Nyomja a frontokat…

Para-Kovács Imre
2004. 09. 29. · Hócipő 2004/20
Konokul tartja magát egy feltételezés, mondhatnám, elmélet, mely szerint a televíziókban élő emberek dolgoznak, akik - amikor nem dolgoznak éppen televíziókban - majdnem olyanok, mint a többiek, vannak ügyeik, bevásárolnak, zuhanyoznak, káromkodnak a dugóban, és családjuk körében múlatják az időt.

Ezen elmélet szélsőséges hívei egészen odáig merészkednek, hogy a tévékben alkalmazott élő emberek szabadidejükben ugyanúgy beszélnek, mint a nem tévékben dolgozó emberek.

Nyilvánvaló okokból a fenti gondolatkísérlet tarthatatlan és komolytalan: a televíziókban nem emberek dolgoznak, hanem genetikailag módosított, egy moncsicsi, valamint egy Ken típusú műanyag jószág fergeteges nászából lepárolt, kifejezetten a média számára kitenyésztett, agy nélküli létformák, gondosan beállított modorosságokkal, ostoba tekintettel, akiket a műsoridő lejártával egyszerűen kikapcsolnak, és bevonszolnak a raktárba, hogy ott várják meg a másnapi kezdést.

Épeszű ember nem feltételezheti, hogy az ATV vagy a Viasat3 vatta funkciójú telefonos vetélkedőit emberek vezetik, mert az emberek nem beszélnek, nem néznek, nem viselkednek így, különben már jóval a történelem felfedezése előtt kihaltak volna - szerencsére -, kell hozzáfűznöm rögtön. Az evolúció nem tűr meg ilyen kilengéseket, a kacsacsőrű emlős is csak azért maradhatott fenn az idők során, mert jól elbújt Ausztráliában, ahová csak késve érkezett meg a természetes kiválasztódás divatja. A televíziós személyiségek azonban szem előtt vannak, és az a tény, hogy a kiválasztódás pontos szikéje, az Úr haragja, vagy akármilyen más szelekciós csapás nem tünteti el őket a Föld színéről, egyértelműen bizonyítja, hogy nem részei az élet nagy körforgásának, nem lények, nem létezők.

Nyilvánvaló például, hogy a nagy kereskedelmi csatornákon elkövetett bakik gondos tervezés eredményeként kerülnek adásba, hogy a szilveszteri önalázó összeállításokban ne fordulhasson elő anyaghiány, mert akkor Sváby Andrásnak és Kolosi Péternek duettet kell énekelnie, ami részben kínos a szereplők számára, részben pedig évtizedekkel veti vissza az emberiség - már-már fejlődésnek nevezhető - menetelését a tökéletesség felé vezető úton.

Ebben a tudatban kapcsolgatok. Nem várok semmi jót, a nagy képernyős, 100 hertzes televízióm tökéletesen bevilágítja a szobát, fényében elviselhetőnek tűnik az élet, és mozgalmasnak az üresség, ami bensőmből kiszivárogva rohadt sivataggá változtat minden, bútorozva bérelt lakást. A hangot csak azért nem kapcsoltam ki, mert a macska szereti, ha beszélnek hozzá, én pedig már elmondtam neki mindent, amit érdekesnek találtam a nap során, beszéljen hozzá most már a Pálffy István - gondolom -, ivartalanítva van (mármint a macska, nem Pálffy István), nem várható tőle szélsőséges reakció.

A Magyar Televízió időjárás-jelentése következik, ősz közeleg, megint mondanak majd olyanokat, hogy front, amitől szegény megboldogult nagymamám mindig idegrohamot kapott, hogy évtizedekkel a második világháború után, ugyan, mi a francot keresnek a Kárpát-medencében mindenféle frontok, és nem viccelt, tényleg nem adatott meg neki, hogy hosszú élete során megbirkózzon ezzel a problémával - szóval frontok, meg ciklonok, magas nyomású izék, az egész mágikus lekvár, amikor hirtelen, legnagyobb elképedésemre, emberi hangot hallok felcsendülni, egy ember beszél, magánhangzói szétszakítják a nyafogás gondosan szőtt függönyét.

Reisz András időjárás-jelentése egészen elképesztő, messze a legszórakoztatóbb megnyilvánulása a televíziózásnak, amióta az Orion űrhajó kalandjai visszaszorultak a Filmmúzeumra. Beszéde valóságos, hangzói úgy söprik tisztára maguk körül a verbális teret, mintha cápákat engedtek volna a Palatinus klórozott vizébe egy álmos vasárnap délután. Ez a pasas önfeledten és ízesen nyomja a frontokat, ciklonokat, jogos magabiztossággal használja a médiából kiszorult hangokat, kiáll, és már jelenlétével is bizonyítja, hogy létezik egy másik valóság, hogy létezik valóság, vannak élő emberek a dobozban, nem feltétlenül kell bedőlni a propagandának, hogy alapfeltétel a képernyőre kerüléshez az agy jelentős részének eltávolítása, a személyiség teljes feladása, és a bevállalom rovatba beikszelt vetkőzés, adandó alkalommal orális szex.

Nagy felfedezés.

Kíváncsian várom, hogyan indul rá a bulvárgyalu.

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/12  •  VI. 3. – VI. 16.
Para-Kovács Imre: a történelmet hidraulikus emelővel és kokárdával tanító Czinyiné kinevezése a Védvonal élére jól jelzi, mennyire gondolják komolyan Smuzewitz Ilona: Sulyok nem mond le, hiszen ő együttműködésben verhetetlen, ezért tették oda, nem ő tehet róla, hogy közben változott a kormányfő Farkasházy Tivadar Hont András ezer forintjáról, amit az 500 millió mellé kapott adományként Havas Henrik végigveszi Orbánnal, mihez kezdjenek a légiósok nélkül kiüresedő felcsúti stadionnal Váncsa István a szurkolók kétlaki életéről, és a győzelmet követően Párizsban kitört forradalomról Dési János szerint ha a leköszönő kormány tagjai tegeződve kérnek számon egy új minisztert, akkor azt miért nem egy lakatlan szigetről tehetik csak? Juszt László furcsállja, hogy pont a diktatúra megszűnése döntötte be az egyetlen ellenzéki napilapot A Heti Kamu megtudta, hogy Balog püspök azért lobbizott ea kegyelem megadásáért, mert rollerezve őt is leterítette egy vérnyúl és napokig azt se tudta, mit csinál! Selmeczi Tibor alig várja, hogy Tóth Gabi együtt lépjen fel Sulyok Tamással egy búcsúban.
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.