Egy félreértett nemzet

Para-Kovács Imre

2014. 09. 03. · Hócipő 2014/18

Ezúttal nem a magyarokról van szó, bár lehetne, mert a norvégok speciel megint félreértettek minket, nyilván direkt, de miniszteri szinten, és belebrekegnek a magyar munkaalapú demokráciába, ami egyébként nálunk azt jelenti, hogy csak az kap rendes munkát, aki Fidesz-tag vagy az szeretne lenni, valamint csak neki vannak demokratikus jogai. De most tényleg nem erről akarok beszélni, hanem konkrétan az oroszokról, akiket még jobban félreértenek, mint minket. Én biztos sírnék a helyükben a tehetetlenségtől, de bezzeg ezek a büszke szlávok nem, nem ejtenek egyetlen könnyet sem. Mondjuk, foglyot sem.

Szóval Európa (mínusz Magyarország, mert mi azért tudtuk, miről van itt szó) és az Egyesült Államok úgy értelmezte Ukrajna részleges (?) lerohanását, hogy Oroszország nem pepecsel autonóm területek kijelölésével, nem enklávézik, nem tárgyal, hanem azokat a területeket, ahol oroszok élnek, ahol oroszok jártak, illetve ahol orosz tulajdon fellelhető, nos, ezeket a helyeket megszállják, bekebelezik és pacifikálják.

Rettegj, feslett Co^te d’Azur!

Ennek nyilván semmi értelme, és természetesen Putyin nem is szándékozik ismételten lenyomni a fél világot, hanem egyszerűen szeretné átölelni legjobb barátjának vállát, de mozdulat közben mindig beüti a könyökét Ukrajnába. Szeretne közelebb húzódni, na!

Milyen borzasztó lehet. Képzeljük csak el, hogy kocsmában ülünk, a bárpultnál próbálunk sörözni, de köztünk és a csuprunk között fekszik egy madagaszkári pálmasodró, ami ugyan rendkívül aranyos rágcsáló, de lehetetlen mellette élvezni az estét. Ezért aztán – bármily édesen is alszik – kénytelenek vagyunk megzavarni álmát, felverni mintegy, és ezt követően minden rendben lesz. A Madagaszkári pálmasodrót majd szibériai pálmasodrónak hívják, de az is szép vidék, láttam a National Geographicon. Majd sodor nádat, mint Derszu Uzala, elvégre a természetes kiválasztódás lényege az alkalmazkodás.

Azért vannak a szomszédunkban háborúk, mert a Magyarországgal nem határos nemzetek mind Magyarországgal határos nemzetek akarnak lenni, hogy legalább a centrális erőtér peremén lekucorodhassanak, és belélegezzék az illiberális demokrácia mámorító levegőjét. Olyanok ők, mint tévelygő gyermekek a fagyban, alig várják, hogy fényt lássanak, ami meleget és esetleG némi ételt, ágyat jelent.

Mi vagyunk ez a fény.

Bár ez így túlzás és szégyentelen öntömjénezés, mivel nem mi, mindannyian, hanem csak azok, akik messzebbre látnak, akik meghallották az idők és a vezér szavát, akik ugyan nem értik, de szeretik a dallamát. Ők a fény ezen világ sötétségében.

A fény nem lehet ellenzékben.

Illetve ehhez nagyon sötétnek kell lennie.

Látom magam előtt, ahogy Európa behorpad, mert az elveszett kis és nagy államok mind idegyűlnek melegedni és világosodni, ahogy mindenki kettős állampolgár akar majd lenni, francia-magyar, német-magyar és persze bissau-guineai-magyar. Csak az oroszok hamarabb kapcsoltak, istenem, sohasem voltak azok a szöszmötölős fajták. Öt kilométeres szakaszokra kell majd osztani a magyar határt, hogy mindannyian ideférjenek, csak a norvégoknak nem engedjük, mert ők – legalábbis politikai szinten – érdemtelenek arra, hogy Magyarország szomszédai lehessenek, eltűnnek majd, akár a hettiták, nyomuk nem marad, csak néhány üres fúrótorony, meg büdös bálnazsír a plázson. Mielőtt azonban letennék végleg holt nyelvüket, megtanulják, mit jelent a kiválasztott néppel szembeszállni. Mi vagyunk az Úristen kétharmada (Atya és Fiú). Szijjártó Péter világosan megmondta egyébként a norvég miniszternek, alig egy órával a Financial Timesban megjelent cikke után, hogy tisztelje Magyarországot, mert mi szabadítottuk fel Közép-Európát, most pedig felszabadítjuk a többi részét is, majd az eddig kimaradt kontinenseket. Hülye norvégok, magukra vessenek.

Az oroszok azonban már rohannak ölelő karjainkba, sapka nélkül a szeptemberi fagyban, szemük csillog, és egyetlen hatalmas jászolnak látják ezt a földet, ahol a kétharmad megszületett. Ők hozzák hozzá a lángos csillagot.

Jönnek az oroszok. És mennek is.

Nem lennék most alaszkai, jegyzem meg halkan, mert ott meg az a helyzet, hogy az egykori szerződésben találtak néhány homályos pontot, ami alapján érvénytelennek fogják nyilvánítani, és akkor összenő megint, ami összetartozik. A nagy Oroszország kovácsolta frigy, aminek mi vagyunk a centrális erőtere. Frigy Lada, bocs.

A kiválasztottság felelősség, tanítani fogjuk a nemzeteket, és kenyérrel, valamint sóval fogadjuk orosz nebulóinkat.

A magam részéről csak azt nem értem, hogy miért nem küldjük elébük a Békemenetet, mert akkor vagy visszacsatolnánk Kárpátalját, vagy végre miénk lenne Magyarország.

Para-Kovács Imre
legolvasottabb cikkei

Para-Kovács Imre
legfrissebb cikkei

Para-Kovács Imre összes cikke

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2025/21 • X. 8. – X. 21.

Para-Kovács Imre a Zsolti bácsi kifejezés tömegpusztító fegyverként történő alkalmazásáról, amelyet még nem tiltott be az ENSZ Nagy Bandó András Kossuth téri beszéde: Leltár Váncsa István: Marokkóban rendőrsorfallal háborúznak, aki kórházakat akarnak, nem stadionokat, minálunk meg telefonos appot töltenek le Smuzewitz Ilona: Andi díszpolgárságot kapott, holott Lölő Nobel-díjat is vehetett volna neki nőnapra Farkasházy Tivadar: miért akarná a brit titkosszolgálat lejáratni Orbánt, ha azt megteszi magától mindenféle külső segítség nélkül is? Havas Henrik jelentése a Karmelitából, avagy hogyan döntötték el, ki álljon ki párbajra Magyar Péter ellen Dési János: három Göncz Árpád-történet Lendvai Ildikó a gyermekvédelemről rémhíreket terjesztők elleni megtorlásról Verebes István: Hat örkényiáda A Heti Kamu ott volt, amikor Semjén Zsolt hazánkba berepülő ukrán drónokat és sárkányrepülőket lőtt Selmeczi Tibor a krumplibogarat pusztító poloskákról

GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.