Ördögsziget

Farkasházy Tivadar
Nyomtatás
2004. 02. 17. · Hócipő 2004/04
Utálok nyaralni. Hát még télen. A nyaralás abból áll, hogy az ember nem csinál semmit. Előleg a Haláltól. Mimit évtizedek óta homályos múzeumokba cipelem, idegen jártatókban kell figyelnie zsokék kacsintását, messzi sakktornákon Kaszparov parasztjait, ismeretlen honfitársak ugranak a nyakába magyar góloknál Zágrábtól Madridig, pedig a firenzei Ponte Vecchio ékszerboltjaihoz valahogy jobban vonzódik. Az ékszer szerencsére veszélytelenebb, mint a cipő. Először is hamarabb kinézik, bár amióta a borostás Abramovics megvette a Chelsea csapatát, sosem lehet tudni. Másrészt a nullák is épp- hogy csak ráférnek az apró cédulára, s ha nem is egy Bolyai Farkas, de azért arra határozottan emlékszik, hogy nem Aga kánhoz ment nőül, akit évente lemérnek, mennyi legyen a zsebpénze aranyban.

Minden héten egyszer elviszem kirándulni Lágymányosra, mármint a Heti hetes felvételére, de ez is egyre veszélyesebb.
- A Gálvölgyi le van sülve!
- Talán megkapta Otellót.
- A Kern is.
- Lekettőzték.
- A Havas most jött vissza a Bajorral Santo Domingóból.
- Honnan tudják, kinn se voltak a szállodából!
- Ne játszd a hülyét!
- Nem játszom!

Tényleg az vagyok, egyszer igazán elvihetném, ha nem is Szent Vasárnapra. Pláne nem Thaiföldre, mert akkor Verebes minket is kibeszél, mint a Medgyessy házaspárt. Nem beszélve a madárinfluenzáról. Bali szigete és a török tengerpart sem ajánlott, bár ma nagy divat sok pénzért rettegni.
- János, a Mimi nagyon sápadt!
- Menjetek Tenerifére!
- Az jó hely?
- Na hallod, a Szlávy Bulcsút is onnan hozták vissza.
- De én ott megbolondulok!
- Akkor maradj itthon a Grespikkel meg a Lovassal. Na jó, akkor megveszem az Ördöggörcsöt, alig 800 oldal. 22 év alatt dobta össze a legkisebb Karinthy, s ahogy a Micimackóban írta: Nyáron nyaralok, télen telelek, a trotechnikus az mindig Elek.

- Mimikém, utazunk!
- Hová?
- Karinthyába, akarom mondani Tenerifére!
- De a tengerre nézünk! Ebből ugyanis volt némi vita köztünk Jesolóban, ahol tavaly last minute jelleggel csak az Adria felét láthatta, mert belógott két másik szálloda is. Ettől kezdve Mimi két hétig csak valamelyik Neckermann-fiókban található, mert csupán a Kanári- szigetek kormányzójának visszaigazoló faxára hiszi el, hogy nem csapják be, és egy héten át a tengerre fog nézni. A Kanári-szigeteket egyébként nem Plinius és Ptolemaiosz korának hajósai fedezték fel, hanem Andreas Kern, aki John Galvalley fülébe súgta, hogy ott örökké süt a nap, simogat a szellő, és nincsenek magyar bulvárlapok. A bátor Fürst Sándor utcai utazó felfedezését az Attila Josef Theater direktora, Peter Lener is megtudta, aki már előző éjjel leszállt, hogy egy négycsillagos hotel központi légkondicionálójának a dübörgését tanulmányozza. Mi még csak Afrika felett repülünk, elhomályosuló szemmel jótevőnk felé fordulok:
- András, Casablanca!
- Értem. Fehér ház. Vagy a Blankáé.
- De hisz ez neked olyan, mint nekem Capablanca. Nem dobban meg a szíved?
- De, percenként hatvanszor.

Kern már azt sem értette, miért tőle kérdeztem két hete, hogy Humprey Bogart vagy Ingrid Bergman mondja: Játszd újra, Sam. Arról írtam ugyanis, hogy 24 amerikai állam vezetője levelet írt az ottani mozgóképszövetségnek, hogy csökkentsék a filmekben a dohányzó sztárok számát, s azt azért nehéz elképzelni, hogy visszamenőleg majd egy rágógumit dobnak a zongorista szájába: Rágd újra, Sam!
- Több mint húsz éve játszod, lassan lepipálod a londoni Egérfogót!
- De én Woody Allen vagyok a darabban, és nem Humprey Bogart!
- Aki Humprey Bogartnak képzeli magát!
- Ne felejtsd el, én sose láttam!

