Kerítésszaggató

Megyesi Gusztáv
Nyomtatás
2015. 07. 22. · Hócipő 2015/15
Elkészült a déli országhatáron építendő kerítés 175 méteres, mórahalmi próbaszakasza, és mi csalódottak vagyunk. Az MTI jelentése szerint a honi honvédelmi és belügyi erők négyféle kerítést emeltek a próbaszakaszon, s amint azt Pintér belügyminiszter az Indexnek elmondta, „átmászásokkal fogják tesztelni a négyféle kerítést, hogy melyiken mennyi idő alatt lehet átjutni. Tíz nap múlva már tudni fogják, hogy melyik kerítés tartja vissza leginkább a háború elől menekülő embereket”.

Más források szerint már e hét keddjére eldőlt, hogy melyik kerítés áll ellent leginkább a migrációnak, ám mindez nem csökkenti csalódottságunkat, hogy a nemzeti konzultációk országában a kerítéstesztből vajon miért hagyták ki a széles néptömegeket. Ha létezik a magyarhoz méltó konzultációs téma, akkor az a kérdés, hogy „a négyféle kerítés közül ön melyiket választaná a migráció megfékezésére”, a lehető legméltóbb; sokat beszélünk népünk tehetségéről, ám a világon egyedülálló kerítéskultúránkról szinte alig. Holott nincs olyan magyar ember, aki gyerekkorában ne váltott volna palánkbérletet, azaz nem a kerítésen átmászva jutott volna sportélményhez, kultúrához, vagy lopott a szomszéd kertjéből gyümölcsöt, felnőttkorában pedig amint egy tenyérnyi telekdarabkához, lakrészhez jutott, körbekerítette. Jellemző, hogy legutóbb az egyik lapban egy önkormányzati ember arról panaszkodott, hogy a telektulajdonosok nem irtják ki a parlagfüvet, ami hagyján, de a hatóságok sem férnek hozzá, mert a telken ugyan a parlagfüvön kívül semmi sincs, viszont körbe van kerítve.

Mondhatjuk tehát, hogy a magyar népnél autentikusabb társaságot keresve se lehetne találni a kerítésteszthez, ám a belügyi tájékoztató szerint csak pár önként jelentkezőnek adatott meg, hogy megpróbáljon átmászni a versenyben induló példányokon. Holott nyilván szívesen teszteltek volna például a Békemenet és a mögöttük álló CÖF vezetői és leghangosabb aktivistái, mert most aztán tényleg a haza védelméről van szó, itt lett volna az alkalom, hogy bebizonyítsák, nemcsak civilszervezeteket tudnak följelenteni, meg ultimátumot adni Európának, hanem a szögesdrótos kerítés tetején is úgy lendülnek át, hogy nem szakad ki a gatyájuk.

Ami bennünket illet, így, látatlanban is az egyes számú változatra szavazunk. Ez ugyanis nemcsak mechanikus szerkezet, ennek lelke is van. Bizonyos Nagy László nyugalmazott ezredes, a kerítésépítő cég ügyvezető igazgatója (tehát a hírekkel ellentétben a kerítést nem a felcsúti Mészáros Lőrinc cége, és nem is a Tiborcz család építi) a Délmagyarország című napilapnak szinte elérzékenyülve mutatta be élete fő művét: „Két és fél méterenként lesznek az oszlopok, a drótfonatot három szál feszítődróttal rögzítik hozzájuk. A próbakerítésben 25 méteren keresztül faoszlopokat használunk, 125 méteren át fémoszlopokat. (…) Tetején és alján pengés drótot feszítünk ki. A pengék Szerbia felé néznek majd, hiszen az arról érkező migránsok mozgását kell megakadályozni. Ezek a drótok megakadályozzák, hogy a kerítésre másszanak, ám arra is alkalmasak, hogy a mászóknak sérülést okozzanak. De nem a sérülés okozása a cél, hanem a migrációs mozgás megakadályozása.”

