Vajdaság (olimpia, 14. nap)

Megyesi Gusztáv

2008. 08. 23.

Mint megváltást vártuk ezt a pénteket, a kajak-kenu döntőket, volt lap, amelyik biztosra vette, hogy meglesz az első arany; nem kockáztatott nagyot.
A kajak-kenu nekünk való sportág. Nem csak azért, mert már hosszú évek óta a világ élvonalában vannak a magyar kajak-kenusok, s megbízható speditőrként szállítják az aranyakat, hanem olimpiai kajak-kenu döntők idején mindjárt hat szám is jön gyors egymásutánban. S noha mindben nagyszerű versenyzőink vannak, nem mindegyik hozza a papírformát, vagy nagyon is azt hozza a bravúr helyett, következésképpen ebben a sportágban is vannak csalódások, súlyos taktikai tévedések vagy megmagyarázhatatlan leblokkolások, ám olyan, hogy ez egyszerre mind a hat egységünkkel forduljon elő, kizárt.

Ma reggel, amikor a kajak-kenu döntőket nézni kezdtem, a Népszabadság pekingi tudósítójának, Bruckner Gábornak a rövid összefoglalója volt a kezemben, ő a csütörtöki eseményeket ismertetve azt írta: „Zsivoczky visszalépett, Gercsák feladta, Olteán befejezte, Aubéli kiesett, Kiss búcsúzott…”, s mindez csak másfél óra eseményeinek összefoglalója volt, mégis mintegy esszenciája az eddigi magyar szereplésnek.

- Jó-jó, de mit keres mellettem a spanyol?

Ha nem is tudott róla, de magyar idő szerint péntek délelőtt Vajda Attilának a kenu ezer méteren ezt a napihírt kellett felülírnia; mondjuk ez egy szimpla nyolcadik hellyel se lett volna nehéz, de hát itt ugyebár a magyarok becsülete volt a tét. Vajdának még négy perc se kellett ahhoz, hogy ha a tizennegyedik napon is, de megváltoztassa a magyar ember már-már teljesen elhidegült kapcsolatát az olimpiához. Amikor Vajda fölemelt karral jelezte a magyar tábornak, hogy akkor ez megvolna, az ember hajlamos volt azt hinni, hogy ezen a napon kezdődött el az olimpia.

- Elvisszük Kolónak!

Hogy van az, kérdezem azóta is, hogy Vajda Attilát - képletesen értve természetesen - nem borítja fel a szél, nem dobja le a ló, nem sérül meg az első húzásnál, nem repül ki a partra egy széllökésnél, nem téveszt pályát, nem dobja kapufára a hetest, sőt, amikor ötszáz méternél majd’ két hajóhosszal vezet az ellenfél, s ő maga csak a negyedik, nem adja fel, nem derül ki róla döntő közben, hogy ő tulajdonképpen gyakorló pszichopata, egyszóval honnét ez a vajdaság ebben a sportágban, ami egyébként teli van viszállyal, öv alatti ütésekkel, túlontúl is nehéz emberekkel.

Miért van meg ez a vajdaság a magyar kajak-kenuban, s miért nincs ez meg a több sportágban?

- Hiába, vízinemzet lettünk az alföldön!

Még akkor is ezt kérdezem, hogy ha a női kajaknégyestől igenis aranyat vártunk, Kammererék meg csalódást okoztak, mert mintha kissé nagyképűre vették volna a figurát, az elején annyira elmentek a mezőnytől, ami persze nyilván nem igaz, egyszerűen csak eltaktikázták magukat. A vajdaság nyilván majd holnap jön ki belőlük.

S volna még ugyebár a kenu hármas, mert hiszen ők mondták, Kozmann és Kiss, hogy Kolonics végig ott volt velük. Erről meghatottság nélkül nem lehet beszélni. A meghatottságtól azonban most eltekintenék, csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy az olimpiai eskütétel napján az összes magyar olimpikon arra emelete fel a kezét, vagy tette a szívére, hogy Kolonics Györgyért is fog küzdeni, és az ő szellemében. Ezt a kenusok maradéktalanul végrehajtották. Értve ezalatt azonban nem a verbális teljesítményt, hogy hát fogadkozunk és elvékonyodott szájjal emlékezünk, hanem, hogy az edzések, de főképp a verseny során fizikálisan és taktikában is felnövünk Kolóhoz. Persze, hogy Kolonics is ott ült a hajóban, s hogy a lélek repítette azt a hajót az ötödik-hatodik helyről, sőt, a csepeli sporttelepen támadt, vigasztalan űrből a dobogóra, de az elszántságnak, a lelki erőnek csak akkor van értelme, ha az konkrétan végrehajtott mozdulatokban tárgyiasul. Magyarán: ha okosan viszem azt a hajót.

- A Balkán letudva!

A magyar kenu-kettes úgy versenyzett, hogy ha Kolonics ül hátul, tán akkor sincs másképp; úgyhogy most két szemünkkel láthattuk, ha eddig nem tudtuk volna, hogy milyen nagy sportember Kozmann György, s méltó társa Kiss Péter.

Holnap a sunji evezőspályán az olimpia második napja következik.

Megyesi Gusztáv
legolvasottabb cikkei

Megyesi Gusztáv
legfrissebb cikkei

Megyesi Gusztáv összes cikke

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2025/7 • III. 26. – IV. 8.

Viktor, hol a nemzeti sereged?
Elvitte a Tisza? Para-Kovács Imre: a húsvétkor is novicsokkal locsolkodó oroszokról, és ká-európai zsákfalvaikról Váncsa István a közpénz ellopódásának tájegységenként változó módozatairól Smuzewitz Ilona: még nem tudni, mikor vesztette el Matolcsy sámánjellegét Farkasházy Tivadar felelősségre vonta a kábelszolgáltatót, hogy nem láthatja Orbán március 15-i beszédét, csak Magyar Péterét délután, meg is csinálták a tévéjét fél óra alatt Havas Henrik: Orbán kiadta az ukázt, hogy az atlétikai vb stadionjában tartsák a Pride-ot, nemzeti zászlókat lobogtató szavazókkal a lelátón Dési János: a Matolcsy által ellopott négy megye után nyomozó nőtanácsról Lendvai Ildikó aggódik, hogy volt-e Orbán zebráin árrésstop Verebes István Grock elnökről, Grock főtitkárról és Grock elnöki tanács elnökről A Heti Kamu megtudta: Orbánék hangágyú helyett Fásy Ádámmal fognak tömeget oszlatni Selmeczi Tibor 1800-as évekből származó cenzúrázott Hunyadira lelt

GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.