Ha mindjárt az ingemért is

Para-Kovács Imre
Nyomtatás
2010. 02. 10. · Hócipő 2010/03
Nem gondolom, hogy manapság annyira nagyszerű időtöltés filmesnek, konkrétan független filmesnek lenni, de Hollywood sem a régi: csapatmunka, japán nagyvállalati stílus, kicsi robotok dolgoznak minden képkockán, aztán a számítógép alatt alszanak, sohasem volt még ekkora különbség amatőr és professzionális filmkészítés között, mert az utómunka átvette a hatalmat a forgatás felett, nincsenek magányos hősök, de ha vannak is, hát nagyon kevesen, és tényleg magányosak.

Ha ennyire nehéz a filmeseknek, akkor a dokumentumfilmeseknek még rosszabb a helyzetük, erre szolgál bizonyítékként az összes ismeretterjesztő csatorna.

Régen az volt, hogy a Gulyás testvérek kamerája elé leültek emberek, és érdekes dolgokról beszéltek, az emberek pedig hallgatták, mert ritkán hallottak érdekes dolgokról, nem voltak speciális effektek, jegesmedvék vagy mérges kígyók, elvitte a filmet a téma, a feszültség az értelemben keletkezett, azaz intellektuális borzongás vagy kielégülés kísérte az alkotást, és nem vártuk el a szereplőktől, hogy mellesleg ugorjanak le egy toronyházról, miközben életükről mesélnek.

Az ismeretterjesztésben hasonló volt a helyzet, állt egy bajszos ember a mezőn, és rámutatott a tehénre, majd mesélt róla valamit. Esetleg láttuk a tehenet kettévágva is, de ez már kifejezetten nagy költségvetésnek számított, és napokig beszéltek róla a munkahelyeken.

Régen minden jobb volt, de a kommunisták tönkretették a filmezést. Főleg Amerikában.

Bear Gryll: A túlélés törvényeiben (Born Surviver: Bear Grylls, illetve az USA-ban Man vs. Wild) egy lenyúzott kígyóbőrből issza a saját vizeletét, hogy ne haljon szomjan a sivatagban, skorpiókat, lárvákat eszik, elefántürülékből csavarja ki az ivóvizet, kis szőrös állatok bogyóiból főz teát, nyers birkaherét és jakszemet eszik, miközben bemutatja nekünk, hogyan maradjunk életben különböző egzotikus tájakon, ha véletlenül ledobnának bennünket egy repülőről, és csak késünk, illetve kovakövünk lenne.

Megdolgozik a pénzéért, ráadásul ő egy angol úriember, aki kétségtelenül visszafogottabb amerikai kollégáinál, mondhatnám: kevésbé szenzációhajhász, már-már decens és disztingvált, ha a nyers birkahere evése kapcsán beszélhetek ilyesmiről.

Mániákus túlélő, jó és látványos műsorokat csinál, de feszegeti a határokat, és benne van a történetben, hogy egy forgatáson veszi fel a néhai nevet. Én meg képtelen vagyok nem gondolni a Másfélmillió lépés Magyarországon című sorozatra, ami ugyancsak jó és látványos ismeretterjesztő film volt, de vajon hogyan reagálna rá az amerikai közönség - saját fiatal nemzedékünkről nem is beszélve (csak azért is emlékezzünk az alkotókra: Dercsényi Balázs, műemlékek, Juhász Árpád, geológia, Paládi-Kovács Attila, néprajz, dr. Pócs Tamás, növények, Sinkó László, hang és Rockenbauer Pál)

Ha például Szabados Tamás operatőrt megcsípte egy lódarázs, akkor borogatták a duzzanatot, de Dr. Mike Leahy virológus direkt azért járja a világot, hogy a legkülönlegesebb állatok szúrják, csípjék, harapják meg, galandféregpetéket fogyaszt, és várja a hatást, csalánokat és medúzákat érint bőréhez, majd a kórházi ágyról folytatja a filmezést.

A bogaras utazó vidám sorozat, Leahy helyettünk próbálja ki a mérgező rovarok és növények nagy részét, aztán szenved, a néző pedig kacaghat, hogy anyjuk, nézd már milyen hülye ez a kopasz tudós, skorpiót rakott az orrába, oszt csodálkozik, hogy akkora feje, mint egy disznósajt!

Az ismeretterjesztés egyértelműen a cirkusz felé vette az irányt (de nem úgy, mint a magyar politika, ahol az oroszlán megette a légtornászt, és csak a bohócok maradtak a porondon), nem elég a krokodilt látni, de meg is kell küzdeni vele, lehetőleg iszapos vízben, félmeztelenül.

A krokodilvadász, Steve Irwin már halott, és valószínűleg egy sor dokumentumfilmes halt meg azelőtt, hogy egyáltalán megismerhettük volna a nevét, mert megpróbáltak olyan filmet készíteni, amivel az ismertségbe repülhetnek, valamit, amit még senki sem próbált, valamit, amivel le lehet kötni a nézők figyelmét.

A producerek logikusak és kegyetlenek, oda küldik a főszereplőjüket, ahol a nézettség található, leomló bányákba, tűzhányók kráterébe, háborúba, jég alá, oroszlán torkába, elvégre van az a pénz.

Ha kíváncsiak a véleményemre, a következő áldozat Ross Kemp lesz, aki megjárta már Afganisztánt egy sorozat kedvéért, aztán csellengett Los Angeles bandái között, most pedig kalózokkal kergetőzik az óceánon. Különben is, ha már játszunk, akkor játsszunk nagyban, ideje megkezdeni a fogadások kötését a sztárok életére, finoman hangolt oddsokkal és napi beszámolókkal, hiszen itt még akadnak ki nem aknázott lehetőségek.

Teljesen nyilvánvaló, hogy aki dudás akar lenni, annak kötelező a pokol, de - ha jól emlékszem - nemrégiben ez még a lélek pokla volt, nem kellett minden dudásnak tényleg meghalnia, mert holtan meglehetősen nehéz dudálni. Bár az animáció fejlődésének tempóját nézve, tulajdonképpen ez sem lehetetlen.
Para-Kovács Imre
legolvasottabb cikkei
Para-Kovács Imre
legfrissebb cikkei
Para-Kovács Imre összes cikke
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/8  •  IV. 10. – IV. 23.
Sulyok Papa Doc: Zsidólakás
és zsidóbútor után olvasson
zsidókutya-igénylésekről is!
Para-Kovács Imre: Hamburgerekkel lehet a szemétdombra juttatni a Fidesz nevű állampártot, nem tárkonyszószos pirított pisztránggal! Váncsa István: embercsoport saját magának önszántából ennyire hülye nevet nem találhat ki, mint hogy Talpra Magyarok Közössége Smuzewitz Ilona: az úgynevezett ellenzéki pártok is megmondták, hogy nem Magyar a messiás, de ha olyan nagy a szükség a messiásra, ők vállalják Farkasházy Tivadar szerint a brazil Bolsonarónak Kisvárdára vagy Mezőkövesdre kéne igazolnia, de még mielőtt kiesnek Havas Henrik belecsöppent a Békemenet transzparenskészítőinek mindennapjaiba, és megtudta, azzal fognak vonulni, hogy: Elfoglaljuk Brüsszelt, mert Magyar Péter egy geci! Dési János a miniszterelnök (apjának) hatvanpusztai pálmaházában ugrándozó majmokról Verebes István újabb Örkényiádái A Heti Kamu megtudta: Tiborcz Istvan árufeltöltőnek állt, hogy belülről foglalja el a SPAR-t.
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.