Világvége

Para-Kovács Imre
2014. 06. 25. · Hócipő 2014/13
Ideje beszélnünk a világvégéről, mert mostanában alig került szóba, csak élünk bele a nagy semmibe, mintha sohasem lenne vége, pedig de. Úgy vége lesz, mint a sicc.Három klasszikus világvégét ismerünk, de én a negyedikről fogok értekezni részletesebben, mert az sokkal érdekesebb, és számomra kedvesebb. Aztán van egy ötödik is.
Az első a legnépszerűbb, időről időre idióta próféták bejelentik, hogy szeptember 22-én vége lesz a világnak, aztán persze nem lesz vége, és akkor kiröhögik őket. Ennek az az előnye, hogy egy határozott dátumú világvége sokkal alkalmasabb a hívek bankszámlájának lehúzására, mint egy általános, és amikor nincs vége a világnak, a többség pedig kacag, a próféta a Bahamákon szürcsöl színes koktélokat (vagy más helyen, ahol nincs kiadatás).
A második típus a keresztény világvége, hogy majd egyszer, pontosan meg nem határozott időben vége lesz a világnak, a jók elragadtatnak, a rosszak pedig megszívják, onnantól viszont Isten országa stb. Ennek is vannak anyagi vonzatai (hosszú táv, sűrű fillérek, ritka forintok), de elsődleges célja a féken tartás, az egyházak önnön fontosságának folyamatos fenntartása és hangsúlyozása.
És a pingvinekkel mi lesz?
Ezt azért is kérdezem, mert a Biblia ugyan említ sok növény- és állatfajt, de ebben a konkrét esetben (Armageddon) nincs semmi utalás az állatokra, márpedig nem tartom valószínűnek, hogy a pingvinek, gombák és törpecsimpánzok ugyanazon szempontok alapján lennének szétválogatva, mint mi, az pedig szemétség lenne, ha ők csak úgy, járulékos veszteségként kihalnának velünk együtt, pusztán az Úr szeszélyéből.
A harmadik klasszikus a csillagászok által felvázolt eset: Nap kitágul, Föld kiég, viszontlátásra (itt jegyezném meg, hogy milyen plasztikusan jeleníti meg a honi politika a csillagok életciklusát: vörös óriásokból fehér törpék, de hagyjuk most a politikát). Vannak természetesen tervek, hogy majd ócska űrhajóinkon elindulunk más világok felé, de a Challenger és a Concorde története mintha nem ebbe az irányba mutatna… és ha mégis sikerülne, akkor megint kérdéses marad a pingvinek sorsa. Noé valószínűleg nem véletlenül bajlódott az állatokkal és növényekkel, tehát nekünk is elég nagy űrhajókat kellene építenünk, mert azóta sokat fejlődött a genetika, és pontosan tudjuk, hogy egy pár kenguru semmire sem elég, bár ha szabad javasolnom, a kullancs ezúttal lemaradhatna, mintegy véletlenül, nehogy megbántsuk, hm.
A legvalószínűbb azonban az emberiség kihalása, ami bizonyos szempontból világvégének tekinthető (gondoljunk csak Hernádi Gyula kisregényére, amiben a keselyűk agyából kivont anyaggal meg lehet állapítani, hogy mikor jön el a világvége, de a műszer hibásan működik, mert a világvége helyett az utolsó keselyű halálának időpontját adja meg), a mi szempontunkból mindenképpen, viszont boldog gombák, bonobók és pingvinek fogják uralni a világot, és esélyt kapnak, hogy kiemelkedjenek az elnyomásból, és egyszer jobb űrhajót építsenek, mint mi. Menyhárt Jenőt (Európa Kiadó) idézném: „Évmilliók jönnek az ember után, rohadt érzés, de én szeretem”.
A kihalás, barátaim, a legjobb dolog, amit a világgal tehetünk, és minél hamarabb végzünk vele, annál több idejük lesz a fent felsorolt és fel nem sorolt fajoknak űrhajót építeniük. Nemes gesztus lenne részünkről, egy utolsó, nagy, önfeláldozó jó tett.
Az ötödik, nos, az ötödik világvége kicsit bonyolultabb.
Elméletem szerint a világnak valamikor a hetvenes évek közepén-végén vége lett, csak senki nem vette észre. Úgy lett vége, hogy mindannyian itt maradtunk, csak a lelkek fogytak el, azóta minden csak ismétlés, zenés kívánságkosár, önök kérték, észrevétlenül múlt ki alólunk a világ, mi meg csak kacagunk, dolgozunk, szórakozunk, pedig a semmiben lebegünk, egy kulturális-politikai vákuumban, ahol a látszólagos tárgyak, látszólagos kultúra és látszólagos politika vesznek körbe minket, de semmi sincs már igazán, még a semminek is csak az emléke létezik. Nem létezünk mi sem, de bejárunk a munkahelyünkre, ülünk a tévé előtt és nézzük az ismétléseket.
Nem születik semmi új, nem történik semmi lényeges, még a háborúk és rockfesztiválok is ismétlések csupán, a megszületetteknek nincs már lelkük, nem képesek alkotni, csak megismételni elődeik alkotásait. Amikor aztán meghal az utolsó ember, aki még a világvége előtt született, ez az egész unalmas és ködös világ atomjaira hull. Aztán különös, méhsejtszerű űrhajóikon (Dévényi) megérkeznek az idegenek, hogy köszöntsék a gombákat, törpecsimpánzokat és pingvineket.
Para-Kovács Imre
legolvasottabb cikkei
legolvasottabb cikkei
Para-Kovács Imre
legfrissebb cikkei
legfrissebb cikkei
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2025/18 • VIII. 27. – IX. 9.
Orbán repülőről is megtekintette, elkészült-e már a hatvanpusztai félkész mezőgazdasági üzem!
Para-Kovács Imre: A lán ugrani készül, avagy az oroszok akkor fosztogatnak és erőszakolnak Ukrajnában, ha azt Szijjártó már megbeszélte Lavrovval
Váncsa István a falvak kedvenc időtöltéséről: a kocsmák előtti mocskosfideszezésről
Smuzewitz Ilona megtudta: úgy pótolják az orvosokat, hogy minden vajúdó kismama kezét egy vízvezeték-szerelő fogja majd
Farkasházy Tivadar nem érti, a kormány miért tudta azonnal, kik gyújtották fel a kárpátaljai templomot, és most miért nem tudta Sulyok, kik bombázták Munkácsot?
Havas Henrik egy Semjén Zsolt kezében tartott Bibliára esküdött, hogy hallgat
Dési János Kőszeg Ferenccel beszélgetett az ügynökök elöli futásról és a Pride-sétáról
Selmeczi Tibor Mészáros Lőrinc nyomdokain: gázszerelésbe kezdett egy vécépumpával
Verebes István galériája, avagy a sértődött ellenzéktől a Fidesz utolsó órájáig
A Heti Kamu kioknyomozta, hogy a NER-elit tihanyi, luxusnyaralónak tűnő gyümölcsfeldolgozói mellett nem úszómedencék épültek, hanem feszített víztükrű cefrekádak
2025/18 • VIII. 27. – IX. 9.




GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT
Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.
