Vajdaság (olimpia, 14. nap)

Megyesi Gusztáv
2008. 08. 23.
Mint megváltást vártuk ezt a pénteket, a kajak-kenu döntőket, volt lap, amelyik biztosra vette, hogy meglesz az első arany; nem kockáztatott nagyot.
A kajak-kenu nekünk való sportág. Nem csak azért, mert már hosszú évek óta a világ élvonalában vannak a magyar kajak-kenusok, s megbízható speditőrként szállítják az aranyakat, hanem olimpiai kajak-kenu döntők idején mindjárt hat szám is jön gyors egymásutánban. S noha mindben nagyszerű versenyzőink vannak, nem mindegyik hozza a papírformát, vagy nagyon is azt hozza a bravúr helyett, következésképpen ebben a sportágban is vannak csalódások, súlyos taktikai tévedések vagy megmagyarázhatatlan leblokkolások, ám olyan, hogy ez egyszerre mind a hat egységünkkel forduljon elő, kizárt.

Ma reggel, amikor a kajak-kenu döntőket nézni kezdtem, a Népszabadság pekingi tudósítójának, Bruckner Gábornak a rövid összefoglalója volt a kezemben, ő a csütörtöki eseményeket ismertetve azt írta: „Zsivoczky visszalépett, Gercsák feladta, Olteán befejezte, Aubéli kiesett, Kiss búcsúzott…”, s mindez csak másfél óra eseményeinek összefoglalója volt, mégis mintegy esszenciája az eddigi magyar szereplésnek.


- Jó-jó, de mit keres mellettem a spanyol?

Ha nem is tudott róla, de magyar idő szerint péntek délelőtt Vajda Attilának a kenu ezer méteren ezt a napihírt kellett felülírnia; mondjuk ez egy szimpla nyolcadik hellyel se lett volna nehéz, de hát itt ugyebár a magyarok becsülete volt a tét. Vajdának még négy perc se kellett ahhoz, hogy ha a tizennegyedik napon is, de megváltoztassa a magyar ember már-már teljesen elhidegült kapcsolatát az olimpiához. Amikor Vajda fölemelt karral jelezte a magyar tábornak, hogy akkor ez megvolna, az ember hajlamos volt azt hinni, hogy ezen a napon kezdődött el az olimpia.


- Elvisszük Kolónak!

Hogy van az, kérdezem azóta is, hogy Vajda Attilát - képletesen értve természetesen - nem borítja fel a szél, nem dobja le a ló, nem sérül meg az első húzásnál, nem repül ki a partra egy széllökésnél, nem téveszt pályát, nem dobja kapufára a hetest, sőt, amikor ötszáz méternél majd’ két hajóhosszal vezet az ellenfél, s ő maga csak a negyedik, nem adja fel, nem derül ki róla döntő közben, hogy ő tulajdonképpen gyakorló pszichopata, egyszóval honnét ez a vajdaság ebben a sportágban, ami egyébként teli van viszállyal, öv alatti ütésekkel, túlontúl is nehéz emberekkel.

Miért van meg ez a vajdaság a magyar kajak-kenuban, s miért nincs ez meg a több sportágban?


- Hiába, vízinemzet lettünk az alföldön!

Még akkor is ezt kérdezem, hogy ha a női kajaknégyestől igenis aranyat vártunk, Kammererék meg csalódást okoztak, mert mintha kissé nagyképűre vették volna a figurát, az elején annyira elmentek a mezőnytől, ami persze nyilván nem igaz, egyszerűen csak eltaktikázták magukat. A vajdaság nyilván majd holnap jön ki belőlük.

S volna még ugyebár a kenu hármas, mert hiszen ők mondták, Kozmann és Kiss, hogy Kolonics végig ott volt velük. Erről meghatottság nélkül nem lehet beszélni. A meghatottságtól azonban most eltekintenék, csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy az olimpiai eskütétel napján az összes magyar olimpikon arra emelete fel a kezét, vagy tette a szívére, hogy Kolonics Györgyért is fog küzdeni, és az ő szellemében. Ezt a kenusok maradéktalanul végrehajtották. Értve ezalatt azonban nem a verbális teljesítményt, hogy hát fogadkozunk és elvékonyodott szájjal emlékezünk, hanem, hogy az edzések, de főképp a verseny során fizikálisan és taktikában is felnövünk Kolóhoz. Persze, hogy Kolonics is ott ült a hajóban, s hogy a lélek repítette azt a hajót az ötödik-hatodik helyről, sőt, a csepeli sporttelepen támadt, vigasztalan űrből a dobogóra, de az elszántságnak, a lelki erőnek csak akkor van értelme, ha az konkrétan végrehajtott mozdulatokban tárgyiasul. Magyarán: ha okosan viszem azt a hajót.


- A Balkán letudva!

A magyar kenu-kettes úgy versenyzett, hogy ha Kolonics ül hátul, tán akkor sincs másképp; úgyhogy most két szemünkkel láthattuk, ha eddig nem tudtuk volna, hogy milyen nagy sportember Kozmann György, s méltó társa Kiss Péter.

Holnap a sunji evezőspályán az olimpia második napja következik.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2021/25  •  XII. 1. – XII. 14.
ADVENTI AJÁNLAT: PARA, VÁNCSA, SMUZEWITZ... Váncsa István: akarja-e a migráns Afganisztánhoz csatolni Csongrád-Csanádot, Bács-Kiskunt vagy Baranyát? Para-Kovács Imre a Honvéd Kórház három objektumának 24 oltópontján oltakozott, hogy regisztrálatlanul beoltódjon MEGFXJTUK 2.: Lévai Anikó szerepében még mindig Lévai Anikó! Farkasházy Tivadarnak II. Lajos ugrott be Gulyásról, biztos ő is azt gondolta a mohácsi csata után a Csele-pataknál, hogy a legpesszimistábbnál is pesszimistább forgatókönyv jött be Smuzewitz Ilona kiakadt, hogy Amerika szankciókat vetne ki a korrupt magyar politikus emberekre, holott még tárgyalni sem hajlandók róla, hogy mekkora mértékű lopás lenne számukra elfogadható Verebes István a még meg nem zavart elméjű olvasók ép eszéről Dési János szerint ideje volna, hogy Mészáros könyvtárat is alapítson, mindkét gyerekkori színezőjét felajánlva hozzá Avar János szerint más diktátorok válsághelyzeteket használtak ki, a miénk maga teremti ezeket A Heti Kamu megtudta, Kósa Lajost a folyamatos kibeszélései miatt arra ítélte a Fidesz-frakció, hogy vegye feleségül a csengeri örökösnőt
HANGOS HÓCIPŐ



Műsoraink 2019 szeptemberének végén, az angyalföldi Radnóti Miklós Művelődési Központban hangzottak el élőben.

Közreműködnek: Hernádi Judit, Gálvölgyi János, Kern András, Hajós András, Havas Henrik, Kéri László, Nádas György, Varga Ferenc József, Para-Kovács Imre, Selmeczi Tibor és Farkasházy Tivadar.
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.