A fene vesződik egy ilyen kisrealistával. Nem is akarta eljátszani, a felesége, Jutka beszélte rá. Inkább belekezdek az Ördöggörcsbe. Az út elég hosszú, hiszen még Las Palmasban is leszállítunk egy teljes magyar szimfonikus zenekart, amelyik a hét szigetből hatot végighegedült, csak a miénket hagyja ki, talán azért, mert az a leglakottabb. Majd velünk együtt jönnek vissza. Addig jutok el, hogy a Cini felesége a lakásukkal szemben tanít, mire egy tanítványa:
- Tanárnő, a férje gatyában áll a balkonon, és egy vörös zászlót lenget!
Aki ezzel szokott jelezni, máskor csak egyszerűen beküldte a pedellust:
- Tanárnő, a férje azt üzeni, hogy siessen haza, mert fia született.

Marci két vaskos kötetet szentel nagybátyja, Karinthy Gábor (és a század) őrületének, lenyűgöző alkotás, egyszerűen letehetetlen. Harminc éve, pályánk kezdetén úgy volt, hogy közösen csinálunk egy kabarét a Vidámon az Andrássy (Sztálin, Magyar ifjúság, Népköztársaság) útról, csak egy számára emlékszem, Ady és Jókai froclizza egymást, akik egymással szemben szobroznak, sokat cukkoltak vele a többiek, később valami KISZ vándorkabaréban sikerült elsóznom. Nagy Jancsi barátom a jelenetemhez már meg is festette a díszlettervet, aki azóta sajnos oda került, ahová a Marci bácsikája, úgy látszik, egy bacilusgazdával akadtunk össze. Otthon feltúrom érte a szekrényt!

Néha, kikapcsolódásként egy Kállai Ferencről szóló kötetet lapozgatok, különösen azt a részt, amikor Gellért Endre, Major Tamás és Marton Endre viaskodott egymással a Nemzetiben. Kállai szerint ekkor született meg az a vicc, hogy mögöttünk a párt, fussunk! Karinthy Márton ezt viszont későbbre teszi: Kállai Feri mesélte, hogy még Siófokon, a Nemzeti Színház üdülőjében hallotta Cinitől, egy tévében elhangzott ünnepi beszéd kapcsán, amiben azt mondták: Mögöttünk van a Párt. Mire Cini: Akkor meneküljünk!
Ebből az a tanulság, hogy egyszerre nem kell két memoárt olvasni!

Mimi viszont boldog, a négycsillagos Las Palmeras ötödik emeletén áll egy balkonon, igaz, nem integetünk vörös zászlóval a szemközti szigetnek, Gomerának, viszont gyönyörű a kilátás az óceánra, egy szálloda sem tolakodik közénk. Még az ajtót is behúzza, nehogy felmondjon a légkondi, aztán így is maradunk, mert kívülről nem nyílik.
- Most mi lesz?
- Semmi, te akartad egy hétig nézni a tengert, addigra csak jönnek az új lakók, de ha szerencséd van, és takarítanak, akkor csupán 24 órát kell.
- Kiabálj segítségért!
- Jó. Hilfe!
- Ez nem Spanyolország?
- Először is itt több a német, másodszor nem tudok hispánul segítségért kiáltozni, a manana, sangria, faena, torrero, gaspacho, porfavor, astalavista, muchas gratias szavakra pedig nem biztos, hogy kiszabadítanak.

A dolog amúgy is teljesen reménytelen, mivel a tenger hullámai mindent elnyomnak, öt emelet magasságából pedig a kétségbeesés bemutatásához Buster Keaton képességével kéne rendelkeznem, amit eddig erősen titkoltam. Így aztán mindenki kedvesen visszainteget a medencéből, s egy pedellus sincs sehol, akit a recepcióra küldhetnék, hogy Robinson született. Mimi szemrehányóan néz rám:
- Te vagy a férfi!
- Te pedig a nő, aki behúztad az ajtót!

