Irapuato, avagy magyarokról vagy jót, vagy semmit (olimpia, 9.nap)

Simonyi Balázs
2008. 08. 18.
Helyreállt a világ rendje, Nadal is kapott egy aranyat, Federer is párosban, így megint egálban van a két teniszcsillag. Elég húzós évük volt, gigászi teljesítményekkel. Ezen gondolkozván jutott eszembe, hogy miközben a karate az istenért se tud felvételt nyerni az olimpiai játékok sorába, miközben az „unalmas”, nehezen közvetíthető számokat szeretnék levenni (pl. öttusa), akkor őszintén: a lövészet mit keres a programban? Eleve az a szó, hogy „kisöbű” puska, nem okoz fájdalmakat a homloklebenyben? A finndingi legalább viccesen hangzik.


- Lapulj ki, és változz arannyá!

Kevés szárazabb sportágat tudok elképzelni, ahol joviális arcú mérnökök és hidegvérű kémiatanárnők Technics-legóból épített, leginkább a Robotzsaru bal kezének prototípusára hasonlító fegyverekkel pukkantgatnak, jobbjukon laptop, ultramodern környezet, semmi dráma, maximum egy szomorkás félmosoly, ha valaki „ellövi” magát. A kommentátor is megdolgozik, hogy életet leheljen a khmm... eseményekbe, ellentétben a Vízkockában éjszakai műszakos Szántó Dáviddal, aki örülhet, hogy ma véget értek az úszóversenyek, mert hangja egyre jobban hasonlít a nagyon berekedt Angus Youngéra egy AC/DC búcsúkoncerten. Képzeljük el, mi van akkor, ha még van hátra egy vizes nap és Phelps még tovább versenyez a kilencedik aranyért. Szántót tárt karokkal várná a karthauzi rend.

De kanyarodjunk vissza! Miközben a nagy országok lobbistái benyomják a baseballt és softballt, amíg egy lövészet programon lehet, sokakban megkérdőjeleződhet a sport fogalma. A motorversenyre eufemizáltan a technikai sport címkét aggatják, hamarosan a kerékpár is benevezhet erre, de ott legalább emberi erőkifejtésre, klasszikus értelemben vett fizikai aktivitásra szükség van. (Akárcsak a női birkózásban, amit azért egy kis iszapfürdővel nézőbarátabbá lehetne tenni.) Ugyanannyival méretődik-e meg az íjászat, mint egy 42.195 kilométeres futóverseny emberfeletti teljesítése?

Hobbimaratonista lévén kötelességemnek éreztem megnézni a hajnali fél kettőkor (még pekingi idő szerint is barátságtalan reggel fél nyolckor) kezdődő női versenyt, amit sajnos csak részleteiben sikerült végigkövetni, tekintve hogy antennás tévémen pusztán az M1 fogható zsizsikesen, ők pedig inkább kosárlabda meccset adtak, meg-megszakítva a küzdelmes hosszútávfutással. A címvédő Nogucsi ugye kiszállt a buliból pár nappal a verseny előtt sérülése miatt, mindenki Paula Radcliffe-et, a londoni maraton négyszeres győztesét várta az első helyre, ám az élet kegyetlen volt vele: az élboly olyan tempót diktált, hogy Paula leszakadt, mint paszomány a cinkotai búcsúban, becsületére legyen mondva, iszonyú fájdalmakkal, de végigfutotta.


- A francba! Miért nem a londoni dugóban készültem fel?

A román Tomescu féltávnál „robbantott”, két kenyai és két kínai loholt utána, akik olyan hajrában döntötték el a bronz- és ezüstérem sorsát, hogy azt a százméteres sprinterek is, élen az expressz Usain Bolt rekorderrel is megirigyelhették volna. Tették mindezt 2óra 28 perc futás után (tempóátlag 4 perc/km). Csordultig teli stadion fogadta a befutókat, csodás verseny volt, ám közben szállingóztak a hírek a magyarokról.


- Sajnos lemásoltam Talmát! Első rajthely, majd sokáig harmadik,
a végén negyedik!

Miközben 34 aranyérem várt ma kiosztásra, már olyan kifejezéseket olvashatunk a sajtóban a mieink értékelésekor, hogy „elmaradt meglepetésarany” (mi van??!). Ez a hét, de akár a mai nap is az olimpiai csapat vesszőfutása: olyan minta Mezey-garnitúra 6:0-ja Irapuatóban. A kézis lányok legalábbis így kezdtek Korea ellen, s jó kis iskolázás lett a vége. Pars épphogy lemaradt a gombóchajításban, Pali bácsi pedig állítólag átszervezte a fogadásait, csakhogy végre érmet adhasson át a Madárfészekben.


- Egy tus az élet!

A páston ismét leszerepeltünk, a kardcsapat a 7. helyre volt jó, informális suttogások szerint, ha a vívószakosztály belső villongásait és szurkálódásait nem privátban, hanem a versenyen élik ki az olimpikonok, tuti sok érmet szerzünk. Így maradt egy bronz Mincza-Nébaldtól, egy csodás megtáltosodás Mohamed Aidától, aki úgy hozta vissza tegnap az elődöntős meccset a sírból (9 találat zsinórban), mintha gumibogyó szörpöt ivott volna. Szép volt, csajok. Szóval vághatjuk a centit most úgy jövő péntekig, ugyanis akkor vagyunk érdekeltek öttusában, vízilabdában, kajak-kenuban (apropó, ha már lapátolás: evezésben miért nem vagyunk a topon?). Addig élvezzük a többi ország nemes versengését, és óvakodjunk a mexikói tésztakúrától.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/7  •  III. 27. – IV. 9.
Zsidólakást, zsidóbútort másnapra a filoszemitának: kilenc oldalon foglalkozunk több, mint kéttucat dokumentumot bemutatva azzal, hogyan igényelt zsidólakást és zsidóbútorokat Sulyok Tamás államelnök, általa filoszemitának nevezett apja, a Magyar Nemzeti Szocialista Párt akkori megyevezetője. Para-Kovács Imre gondolkodóba esett, megnyomja-e az Enter-gombot a 100 Millió dolláros jacht, Megrendelem felirat alatt Váncsa István a Brüsszel elfoglalását követő diadalmenet terveiről Smuzewitz Ilona: a Petőfit megölő Ukránokról és a magyar szuterenitást veszélyeztető kiskereskedelemről Farkasházy Tivadar: szerint inkább a köztársaság tartozik ma már a családi legendáriumba Havas Henrik megtudta, hogyan nevezték a budoárt Felcsúton a miniszterelnök úr gyermekkorában Dési János: kétféle diktatúra létezik: az egyikben Jancsó csinál filmeket, meg Makk Károly, meg Sándor Pál, a másikban meg Philip Verebes István újabb Örkényiádái Nagy Bandó András: Diktakrácia a demokratúrában A Heti Kamu megtudta: a Temuról rendelte a kormány azt az ázsiai huszárlegényt, aki a Nemzeti Múzeum lépcsőjén énekelt
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.