Az ember, aki töltene

Para-Kovács Imre

2009. 07. 15. · Hócipő 2009/14

Szeretném figyelmeztetni az olvasót, hogy a következő írásban márkanevek szerepelnek majd, ezért az érzékenyebb lelkületek sérülhetnek, ilyeténképpen mindenki csak saját felelősségére olvassa tovább, mer lesz mindjárt Canon, iPhone és Hama, hogy csak a lényegesebbeket említsem.

Előjátékként ismertetném esetemet, ami a Nagy Műszaki Áruház (azért túlzásokba nem esem, és maradt az írásban némi inkognitó) csevegő osztályán zajlott, ahol a hozzám hasonló, problémás esetekkel beszélgetnek az eladók.

Az történt, hogy vásároltam egy memóriakártyát a Canon Iyus 700-as fényképezőgépembe, 8 gigabyte-os méretben, amire a kamera egyszerűen azt mondta, hogy nem, én pedig a fentebb említett osztályra mentem, és mondtam, hogy mondott.

A kedves eladó ránézett a 2008-ban vásárolt szerkezetre, és enyhe éllel tavalyinak nevezte, ezzel mintegy besorolva engem azon vesztesek közé, akik faekével, kulcsos korcsolyával, illetve T-modellel próbálkoznak a XXI. Században, és közben nem értik, mennyire elszaladt mellettük a csermelyléptű idő.

Ez csak a 2 gigás kártyát tudja kezelni - tette hozzá, de mentségére legyen szólva, szó nélkül kicserélte nekem a memóriát.

Mindezen előzmények után nyaralni indultam, körülbelül kilenc különböző töltővel, úgyis mint laptop, fényképezőgépe, kamera, telefonok stb., mindent kétszer ellenőrizve, külön táskával, mint egy igazi idióta. Hibátlan is lett volna a nyaralás, ha nem kell megszakítani egy hakni miatt, ahová magammal vittem a telefonom egy három hónapja vásárolt iPhone töltőjét, nehogy lemerüljön a készülék a másfél nap alatt, majd kis kitérőt téve otthonom felé, nadrágot váltottam, benne felejtve a töltőt.

Na most, Szentendre nem igazán falu, de ahhoz nem is eléggé város, hogy Apple mintabolt legyen benne, ezért érezte: nehéz küldetésem lesz, mivel elhatároztam, hogy Budapestre nem megyek vissza, megoldom helyi szinten a problémát. Ekkor láttam meg feleségem szemében először azt a furcsa csillogást, ami nála a kételkedés és a hamarosan bekövetkező őrület előtti szorongás elegyéből alakul ki, és gyöngéden biztosított róla, hogy szeret.

Én is szeretlek, mindjárt szerzek egy iPhone-töltőt, és kész, megoldódik a probléma, figyeld csak, hogyan intézkedik egy férfi, aki ráadásul médiasztár, halló szentendrei taxivállalat?, nagyszerű, lenne egy kérésem, iPhone-töltőre lenne szükségem, biztos jár valamelyik kollégájuk Budapesten, vagy a közeli nagyáruházban, és akkor hozna nekem egyet, persze, előre is köszönöm.

Néhány óra múlva megérkezett a taxis, kezében az univerzális Hama márkájú töltő, amin ugyan csak iPod-töltés szerepelt, de ez nem lehetett probléma, hiszen régi iPod-töltőm töltötte a telefonomat, tehát fizettem (töltő+taxi 9000), és rohantam fel a szobába, ahol a telefonom közölte velem, hogy illetéktelen eszközzel próbálom feltölteni, amit ne nagyon erőltessek (eladó univerzális iPod-töltő, ausztrál, amerikai és brit konnektoraljzattal megrendelhető a szerkesztőségben).

Ennek a fele sem tréfa, személyesen kerekedtem fel, feleségem pedig már úgy csillogott, mint egy túlvezérelt karácsonyfa.

Szentendrén nincs sok műszaki áruház, de az egyikben - legnagyobb meglepetésemre - azonnal polc felé nyúltak, amikor elmondtam, hogy mit akarok, és méltányos áron egy puritán, de megbízhatónak tűnő kínai, utángyártott iPhone-töltőt ajánlottak, ami nyugalommal töltötte el a szívemet, mivel Kínában sohasem hibáznak, mint az köztudott.