Vegyük észre, hogy a kormány nem készül magasfeszültségű áramot vezetni a kerítésekbe, holott az sokkal hatékonyabb, mint a drótháló rabokkal végzett fonása és tüskézése, sőt vérengző kutyákat sem kötnek ki a kerítés lábához, úgyhogy az egyik leghumánusabb beruházásról beszélhetünk, ami joggal vívhat ki magának tiszteletet.

Nem véletlenül jegyezte meg Hende Csaba honvédelmi miniszter, hogy „tiszteletet kell adni a kerítésnek, és akkor nem sérül meg senki”. Mindebből az is nyilvánvalóvá válik, hogy a mi kerítésünk esetében nem csupán cölöpök, drótfonatok, tüskék és pengék fizikai összességéről van szó, hanem valami új és korszakváltó kulturális minőségről is. El tudjuk képzelni, hogy ha elkészül, a déli határrész csaknem 180 kilométer hosszú kerítése zarándokhellyé válik, ahol családok és közösségek nagyszabású, imádságos és lacikonyhás búcsú keretében adják meg a tiszteletet a kerítésnek, amelynek megérintése egyébiránt elmulasztja a derékfájást, és visszaszorítja a szív- és érrendszeri betegségeket is.

És ez volna a lényeg: hogy immáron az irracionális tartományba értünk. Tudni kell, hogy a kerítés nem a magyar–szerb határon épül, hanem attól 20-25 méternyire beljebb, magyar területen. Ebből adódóan az a nyolctagú menekültcsalád, amely a karon ülő kisgyerekekkel át akarna mászni a kerítésen, már amúgy is Magyarországon van, akkor viszont az uniós szabályok szerint már nem lehet őket visszaküldeni, az ügyüket el kell bírálni. Ott van tehát a magyar állam, ahol kerítés nélkül eddig is volt, legfeljebb annyit tehet, hogy óriásplakátokon felszólítja a menekülteket a kerítés tiszteletére.

Lapzártánkkor viszont a kormány már igazi sikerről számolhatott be. Az átadás napján a Mórahalomnál felállított 175 méternyi kerítéssoron egyetlen menekült se mászott át, noha aznap az ORFK jelentése szerint 1333 személy lépte át illegálisan a déli határt, ám mindegyik messze elkerülte a kerítést. A siker olyannyira nyilvánvaló, hogy a hatóságokban komolyan fölmerült: a Tiszán is drótkerítést kellene építeni a csónakkal érkezőkkel szemben. Ha ehhez hozzávesszük a kerítés második, és tán még az elsőnél is fontosabb funkcióját, tudniillik hogy kerítés azért kell, hogy Orbán Viktor majd meg tudja tekinteni, akkor tényleg elmondható, hogy Magyarország a menekültproblémát is megoldotta.
Megyesi Gusztáv
legolvasottabb cikkei
Megyesi Gusztáv
legfrissebb cikkei
Megyesi Gusztáv összes cikke
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/10  •  V. 6. – V. 19. Para-Kovács Imre: Hankó nemzeti kulturális gyógyszerész vajon érti, hogy nem az a tét, hogy Orbán megsimogatja-e a buksiját, hanem, hogy vezetőszáron viszik-e el? Smuzewitz Ilona: Kik hiányoznak a parlamentből? Avagy ki emlékszik Kósára a csengeri örökösnőn kívül? Váncsa István a finn­ugor elmélet és az azbeszt kölcsönhatásairól Farkasházy Tivadar pontosan érti, miért az utcán válaszolgatott Orbán az újságírók kérdéseire, ott ugyanis nincs plafon Havas Henrik Orbán szentté avatását szervezi, hogy ne hasonuljanak meg vakhitű követői Dési János: K-európában eddig a pesszimista volt korunk realistája, aki már májusban felkiáltott: ajaj, mindjárt havazni kezd! Lendvai Ildikó: szeretné, ha megismételnék a kampányt Juszt László azt keresi, melyik csapat fogadná be Orbánt szertárosként A Heti Kamu megtudta: a Szent Korona helyett Kövér László bajusza előtt tehetik le esküjüket a képviselők Selmeczi Tibor előveszi a pincébe eltett krumplit, most, hogy elmarad a háború Orbán és zsebesei! – keressük együtt: Hogy hol a lé?
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.