Hamar belátja, hogy ezzel nem megy semmire, és mivel a harmadik balkonon felfedez egy nadrágot, elkezdjük dobálni a vakolattal, amit az ajtótokot rázva eddig kitermeltünk. Az ember sohase adja fel, Tom Hanks is rájött, mire jó egy tojáslabda és egy korcsolya egy lakatlan szigeten. Bár arra az esetre is emlékszem, amikor egy lerobbant autós főbe lőtte magát egy amerikai sztrádán, mert öt órán át senki nem állt meg neki a cammogó kocsisorban. Egy fél óra múlva végre egy kilencvenes hölgy kinéz felettünk. Kedvesen rázom az öklöm, s a szívemre mutogatok, nem tudván, melyik végletre bukik.
- Die Tür ist kaput!
- Was?
- Wir sind kaput!
- Was?
- Mimi, ez süket!
- Akkor próbáld úgy, mintha a Szuláknál lennél.
- Még sose hívtak!
A néni kedves mutogatásokkal jelzi, hogy biztos érdekes, amit mondok, csak süket.
- Próbálj elájulni, azt hátha megérti.
Amikor már neki is menne, a tanti végre kapcsol, és felküldet egy londinert, aki elmagyarázza, hogy máskor ezt ne tegyük. Kösz.

Még kissé bódultan, shortban és bermudában lemegyünk vacsorázni, de engem visszazavarnak.
- A tiéd is rövid!
- De én nő vagyok!
- Én meg Charles, Anglia örökös trónörököse, skót szoknyában!
- Akkor most angol vagy skót vagy?
- Legközelebb a Bőhm Arankával jövök ide!
- Az kicsoda?
- Hosszú!

Valóban az, most kezdjem el neki a Karinthyak, Kosztolányik, Benedekek egész történetét? Amikor Benedek István bizonyos fél és háromnegyed származásokra célozva, dühtől reszketve azt ordítja az őt kitagadóknak a nagyapjáról és a nagyanyjáról: - Ebben a családban mindenki a Fischer Mária unokája, egyedül én vagyok a Benedek Eleké!

Még nem mondtam el a hét sziget történetét, amelyet már Ptolemaiosz is jegyzett térképe szélén, afféle világvégeként. Lényegében mind vulkán, az itteni Teide 3718 méter, és a középkor végéig a világ csúcsának tartották. Az Afrikához legközelebbi Lanzarotén 1312-ben köt ki egy genovai hajós, bizonyos Lanzarotto, és a könnyebb megjegyezhetőség kedvéért elnevezi magáról. 1341-ben IV. Alfonz portugál király három gályája körülhajózza mind a hetet, ám három évre rá Kelemen pápa mégis a spanyoloknak ajándékozza, nemigen kérdezve erről a 40 ezer szőke és kék szemű őslakost, akik guancsóknak, azaz fehér hegyi embereknek nevezik magukat. 1402-ben egy normann lovag, Jean de Béthencourt Kasztília királya nevében elfoglalja, de a visszavágón a portugálok nyernek, majd az 1479-es alcácovasi szerződés alapján, amely megelőzi a világ kettészelését, végleg a spanyoloké lesz, miután cserébe lemondanak Madeiráról és az Azori-szigetekről Tengerész Henrik fiai javára. Ettől kezdve semmi sem áll az őslakosság gyors kiirtásának az útjába, amitől mára oly békés turistaparadicsommá válhat, hiszen sehol egy őrjöngő ajatollah vagy egy Sötétkék Október nevű szeparatista szervezet, bár a hatvanas években történt némi próbálkozás erre. Köröttünk német reumás osztagok rokiznak, limbóznak, hulahoppoznak boldogan, takarékra csavarva az otthoni gázórát, s örülve az itteni napfénynek, akár egy Brueghel-képen, amíg futja a nyugdíjból, az életből.

Velünk szemben egy érdekes öregúr lakik, Generalissimusnak kell szólítani, 1936-ban száműzték Tenerifére, s azóta is gyakran visszatér.
- Miért pont ide?
- Madeirát már lestopolta IV. Károly, Szent Ilonát pedig Napóleon.
- Nem csalódott a királyban? Évtizedekig nevelte, aztán demokrata lett. Tejero ezredes hiába lőtt a Cortes plafonjába, hogy ennek itt most vége!
- Nézze, még mindig jobban jártam, mint Pinochet.
- És frankó itt?
- De mennyire, Nelson admirális például már 246 éves, s még mindig remekül érzi itt magát.
- Pedig a helyiek lőtték el a jobb karját 1797-ben, Santa Cruz ostroma közben. Négy évre rá, hogy Korzika ostrománál elvesztette a fél szemét. A szigetekkel valahogy nincs szerencséje.
- Viszont utána kapott az őt legyőző kormányzótól egy üveg itteni bort ajándékba.
- Olvastam, hogy a IV. Henrikben is dicsérik, csak nem találom.
- Miért nem?
- Mert az Shakespeare leghosszabb drámája, és Falstaff minden oldalon magasztal valamilyen bort. Más híresség is akad a hotelben?
- Hogyne, 1500 óta Columbus is mindig itt száll meg Amerika felé, de legutóbb nagyon dühös volt, mert kiadták a szobáját Amerigo Vespuccinak. Kiabált, nem elég, hogy Indiát is róla nevezték el, itt sincs nyugta tőle.
- Elvégre neki köszönhette a spanyol birodalom, hogy sohasem nyugszik le a nap benne. Azt tudja, hogy a spanyol nénikém együtt gyerekeskedett Barcelona grófjával, Juan Carlos papájával?
- Nem tudom, kéne?
- Ő a Szenyora, akiről már a tévében is meséltem, a mostohapapája, a Lüke, edzőként három bajnokságot nyert a Benficával és egyet a Real Madriddal. Zamorrát is ő fedezte fel, de aztán átment az Athletic Bilbaóba...
- Ilyenkor már lövetni szoktam!
- Azért fantasztikus, egy tenyérnyi szigeten három ilyen hódító, Nelson, Franco, Columbus...
- És végül mégis a németek foglalták el a szigetet.
- Hogy hívják a mostani kormányzót?
- Neckermann.

