Lócitrom

Megyesi Gusztáv
Nyomtatás
2009. 04. 22. · Hócipő 2009/08
Fehérvárról jelentették, hogy múlt szerdán egy leszázalékolt nyugdíjas friss lócitromot dobott az APEH és a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Tanács helyi irodájának padlójára.

Személyi sérülés nem történt, az anyagi kár nem jelentős (mondhatni semmi), ám ezt már én teszem hozzá azok után, hogy a hatóságok az esetet követően szinte azonnal rendet teremtettek, amennyiben a rendőrség két rendbeli becsületsértés miatt indított eljárást a rokkantnyugdíjas ellen, s csak reménykedni tudunk abban, hogy olyan büntetést kap, hogy nemcsak neki, de az egész társadalomnak elmegy egyszer s mindenkorra a kedve a szardobálástól.

Csak közbevetőleg jegyzem meg, hogy pár héttel ezelőtt a huszonegyedik századba, valamint önmagába fordult Magyarországon értelmiségi szalonokban még az volt a legfőbb társadalmi viták fő témája, hogy vajon a főpolgármester s egyéb közéleti halandó tojással való dobálása alkotmányos joga-e a Magyar Köztársaság lakójának, netán egyenesen a kötelessége-e, és sért-e a dobálással valakit, vagy csak a véleményét fejezi ki.

Ha jól tudom, akkor ebben az országban még soha senki ellen nem indítottak becsületsértés vétségében eljárást dobálások után, és most már biztos, hogy a közeljövőben nem is fognak, hiszen hamarosan elkezdődik az EU-választások országos kampánya, melynek keretében gyakorlatilag minden rendű és rangú utcai rendezvény, happening és hadgyakorlat pártnagygyűlésnek számít, ideértve az autodafét is, amelybe a rendőrség nem szólhat bele, azaz június elejéig gyakorlatilag hatósági asszisztálás mellett folyhat a szar a pesti utcákon.

Ami viszont a fehérvári esetet illeti, mind a helyi APEH, mind a helyi fogyasztóvédelmi iroda alkalmazottai „meg voltak döbbenve a történteken, ugyanis ilyen még soha nem történt”. Mi tagadás, ezen mi magunk is meg vagyunk lepve, tapasztalataink és olvasmányélményeink alapján ugyanis feltehetően nem a fehérvári rokkantnyugdíjas az első a magyarországi adózás történetében, akinek afférja támadt az adóhatósággal. A fehérvári férfi, aki egyébként szívinfarktusa miatt kénytelen volt visszaadni a vállalkozási engedélyét, a megmaradt árukészletét egy alkalmi árussal igyekezett eladni a piacon, ami sikerült is végül, közben azonban nem volt már adószáma, ráadásul egy ellenőrzés során a fogyasztóvédők magyar felirat nélküli játékot is találtak nála, s mindez összesen 190 ezer forintnyi bírság kirovását vonta maga után. Tény, hogy ha a rokkantnyugdíjas, mondjuk, ugyanezen időszak alatt 30-40 milliárd forintot tüntet el egy bank élén ülve, akkor sokkal magasabb, akár hárommillió forintos büntetést is kaphatott volna, ám ő olcsón megúszta; az más kérdés, hogy így is fellázadt a döntés ellen, s előre megfontolt szándékkal belegázolt a két hivatal becsületébe.

