsolódik be a spárga és a kis tök).

Két tanulság is adódik a fentiekből: ha valódi magyar zöldségeket akarunk vásárolni, akkor keressük Évát a lépcsőház melletti standon, illetve, hogy amennyiben csalódott liberálisok vagyunk, akkor járjunk gyakrabban a Fény utcai piacra, mert ott vigasztalásra lelünk, valamint párbeszédre, miközben a vérjobbikos sajtkészítőtől megtudjuk, hogy valahol mélyen mind emberek vagyunk.

Nem kell beszarinak lenni, mert mint azt a klasszikusoktól tudjuk: beszarva nem lehet pókerezni, beszarva lehet ugyan élni, de egyáltalán nem érdemes, mert furcsa szagok teszik tönkre az élményt, ami az élet maga.

Nehéz istennek lenni.

Talán a fentiekből is kiderült, hogy nem néztem tévét az elmúlt két hétben, nem érdekeltek a politikai elemzések, pedig politológusaink talán minden eddigi formájukat meghaladták, és úgy elemeztek, ahogy Jacko táncolt (anekdot: Bajor Imre nagyságának teljes és jogos tudatában bírságoló rendőrt szeretne megfékezni, aki rendszámot ír. Bajor Imre odalép és jelez, rendőr fel sem néz a jegyzettömbből, csak annyit nyomatékosít: nem nézek tévét - bírság realizálva).

Irodalmi miniszter szeretnék lenni, nem tudom, hogy jó helyen jelentkezem-e, de szólok, nagyon jól jönne az állás, imádkozni is szokok.

Nincsenek rossz szokásaim, piacra járok, tévét nem nézek, Farkasházy Tivadar már régóta gyanús. Régebben drogoztam, de ez nem lehet akadály, ismerve Esztergom történetét. Fizetésről megegyezünk.

Para-Kovács Imre
legolvasottabb cikkei

Para-Kovács Imre
legfrissebb cikkei

Para-Kovács Imre összes cikke

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/22 • X. 23. – XI. 5.

Para-Kovács Imre ha magyar lesz mindenki a bolygón, mi akkor is előbb voltunk magyarok, mint ők! Váncsa István: Kóstólt-e már vattacukor ízű tücsöksnacket? Hát libatepertő ízű vattacukrot? Smuzewitz Ilona: az euró luxuscikk lett, ahogy az élelmiszer is, az oligarchák idegesek, rövidesen már csak egymástól tudnak lopni Farkasházy Tivadar Orbán Balázs utcát talált a Gyógyszergyár utcában Havas Henrik megtudta, hogy hazánkban ezentúl a sikeresség mutatója nem a GDP lesz, hanem a Bruttó Nemzeti Boldogság Lendvai Ildikó: a Nemzeti Konzultáció mindig felvidít, örömöt okoz, ha hülyének néznek! Dési János: az igazság bolsi-libsi trükk, nem csoda, hogy be is tiltották a múlt héten Farkasházy és Verebes a Magyar Rádió gengszterek által bontásra ítélt egykori szellemi központjáról, a Pagodáról Nem Lehet Más az Ungárpetya – búcsúzunk az LMP-től A Heti Kamu megtudta: ezentúl utasok is vezethetik a MÁV-szerelvényeket, ha a masinisztának lejár a munkaideje

GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.