Másnap Kern vendégei vagyunk, Lénerrel egész este színházaznak, én addig az átriumos aulában figyelem a három márványliftet, amelyek akár az akváriumi halak, rendületlenül úszkálnak oda-vissza, örökké reménykedve egy kis szabadságban. A bárban Elvis énekel és a Teddy Bear kíséri, persze, mind magyarok.
- Mit vettetek?
- Sáfrányt a húslevesbe, jó színt ad neki.
- Bőr?

Most mondjuk el neki, hogy a mi szállodánkat hat bőrkereskedés övezi, ám hamar rájöttünk, hogy egy maffia három pasasa ugrál köztük, az üres hármat akár ki is rabolhatnák, ha nem fogna körül bennünket a végtelen sópárlat, a szomszédos szigeten, Gomerán például nincs is rendőr. Az árak háromszorosak, mint a Nelson ostromolta fővárosban, igaz, a felét általában leengedik. Léner 550-ről indít egy kabátot, s zárórára le is alkudja 250-re, de neje utasítására reggeltől 210-ig kell folytatnia. Mivel a bolt előtt állok, hogy tanúja legyek macho mivoltának, kiabálva kezdi, persze magyarul, nehogy a családért szaladjon a bőrmaffiózó. Ám az csak csóválja a fejét, Léner igazgató, akit eddig csak suttogni láttam, már-már bessenyeis frekvenciákban jár, végül diadalmasan kihozza a kabátot.
- Na, tovább engedte?
- Nem, de adott egy cipőkanalat hozzá!

Másnap négyesben indulunk a Teidéhez, amihez kocsit bérlünk. Kicsit messzebb is van egy kölcsönző, ahol naponta csak 25 euró, de a szállóból mégis kényelmesebb indulni. Álmos, zselés fiatalember közli, hogy 47-ért mára a miénk lehet egy Fiat Punto.
- Légkondicionált?
- Természetesen.
- Léner úr is vezetheti?
- Természetesen.
Kitölti a papírt, aminek a végén egy másik összeg szerepel.
- Maga 47-et mondott!
- Plusz 11 a légkondicionálás.
- Akkor miért 64?
- Plusz 6 a másik sofőr. És plusz 100 a kaució.
- Hol a kocsi?
- Álljanak ki a szálloda elé, öt perc múlva ott lesz.
Fél órát aszalódunk a napon, amikor megérkezik egy nyolcszemélyes mikrobusz.
- Nem lesz egy ez kicsit nagy? És egy kicsit drága?
- Mi csak elvisszük önöket az autóhoz. Tíz perc múlva a két pasas letesz minket egy iroda előtt, beállunk a sorba, újabb negyedóra múlva további papírokat tesznek elénk, kitöltjük.
- Hol a kocsi?
- Megy két sarkot, ott van egy ház, lemegy két emeletet, ott van egy ember.
A négyfős expedíció nyolc csomaggal leszáll a mélybe, amely nagyobb, mint az Erzsébet téri gödör, és tele van egy emberrel. Megpróbáljuk a rendszám alapján keresni a Puntót, de a több tucat közül egyik sem az. Végül Mimi felfedezi a mosóban, éppen habozik, hogy észrevesszük-e rajta a sok horzsolást.
- Ezt is ránk varrják?
- Nyugi, itt az egy ember.
Az árny szemlátomást még nem volt fenn soha, undorral rálocsol a csotrogányra úgy három decit, erre nagy érték a víz. Léner neje, Csicsó nem adja meg magát, mivel Kernné figyelmeztette, hogy ne látszódjék ki egyetlen csomagunk sem.
- És a kalaptartó? Az alvilág őre közli, hogy azért további öt eurót kell fizetni, de odafenn, újra beállva satöbbi.
- Menekülj! Miért nem indulsz?
- Nem tudom rükvercbe tenni.
- Cseréljünk helyet.
Ám Péter, zsebében frissen szerzett cipőkanalával is hiába próbálja.
- Kérdezd meg tőle!
- Talán inkább te! Cerberus közli, hogy a műszaki vizsga további eurókat von maga után, ezen annyira megdühödünk, hogy inkább újabb fertályórát matatunk a sötétben, amíg rájövünk, hogy egy karikát fel kell húzni hozzá. Gázt adok, de a motor riadtan köhög a két százalékos emelkedőtől.
- Tán egyesből négyesbe raktad!
- Ez a kettes!
A fantáziájukra bízom, hogyan jutottam fel vele 2500 méter magasra, a Teide lábához. Fantasztikus fennsík, tíz kilométernyi dermedt láva vesz minket körbe, mégiscsak révbe ért egy európai Mars-expedíció. A csúcsra nem megyünk fel, pedig a lanovka csak tíz euró személyenként. Vissza is tíz, hátha valaki örökre fenn akar maradni.