Az utángyártott modell beiktatása után az iPhone nem jelezte, hogy probléma lenne az eszközzel, viszont nem is töltődött, bár a zöld lámpa világított, de ennyi, töltőgyűjteményem újabb taggal gyarapodott, még szerencse, hogy egy másik bolt telefonszámát elkértem, ahol elmondták, hogy egynapos határidővel tudnak rendelni eredetit. Felhívtam őket, és megrendelték, mondták, hogy az emberük reggel bemegy érte, délután már mehetek, feleségem, akár a Time Square 2000 szilveszterén, pedig minden sínen, semmi probléma, drágám, látod, megoldom.

Mindenki számára nyilvánvaló, hogy töltő nélkül nem lehet felhőtlenül nyaralni, az embernek mindenről a töltője jut eszébe, nem érdekli a medence, a napsütés vagy a madárcsicsergés, mert csak tölteni és töltene, ezáltal, khm, nem túl szórakoztató partner, de már csak órák kérdése, hogy újra az legyen, hiszen az előzékeny boltos hozza a gyári töltőt, és az majd tölt, onnantól kezdve pedig minden rendben.

Másnap telefon, boltos mondja, hogy megjött, lehet bejönni.

Bemegyek.

Hozzá kell tennem: nem Szentendrén nyaraltunk, tehát a „bemegyek” annyit tesz, hogy család beszáll taxiba vagy az üdülő egyik készséges alkalmazottjának gépjárművébe, Szentendrén kiszáll, bolthoz odamegy, pultnál megáll, jó napot, mondja, én vagyok az ember, aki négy napja iPhone-t akar tölteni, eladó mosolyog, és elővesz egy tárgyat a pult alól, ami nem gyári iPhone-töltő, de kétségtelen, hogy villásdugóban végződik, igaz ugyan az is, hogy nem folytatódik semmiben, azaz nincs rajta kivezetés, hanem csak egy villásdugóval ellátott doboz, amibe még bele kellene dugni valami USB-csatlakozóban (egyik oldalon) és iPhone-csatlakozóban (másik oldalon) végződő kábelt, amivel aztán tölteni lehetne.

Egy kicsit rezeg a fejem, és most a feleségemről többé nem szólok, mert nincs arra szó, tehát állok a pult előtt, és kezemben a telefonom, előttem az új készség és csak mutatom az eladónak a kettő közötti távolságot, amit kábellel kellene áthidalni, de kábel az nincsen.

Nincs gyári töltő, mondja, azt meg kellene rendelni, de ezt sokan keresik, nem baj, ha nem veszi meg. Hozzátesz, hogy sajnos az én régi iPhone-omhoz nincs már rendes töltő, és az a röhej, hogy igaza van, mert hiába vettem három napja, ha másfél hónapja kijött az új, tehát relatíve tényleg egy régi készülékem van, a nemzedékváltás előtti időkből, amiért szégyellem is magam, persze.

Nem mondom neki, hogy ha a telefonban mondja, hogy nincs, akkor nem is jövök ide, hanem megköszönöm, mert ezt legalább nem vettem meg, de a szerkesztőségben már így is sok érdekes csatlakozóban végződő műszaki cikk vásárolható meg megkímélt állapotban, és ha kell, dedikálom is ezeket, csak egy darabig ne telefonáljanak, mert telefonálni nem tudok. Egy halott földrészen tartózkodom. Nyaralok.

Para-Kovács Imre
legolvasottabb cikkei

Para-Kovács Imre
legfrissebb cikkei

Para-Kovács Imre összes cikke

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/22 • X. 23. – XI. 5.

Para-Kovács Imre ha magyar lesz mindenki a bolygón, mi akkor is előbb voltunk magyarok, mint ők! Váncsa István: Kóstólt-e már vattacukor ízű tücsöksnacket? Hát libatepertő ízű vattacukrot? Smuzewitz Ilona: az euró luxuscikk lett, ahogy az élelmiszer is, az oligarchák idegesek, rövidesen már csak egymástól tudnak lopni Farkasházy Tivadar Orbán Balázs utcát talált a Gyógyszergyár utcában Havas Henrik megtudta, hogy hazánkban ezentúl a sikeresség mutatója nem a GDP lesz, hanem a Bruttó Nemzeti Boldogság Lendvai Ildikó: a Nemzeti Konzultáció mindig felvidít, örömöt okoz, ha hülyének néznek! Dési János: az igazság bolsi-libsi trükk, nem csoda, hogy be is tiltották a múlt héten Farkasházy és Verebes a Magyar Rádió gengszterek által bontásra ítélt egykori szellemi központjáról, a Pagodáról Nem Lehet Más az Ungárpetya – búcsúzunk az LMP-től A Heti Kamu megtudta: ezentúl utasok is vezethetik a MÁV-szerelvényeket, ha a masinisztának lejár a munkaideje

GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.