Mindannyiunk kerítése

Megyesi Gusztáv
2015. 11. 25. · Hócipő 2015/25
Nehogy azt higgye valaki, hogy a Magyarország déli végein húzódó, sőt már a román határra is továbbnyúló kerítéssor csak közügy, az bizony magánemberileg is megdobogtatja az ember szívét.

Amikor tizennyolc évesek voltunk, apánk azt mondta, levisz másnap Balatonlellére titkolt szerelmünkhöz, feltéve, ha segítünk neki még aznap felhúzni egy kerítést telkünk végébe. Ötven éve volt már akkor falatnyi telkünk nem messze Pesttől, minden volt rajta, kis ház, magunk vájta medence, rengeteg gyümölcsfa, csak a kert végében kerítés nem volt; igaz, soha senki, se idegen, se helybéli, de még arra járó sátoros cigányok se jöttek be a területre hívatlanul, soha nem loptak a gyümölcsösünkből vagy a szerszámoskamránkból.

Viszont telekvégi kerítés nélkül senkik voltunk, a helybéliek foghegyről beszéltek velünk, s összesúgtak a hátunk mögött. Soha nem látott erővel álltunk neki betonozni, kifeszíteni a dróthálót, még egyet csavarni a tüskéken; persze kezdetleges kerítés volt ez, sehol benne pengés drót, pláne Szerbia felé néző, de mégiscsak kerítés volt, a mi kerítésünk, neki köszönhettük, hogy titkolt szerelmünket rá egy napra magunkévá tehettük Lellén.

Hogyne borzongana bele az ember, amikor látja, hogy végre Európa észhez tért, s egymás után építi határain a kerítést, mintegy beismerve, hogy mekkora tévedésben élt, amikor kiátkozta a magyar miniszterelnököt, mondván, embertelen és barbár. Holott a magyar miniszterelnök már februárban megmondta, migráns-, azaz terrorista­áradat érkezik nyáron Európába. Sokáig mi magunk se nagyon mertük megadni cikkeinkben a kellő tiszteletet és alázatot a kerítésnek, annyira féltünk az ellenzéki haragtól; erre fel tessék, mára már Hiller szocialista képviselő is azt mondja, hogy nem szereti ugyan a kerítést, de mondjon valaki jobbat. Ami bennünket illet, tudnánk jobbat mondani, például egy még magasabb, de főleg szélesebb kerítést a déli határon, sőt körbe-körbe az országhatár mentén, de olyat, aminek belseje is van, mint a Kínai Nagy Falnak, ahol meg-megpihenhetnek a kerítésnézőbe érkező turistacsoportok és általános iskolai osztályok, sőt a magunk részéről még bástyákat is építenénk meghatározott szakaszonként, nincs annál méltóságteljesebb, amikor apró őrlángok váltják fel a lebukó Nap aranyló sugarait.

Az nem lehet véletlen, hogy ma már szinte egész Európa felhúzza a maga kerítését, s Bulgária, Görögország, Spanyolország, Törökország, Macedónia után a horvátok, szlovénok, osztrákok is kerítést húznak határaikra, s készülnek immáron a németek, északon a norvégok is, sőt az észtek és a lettek már meg is építették a magukét az orosz határon. Persze egyik sem áll olyan méltóságteljesen és büszkén, mint a magyar Gyoda-kerítés; nemhiába a miénket gyorstelepítették a leggyorsabban.