Az előre megfontolt szándék fontos. A rokkant férfi nem paraszt módjára, ad hoc és ott helyben kezdett el ordítozni, fenyegetőzni, netán pucér ülepét mutatva az alkalmazottnak, hanem sátáni tervet eszelt ki. Elébb időpontot kért az APEH operatív osztályától, azaz személyesen bejelentkezett a jobbik arcát mutatva a gyanútlan hivatalnak, s csak az időpont ismeretében kezdett a lószar gyűjtésébe. Gondoljuk meg. Ebben az országban tavaly előtt (ezek az utolsó adatok) 3663 ezer ember fizetett adót, ebből következően 3663 ezer embernek lehet afférja az adóhatósággal, miáltal ennyi esetben kellene szétteríteni a megfelelő irodában egy-egy zsák lószart. Ennyi lócitromot összeszedni az ország fejlett közlekedési viszonyai közepett viszont maga a lehetetlenség. Igaz, az adóproblémás polgárok többsége igénytelen, s türelmetlenségében emberi vagy más, könnyen hozzáférhető ürüléket használ fel igaza bizonyítására, míg a lócitrom külön kategóriát, hadd ne mondjam, arisztokratikus kasztot képvisel. A lószarnak komoly kultúrtörténete van hazánkban, minden falusi gyerek tudta, hogy a jó lótrágyában az ürülék és a szalma arányának 30:70-nek kellett lennie, ám idézem inkább a citera.blog.hu-t, olyan szépen ír a témáról, hogy az ember szeme egyszercsak könnybe lábad:

„Az emberi szar után a lótrágya a legértékesebb. Jó gazdaasszony a tisztaszobát gyenge csikószaros agyaggal mázolta föl. Nagyanyáink idejében azonban már a lószarszedés akkora fáradsággal járt: szobáik legendás szagát a marhatrágya alapozta. Nekünk volt szerencsénk még lószarszedő asszonyt látni. Egy PE szatyorba gyűjtögette: kézzel szedegette össze. Thewkewly vállat von: ő ugyan kerékpárral s szemeteslapáttal, vödörbe. Izgult, hogy ott találja-e még a gyönyörű, hatalmas, fonottkalács szerű nagy rakás lószart. Komposztjába vegyítette el. A lótrágya nem tömegtrágya, nem különösen gazdag, ám a talaj flórája és faunája igen kedveli.

Erre még vannak fogatos fuvarosok. Úgyhogy néha lelni kincset az aszfalton: lószart. Ha állt a ló, a rakás fonottkalács alakot mutat. Lapátra veszem s a komposztdombomba elásom: szinte hallani, ahogy falnak rá a mikroorganizmusok (Adj a citerának!).”

Amivel csak azt akartam mondani, hogy az az ember, aki képes egy nagyvárosban ilyes tervet kiokoskodni, s egy-egy zsák lótrágyát begyűjteni, azt tárolni, majd másnap a hivatalban gondosan szétteríteni, már eleve adójóváírást érdemel, mert stílusa van. Az nem egy elveszett ember. Különös tekintettel arra, hogy a zsák tartalmát is elegánsan, úriember módjára a padlóra öntötte, holott nyilván lett volna más fölkínálkozó célpont is, ám ebbe már nem mennék bele.

Azon viszont csodálkozom, hogy a hivatali dolgozók nem léptek bele; igazán rájuk férne már egy kis szerencse.
Megyesi Gusztáv
legolvasottabb cikkei
Megyesi Gusztáv
legfrissebb cikkei
Megyesi Gusztáv összes cikke
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/22  •  X. 23. – XI. 5. Para-Kovács Imre ha magyar lesz mindenki a bolygón, mi akkor is előbb voltunk magyarok, mint ők! Váncsa István: Kóstólt-e már vattacukor ízű tücsöksnacket? Hát libatepertő ízű vattacukrot? Smuzewitz Ilona: az euró luxuscikk lett, ahogy az élelmiszer is, az oligarchák idegesek, rövidesen már csak egymástól tudnak lopni Farkasházy Tivadar Orbán Balázs utcát talált a Gyógyszergyár utcában Havas Henrik megtudta, hogy hazánkban ezentúl a sikeresség mutatója nem a GDP lesz, hanem a Bruttó Nemzeti Boldogság Lendvai Ildikó: a Nemzeti Konzultáció mindig felvidít, örömöt okoz, ha hülyének néznek! Dési János: az igazság bolsi-libsi trükk, nem csoda, hogy be is tiltották a múlt héten Farkasházy és Verebes a Magyar Rádió gengszterek által bontásra ítélt egykori szellemi központjáról, a Pagodáról Nem Lehet Más az Ungárpetya – búcsúzunk az LMP-től A Heti Kamu megtudta: ezentúl utasok is vezethetik a MÁV-szerelvényeket, ha a masinisztának lejár a munkaideje
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.