Röff-röff, hapci

Para-Kovács Imre

2009. 05. 06. · Hócipő 2009/09

Milyen nagyszerű alkalom egy mutálódott vírus, hogy a haza összes középkategóriás riportere felvehesse aggodalmas arcát, és olyan hülyeségeket kérdezzen a szakemberektől, mint hogy mi lehet a legrosszabb kimenetele egy ilyen járványnak Magyarországra nézve? Aztán minden alkalommal, napokon keresztül jön a nagy löttyös felbuzdulás, miszerint tájékoztatni és óvni kell a magyarokat, fontoskodva, mint egy herélt borz, és nyögve cipelve közben a középszerűség borzalmas terhét.

Végre itt az óriási sertésinfluszenza-divat, ugyan nem sertésinfluenzáról van szó, de az olyan jól hangzik, és ekkor elő lehet szedni a spanyolnátháról szóló hosszú értekezéseket, lehet kenetteljesen fitogtatni az öt perce szerzett tudásunkat, félműveltségünket, és nyomasztani az epidemiológusokat a hülyeségekkel. Mondja, doktor úr, felkészülten várja Magyarország a közelgő járványt? Már mitől várná felkészülten, amikor az immunrendszer sem várja felkészülten, lévén új törzsről szó, és a legendás magyar találékonyság sem képes nem létező betegségre vakcinát kifejleszteni.

Természetesen - hangsúlyozza minden riporter - pánikra semmi ok, csak éppen naponta hat órában közvetítjük minden tüsszentő mexikói hétköznapjait, mert a jólértesültség fontos.

Ha nincs ok pánikra, akkor mit tolongunk, ha meg van, akkor el kell kezdeni kiabálni: mindenki meghal, meneküljenek! - így legalább szórakoznánk egy kicsit, mielőtt kiderül, hogy tipikus médiacirkusz az egész, és a lázon kívül nem lesz semmi bajunk, ha sikerül benyelni a mexikói vírust.

Évente meghal félmillió ember a Földön influenza miatt egy-egy erősebb évadban, és Darfúrban sem hagyták abba a mészárlást, a mexikói nátha azonban tökéletesen alkalmas a gazdasági hírek kommentálásába belefáradt agyak felpezsdítésére, mert ugyan ki képes egyforma lendülettel végignyomni egy hároméves világválságot, sokkal jobb, ha közben van egy kis pusztulás.

Mondja, doktor úr, mit tehetek, hogy megelőzzem a fertőzést?

Az influenza megelőzhető szívmegállással és ciánkapszulával is, azonban erős a gyanúm, hogy némileg túl van értékelve ez a járvány. A világ imádja a katasztrófákat, mert a katasztrófák látványosak, lehet helikopterrel körözni és beleordibálni a mikrofonba, hogy hihetetlen, ó istenem, milyen borzalmas! A járványok különösen kedveltek, mert van bennük valami kiszámíthatóság, elkezdődnek, tetőznek, majd véget érnek, miközben ott a bizonytalansági tényező: meghal-e a bolygó lakosságának harmada, vagy marad a tüsszögés és némi takony (igen, tudom, hogy az influenzával nem jár együtt orrváladék, de lehetnek szövődmények).

Itt van mindjárt a zéró áldozat, az ötéves mexikói gyermek, aki egyébként köszöni, jól van, de milyen jól hangzik az, hogy zéró! Régen ilyen nem volt, a fene sem tudta, hogy ki volt az első beteg, de a modern technika mindenre képes, nem beszélve a tudományról, elég csak a banán alakú Földre gondolnunk.

A járvánnyal az az egyetlen baj, hogy rosszul fényképezhető, mert a vírusok baromi kicsik, és egyelőre nincsenek tömegjelenetek, úgyhogy előlépnek a szakértők: első körben az igazi szaktekintélyek, őszülő professzorok, akik egy életen keresztül foglalkoztak az influenzával, de olyanokat mondanak, amit senki sem ért, és egyáltalán nem hajlamosak a pánikra, pedig az a legjobb, amikor a meghívott szakértő a haját tépi és imádkozik élő adásban.

A professzorok után jönnek a doktorok, aztán az asszisztensek, legvégül pedig - mivel ezek a hülye fertőzéshullámok sokáig elhúzódnak - megkérdezzük Kozsót, mit szól az influenzához.

Egyelőre nincs magyar vírusgazda, de ön szerint, professzor úr, meddig maradhatunk egészségesek?

Nem nehéz észrevenni a reménykedést a kérdésben, bárcsak lenne már egy magyar beteg, akinek aztán fel lehet keresni a családját, meghallgatni matematikatanárát, hogy milyen jót osztott törtet törttel, esetleg elkérni a családi fényképeit. Amennyiben felgyógyul, akkor mindenki üvöltözhetett volna csodáról (Legyőzte a halálos kórt a magyar beteg!), ha pedig belehal, akkor kereskedelmi temetés, nemzeti lobogó félárbocon, megemlékezések, alapítványok, családi fényképek megint.

Az egészben az a legszebb, hogy megírás és megjelenés között eltelik több mint egy hét, addig simán elhalálozik a fél emberiség, én meg beégek, hogy bagatellizáltam a rettenetet, de ennyi kockázat talán belefér. Mindenesetre úgy olvassák, hogy midőn e sorokat rovom, még nincs európai vagy észak-amerikai áldozat, csak Mexikóban halnak az emberek, de mindössze húszan igazoltan a H1N1 vírustól.

Mondjuk, a bal alkaromra nőtt valami furcsa púp.

Para-Kovács Imre
legolvasottabb cikkei

Para-Kovács Imre
legfrissebb cikkei

Para-Kovács Imre összes cikke

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/22 • X. 23. – XI. 5.

Para-Kovács Imre ha magyar lesz mindenki a bolygón, mi akkor is előbb voltunk magyarok, mint ők! Váncsa István: Kóstólt-e már vattacukor ízű tücsöksnacket? Hát libatepertő ízű vattacukrot? Smuzewitz Ilona: az euró luxuscikk lett, ahogy az élelmiszer is, az oligarchák idegesek, rövidesen már csak egymástól tudnak lopni Farkasházy Tivadar Orbán Balázs utcát talált a Gyógyszergyár utcában Havas Henrik megtudta, hogy hazánkban ezentúl a sikeresség mutatója nem a GDP lesz, hanem a Bruttó Nemzeti Boldogság Lendvai Ildikó: a Nemzeti Konzultáció mindig felvidít, örömöt okoz, ha hülyének néznek! Dési János: az igazság bolsi-libsi trükk, nem csoda, hogy be is tiltották a múlt héten Farkasházy és Verebes a Magyar Rádió gengszterek által bontásra ítélt egykori szellemi központjáról, a Pagodáról Nem Lehet Más az Ungárpetya – búcsúzunk az LMP-től A Heti Kamu megtudta: ezentúl utasok is vezethetik a MÁV-szerelvényeket, ha a masinisztának lejár a munkaideje

GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.