Másnap reggel le akarom adni a zselésnek a hotel halljában, de unottan közli, hogy nekem kell elvinnem a garázsba, és tegyem vissza a vele szemben lévő széket a helyére. A Nisacar ügyeletese szomorúan veszi tudomásul, hogy visszahoztuk, és a százast oda kell adnia, látni rajta, hogy ha megtartom a kocsit, ők jártak volna jobban. A cég dallamos neve eszembe juttatja a legendás Nysa mentőt, amiről Hofi mondta, hogy csak egy dolog nem zörög benne, a halott. A tűző napon visszacaplatunk a szállodához, és Léner felesége előtt odaugrok a zseléshez:
- Muchas gracias!
Majd fogom a vele szemben lévő széket, és odébb tolom két méterrel.
- Akkor rakom vissza, ha adsz egy cipőkanalat!

Hadd lássák a hölgyek, micsoda férfiak vagyunk. A sziget amúgy gyönyörű, de ezt olvassák el egy bédekkerben, azt is, miért hívják Kanárinak. Nádas sms-ére sem válaszolok, az iránt érdeklődik, hogy milyen az idő, mivel a minket vivő géppel jön. Azért a készséges Neckermann- megbízottnak átnyújtok egy cetlit, hogy adja majd át neki, ez áll rajta: Az idő jó!

A gép gyomrában a bájos stewardesstől mindnyájan kapunk egy Blikket, beleértve a zenekar csellóit is, akik hátul ülnek, hiába könyörgök egy rendes napilapért. Majd bekapcsolja a mikrofonját:
- Köszöntöm önöket a Travel Service chartergépének fedélzetén, Budapesten az idő 15 fok, az újság pedig az, hogy a Megasztárból kiesett a Mudzsahid Zoli, a Való világból pedig a Szegál.
A két cselló mintha összenézne.
Farkasházy Tivadar
legolvasottabb cikkei
Farkasházy Tivadar
legfrissebb cikkei
Farkasházy Tivadar összes cikke
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/24  •  XI. 20. – XII. 3. Nézze meg képeinket Magyar Péter bepoloskázásáról! Para-Kovács Imre nem tartja valószínűnek, hogy Magyar Péter szaglóhártyájának regenerálódása után Buddhává változik Farkasházy Tivadar: Orbán Ráhel milliókért öltözött orosz zászlónak október 23-án Váncsa István: mi köze a magyar-argentin űripari együttműködésnek a honvédelem rendszerét feltörő, nem biztos, hogy orosz hekkerekhez? Smuzewitz Ilona: Az amerikai választás visszaadta Semjén hitét. Amerika normális, tehát Semjén is normális, őrület, hogy mennyire! Havas Henrik megtudta a karmelitában, hogy milyen nagy és gazdag lesz Magyarország, amely még nem elég nagy és gazdag, de az lesz! Dési János: nem érti, hogy háborús vészhelyzet és háborús infláció idején miért is töltenék a honvédek a S.E.R.E.G. című sorozat kritizálásával az idejüket? Verebes István újabb Örkényiádái A Heti Kamu megtudta, hogy hatalmasra nőttek Rogán Antal fülei, és mindent hall, ami Budapesten történik
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.