Riadó

Megyesi Gusztáv

2004. 08. 04. · Hócipő 2004/16

Hallom a rádióban, hogy Pécsen néhány lakótelepi közös képviselő felszólította a klímakészülékeket használó lakókat, hogy azonnal távolítsák el a berendezések kültéri egységeit, mert randák, és rontják a városképet. Odakint éppen harmincöt fok volt árnyékban, és már két napja hőségriadót rendeltek el az országban.

Jó, egy ügyvéd mindjárt meg is nyugtatta a pécsi légkondi-tulajdonosokat, hogy nem kell annyira komolyan venni a panelházakat működtető lakásszövetkezeteket, különösen nem a közös képviselőket, ha ezek kitalálják, hogy az emberek ne szerelhessenek az épület homlokzatára klímaberendezést, akkor egyszerűen közgyűlést kell összehívni, módosítani az alapszabályt, a lakásszövetkezet vezetőit pedig a közös képviselővel egyetemben fenéken rúgni, hogy teljesen klímamentes területre szálljanak.

Mondom, mindez éppen a hőségriadó napjaiban történt. Nem tudom, hogy a nyájas olvasó tisztában van-e a hőségriadó fogalmával, s egyáltalán észrevette-e, hogy két héttel ezelőtt, úgy három napig, hőségriadókészültségben élt az ország a nyájas olvasóval együtt, mindenestre örvendetes tény, hogy most már kánikula terén is megkezdtük a felzárkózást a civilizált országokhoz.

Hőségriadót egyébként akkor fújnak be a hatóságok, ha az átlagos napi hőmérséklet eléri a plusz huszonöt fokot, ezenkívül három egymást követő napon harmincöt fokot mutat a hőmérő. A hőségriadóban az az érdekes, hogy mi következik az elrendelése után. Nos, mindössze annyi, hogy az illetékes hatóság a meteorológiai intézet jelentése alapján azonnal értesíti a mentőszolgálatokat és a baleseti sebészeteket, hogy vigyázat, meleg van, sőt kánikula, lehetőleg ennek megfelelően készüljenek fel. Mire a mentősök és a baleseti sebészetek felkészülnek, már ahogy tudnak, pontosan úgy, ahogyan eddig is tették, amikor még nem volt hőségriadó, aztán minden ugyanúgy megy tovább, mint addig is ment, hőségriadó nélkül.

Ha jól emlékszem, éppen két hete, kedd este fújták be a hőségriadót, miután előtte három napig elviselhetetlen kánikula volt, de a szó szoros értelmében. Ez a szép Magyarországon, hogy mindenre van intézmény, most már a nyári melegre is. Mert gondoljuk meg: a hőségriadót akkor rendelik el, amikor már javában tombol a hőség, azaz akkor, amikor már mindenki tud róla, sőt a saját bőrén érzi, és esze ágában sincs kimozdulni otthonról, mert nem akar felfordulni. A hőségriadó tehát afféle demonstráció, jelzi, hogy az illetékes hatóságok is tudják, amit mi is tudunk, csak mi már sokkal régebb óta, sőt a hatóság oly fontossággal jelenti be a riadót, mintha meg is védené a lakosságot az ártalmaktól. E pillanatban azonban ennek jelét se látni, azonkívül, hogy felszólítanak mindenkit, hogy azonnal igyon meg négy liter vizet, és egyen sok gyümölcsöt, mert a folyadék- és sóveszteséget pótolni kell, majd miután lezuhanyozott a hűvös, tehát nem gejzírforró vízben, maradjon otthon, de ha mindenképpen ki kell mennie az utcára, hát azt csak széles karimájú kalapban tegye. Nagyjából ennyi. Esetleg még egy eszmefuttatás a munka törvénykönyvéről, amely kimondja, hogy a dolgozónak harminc fok fölötti melegben óránként öt-tíz, harmincöt fok fölött viszont már óránként harminc perc pihenőidőt kell adni, megjegyezve, hogy nők esetében két-két fokkal alacsonyabbak az értékek.

Magyarán, a hőség ellen a hatóságok momentán semmit se tudnak tenni, még a fennálló munkavédelmi törvényeket se áll módjukban betartatni, azaz továbbra is mindenki magára van utalva, a hatóságnak egyetlen konkrét, kézzelfogható eszköz áll a kezében hőségügyben: ha elmúlik a hőség, akkor lefújják a hőségriadót. De akkor biztosan. Mi ez, ha nem a hatóság és a lakosság tökéletes egymásra találásának, a kölcsönös bizalmon alapuló együttműködésének a jele? Amely aztán olyan fokra is eljuthat, hogy ha az illetékes hatóság valamilyen oknál fogva esetleg mégis elfelejti lefújni a hőségriadót, tehát az, mondjuk, még december közepén is érvényben van, akkor mi, a lakosság, tökéletesen megbízva a hatóságok szavában, úszónadrágban és jeges tömlőkkel fölszerelkezve várjuk a karácsonyt, elvégre a hatóság sohasem téved, és sohasem megy agyára a meleg.

Ám ha esetleg valaki mégse veszi észre, hogy hőségriadó van, mert teszem azt, példátlan módon klímaberendezéssel szerelte fel lakását a hozzá tartozó kültéri egységgel, az se nagy baj, mert az illetőt meg pillanatokon belül elintézi a közös képviselő.

Megyesi Gusztáv
legolvasottabb cikkei

Megyesi Gusztáv
legfrissebb cikkei

Megyesi Gusztáv összes cikke

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/22 • X. 23. – XI. 5.

Para-Kovács Imre ha magyar lesz mindenki a bolygón, mi akkor is előbb voltunk magyarok, mint ők! Váncsa István: Kóstólt-e már vattacukor ízű tücsöksnacket? Hát libatepertő ízű vattacukrot? Smuzewitz Ilona: az euró luxuscikk lett, ahogy az élelmiszer is, az oligarchák idegesek, rövidesen már csak egymástól tudnak lopni Farkasházy Tivadar Orbán Balázs utcát talált a Gyógyszergyár utcában Havas Henrik megtudta, hogy hazánkban ezentúl a sikeresség mutatója nem a GDP lesz, hanem a Bruttó Nemzeti Boldogság Lendvai Ildikó: a Nemzeti Konzultáció mindig felvidít, örömöt okoz, ha hülyének néznek! Dési János: az igazság bolsi-libsi trükk, nem csoda, hogy be is tiltották a múlt héten Farkasházy és Verebes a Magyar Rádió gengszterek által bontásra ítélt egykori szellemi központjáról, a Pagodáról Nem Lehet Más az Ungárpetya – búcsúzunk az LMP-től A Heti Kamu megtudta: ezentúl utasok is vezethetik a MÁV-szerelvényeket, ha a masinisztának lejár a munkaideje

GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.