De több is mint kerítés: nemcsak óvja a magyart a migránsoktól, hanem munkát is ad: egyszerű, kétkezi rendőrök, katonák szorgoskodtak a kerítés körül, s ezenközben nagyszerű hazafiakat ismert meg az ország. Hogy most csak a legfőbb közületi hazafit, a kerítést építő vagyonkezelő céget említsük, amely meghívásos tenderen nyerte el a munkát. A cég igazgatósági elnöke az a Dankó István, aki a tendert meghirdető Honvédelmi Minisztérium államtitkára, s már ebben a tényben az egész mai Magyarország benne van. Kétmilliárd forintért húzták fel a kerítést, óránként tízezer forintot kaptak az építők, már persze nem a közmunkások, a honvédek és a fegyencek (utóbbiak levest kaptak naponta), hanem a minisztérium cégének munkatársai. Végül is nincs ebben semmi különös, főleg ha azt vesszük, hogy a kormány végül is 22 milliárd forintból simán kihozta az esztendő legnagyobb beruházását, feledtetve közben a népességgel Paks 2-t és a Quaestor-ügyet, amely az évezred eddigi legnagyobb korrupciós botránya kormányrészről.

Plusz Hende miniszter. Aki, miközben itthon még mindenki nyugodtan aludt otthonában, azt gondolván, hogy a kerítés megvédi nemcsak a hazát, de az egész kontinenst, októberben Párizsban járt az élettársával, formálisan ünnepi koncert és szentmise céljából, valamint a barátnője születésnapját megünneplendő; valójában azonban nemzetbiztonsági célokból. Mintegy ráérezve arra, hogy a francia fővárosban egy hónapon belül terroristák fognak merényleteket elkövetni; ma már látjuk, hogy a negyedmillióba kerülő hivatalos magánút meghozta a hasznát: Budapestet semmilyen terrortámadás nem érte.

Gondoljuk el, hogy egy év alatt hová jutottunk. Az Európában mélységesen lenézett magyar miniszterelnök ma már egyre több helyen példakép; nemcsak hogy egyre több európai politikus – sőt neonáci szervezetek is – ért vele egyet, de például Amerikában egy lap Európa legmeghatározóbb személyiségének választotta.

Amikor Hende Csaba Párizsban járt az élettársával, aki olyan remekül masszíroz, egy fénykép tanúsága szerint szállodai ablakuk az Eiffel-toronyra nézett; az ilyen panoráma az előkelőség, az elegancia és a gazdagság szimbóluma. Nem sokáig lesz ez így. Mikorra már Magyarország déli határa mentén is kiépül az extravagáns szállodasor, a Cote d’Gyoda, a dollármilliárdosok paradicsoma, a luxushotelek legdrágább szobái egyenesen a kerítésre néznek.

Erre fogják majd mondani: megfizethetetlen a látvány.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2019/25  •  XII. 4. – XII. 17.
SAJNOS A HÁZELNÖK ÚRNAK IDÉN MÁR TÍZ ROHAMA VOLT Para-Kovács Imre: Doktor Kövért világítótoronyba helyezték, ahol levont a delfinek fizetéséből hárommilliárdot, majd sirályt sütött Váncsa István okoskenyeret hajkurászik a pékségben Bartus László: Putyin medvenyelvet főz Németh Szilárd pacalreceptje alapján Farkasházy Tivadar: Szerezzen a szülő iskolát, műveltséget, tudást a gyereknek, az államnak pont elég a sok stadionnal vesződni Dési János: Hányat tudott Deák Ferenc dekázni? Képes volt-e fejelni gróf Bethlen István? Pedig ők is igazságügyminiszterek voltak Smuzewitz Ilona: Tudatfoglalási vészhelyzetet hirdetett a kormány! Bakács Tibor Settenkedő: Már a havat is ellopják, az elakadt hóekék csak tudatunk tartalmának letisztítására jók Vízcipő: új tudományos rovatunk Magyar Nemzeti Hungarikumtudatot mért a Ludovikán
HANGOS HÓCIPŐ



Műsoraink 2019 szeptemberének végén, az angyalföldi Radnóti Miklós Művelődési Központban hangzottak el élőben.

Közreműködnek: Hernádi Judit, Gálvölgyi János, Kern András, Hajós András, Havas Henrik, Kéri László, Nádas György, Varga Ferenc József, Para-Kovács Imre, Selmeczi Tibor és Farkasházy Tivadar.
PARTNEREINK


GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.