Columbo Vásárhelyen

Kíváncsi vagyok, mennyire meszeli el a bíróság Kotormán Norbert szobrászt és Prokai Gábort, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus művészeti osztályának vezetőjét. Mert hogy bíróság elé kerülnek, az biztos. Nevezett két úr ugyanis azt állította, hogy az október első vasárnapján Áder János által fölavatott hódmezővásárhelyi József Attila-emlékmű figurális részei bronz helyett viaszból készültek; Áder János tehát gyakorlatilag viaszbábuk előtt emelte meg a kalapját József Attila emléke előtt, külön kiemelve, hogy a költő mindig az igazság veszélyes ösvényeit választotta a hazugság kényelmes országútja helyett.

Ez olyan szép mondat, hogy ha bronz helyett tényleg viaszból készültek volna az alakok, már ott, az avatáson menten elolvadtak volna.

De nem készültek viaszból. Személyesen az alkotó, Kligl Sándor jelentette be, hogy aljas rágalomról van szó, nem igaz, hogy ő nem készült el idejében az avatásra a bronzfigurákkal, ezért hamarjában viaszból öntötte ki a költőt és családját, lefújva őket bronzszínű szprével, hogy azért mégiscsak szobor benyomását keltsék, legalább Áder Jánosban. Ezt erősítette meg Lázár János polgármester is (maga is kitűnő beszédet tartott az ünnepségen), aki egyenesen perrel fenyegetett meg mindenkit, aki továbbra is viaszszobrokról beszél.

Kotormán szobrász azonban köti az ebet a karóhoz: már az avató ünnepségen is határozottan állította, hogy amit ő lát a saját két szemével, az bizony viasz, mint ahogyan Prokai művészeti lektor sem enged: ő egyenesen azt nyilatkozta a Népszabadságnak, hogy "az avatás időpontjában hozzáértő számára teljesen nyilvánvalónak látszott, hogy a figurális részek nem fémből készültek". Itt állt tehát az ország a legnagyobb bizonytalanságban, hogy most nevessen-e a szónokon és Hódmezővásárhely polgármesterén, vagy ne nevessen. Szerencsére huszonnégy óra sem telt el, és szakmai kérdésről lévén szó, a lehető legautentikusabb szervezet foglalt állást a kérdésben, végérvényesen eldöntve a képzőművészeti vitát: egyenesen a Fidesz pesti sajtóosztálya jelentette be, hogy a szobor igenis bronzból van, "csak az időjárás viszontagságaitól védendő, viasszal vonták be".

Kész, passz, további vitának helye nincs. Annál is inkább, mert az avatás utáni második napon Lázár polgármester sajtótájékoztatót hívott össze egy raktárba, ahol az újságírók saját kezűleg kocogtathatták meg József Attila szobrát, és bizony az bronz volt, színtiszta bronz. Másnap a Magyar Nemzet kiküldött pártösszekötője joggal írhatta a lapban, hogy csak rémhírről volt szó, Áder János igazi szobrot avatott fel. Az ugyan igaz, hogy már az avatás előtt körbekordonozták a műemléket, hogy senki se férjen a közelébe, s hogy a ceremónia után azonnal elszállították a helyszínről a figurális elemeket, de csak azért, mert a nagy súly alatt megsüllyedt a talaj, nem akarták kitenni a lakosságot balesetveszélynek.

A probléma csak az, hogy valami fatális véletlen folytán (vagy tán éppen Áder János beszéde végett) bizonyos Columbo hadnagy is éppen Vásárhelyen tartózkodott az avatás időpontjában. Columbo hadnagyról tudjuk, hogy milyen, most is akadékoskodni kezdett, megbolygatva ezzel egy város békés hétköznapjait. Kérdései a következők voltak:

1. Az rendben van, hogy egy pártközpont kétszáz kilométerre a helyszíntől meg tudja mondani, hogy valami viasz vagy bronz, de miért kell egy bronzszobrot viasszal bekenni az időjárás viszontagságai ellen, amikor a bronz eléggé időálló, kivéve, ha kénsavas eső hull a városra. Viszont - s ezt Columbo hadnagy személyesen ellenőrizte -, Reich meteorológus jelentése szerint aznap nem hullott kénköves istennyila Hódmezővásárhely városára, sőt máskor sem.

2. Ha megsüllyedt a talaj, s el kellett szállítani a figurális elemeket, a sajtótájékoztatón miért csak József Attilát szabadott megkocogtatnia az újságíróknak, a Mamát és Etust például miért nem? Magyarán: hol volt a Mama és a gyerekek szobra? Jó, erre Columbo azt a választ kapta, hogy azok az alapzatról való leemelés következtében megsérültek, és most Kligl szobrász kalapálja őket a műhelyében. Amire persze Columbo a hajába túrva megjegyezte, hogy ha az avatás után balesetveszélyesre süllyedt az alapzat, akkor miért hagyták ott a jobb felső részen látható szimbolikus, ám roppant súlyos elemet, valamint a kőasztalt, a bronzszéket és a bronzlámpát, hacsak nem azért, mert utóbbi kettő még Kotormán szobrász és Prokai művészeti lektor szerint is tényleg bronzból készült, azaz minden gyanú felett áll.

3. Kligl szobrász jó szobrász, megbízható szobrász. De amikor a Népszabadság tudósítója megkérte őt, hogy mutassa meg a műhelyében az addigra odaszállított József Attila szobrot, azt felelte, csak másnap mutathatja meg, mert most dolga van. Már elnézést - hamuzott Columbo hadnagy József Attila olvasólámpájára -, de mi dolga volt, ami fontosabb a becsületénél, s van-e rá alibije? És még valami - fordult vissza az ajtóból Columbo hadnagy. - Ha egy bronzszobor csak félig készül el az avatásra, lehetséges-e, hogy utólag, az éj leple alatt befejezik, hogy másnap már a sajtó előtt kocogtatni lehessen? De legelébb is - kérdezte végül Columbo jellegzetes, rekedtes hangján -, tulajdonképpen ki az az Áder János, aki miatt ennyire sietni kellett az avatással?

- József Attila-szakértő, a költészet nagy barátja - hangzott a felelet. - Hát, persze, a feleségem is állandóan emlegeti - csapott a homlokára Columbo hadnagy, majd utasítást adott Hermann őrmesternek Kotormán szobrász és Prokai szakértő letartóztatására.

Így nem röhög azóta az ország Vásárhely ünnepi szónokán és polgármesterén.