Csatorna töltelék - 2008/15

Para-Kovács Imre
2008. 07. 16. · Hócipő 2008/15
Az a különös és szinte csodaszámba menő helyzet állott elő, hogy az Önök alázatos tévékritikusa ezen két hét alatt nézett tévét, sőt látott olyan produkciókat, melyekről véleménye van, ezért elmaradnak az ázsiai filmajánlók.

Nem mondom, hogy nem okozott némi agysérülést, midőn véletlenül a Duna Televízió Zenés kívánságkosarába akadtam, de ezt nyilván a tévé munkatársai is pontosan tudják, tehát nem szükséges hangsúlyoznom, hogy a giccs akkor is giccs, ha nem Győzike vagy Mónika vezeti elő valamelyik kereskedelmi tévén.

De ez csupán mellékvágány, mert nemrégiben fejezte be pályafutását Friderikusz Sándor az ATV-ben, valamint elkezdődött a Tour de France, és mindkettő megérdemli, hogy szóljak róluk.

Friderikusz nagyon erős utolsó hetet rakott össze a végére, és tényleg aggódom kicsit, fog-e még beszélgetni főműsoridőben néhány értelmes ember értelmes kérdésekről valamelyik tévében, vagy ez végleg és örökre rádiós műfaj marad.

Nyilvánvaló, hogy ilyesmire nincs tömegigény, nem fogják tüntetők elárasztani a köztereket, hogy követeljék az értelmes emberek beszélgetését a tévében, de azért még lehetne valahol ilyesminek helyet szorítani, hogy ne érezzük a bunkóság mindent elsöprő erejét a mellünkre nehezedni, és feltételezhessük kivételes pillanatokban: nem mi vagyunk a hülyék, hanem a többség.

Ebben nekem segített valamennyit Friderikusz ATV-s műsora.

Az utolsó adásban Gyurcsány Ferencet ugratták vezető közgazdászok, Gyurcsány Ferenc pedig ugrott. Nem arról volt szó, hogy Gyurcsány takarodjon, nem is arról, hogy a miniszterelnök tulajdonképpen egy isteni megtestesülés, aki magyarokat ment és csodákat mutat be szűk körben, még csak nem is idegbetegségéről beszélgettek, vagy arról, hogy amikor hazudott, akkor igazat mondott-e, vagy akkor is hazudott, amikor azt mondta, hogy hazudott, hanem közgazdasági kérdésekről nyilvánítottak véleményt.

Én például nem vagyok közgazdász, családomban sincs a szakma ismerője, de még piacra is elég ritkán járok, azonban végig tudtam hallgatni, nézni, véleményt tudtam alkotni, és hol ezzel értettem egyet, hol azzal, néha pedig csak néztem hülyén, mint azokban a nagyon ritka esetekben, ha a képernyőre egy nálam okosabb ember kerül.

Egy ilyen szituációban az a jó, hogy a miniszterelnök nem nyomhatja a népnek szánt lózungokat, mert akkor a közgazdászok kiröhögik, nem mondhat teljesen igazat sem, mert akkor megszűnik a parasztvakítás, tehát szenved, egy miniszterelnök szenvedése pedig nagyon jó tévéműsor, pártállásra való tekintet nélkül.

Elbúcsúztunk tehát ettől a műsortól, maradnak a brancsbeszélgetések, ahol az alapokban mindenki teljesen egyetért, és csak cifrázzák és habosítják a felszínt, maradnak a nagyon hülyék, akik nagyon hülyékkel beszélgetnek sorskérdésekről, miközben a sötétség szinte vakít, és maradnak a semmilyen műsorok, melyekben senkik beszélgetnek senkikkel. Nem egy nagy perspektíva.

A Tour de France a legnagyobb magyar nyelvű vállalkozás a televíziózás történetében, ahol szerencsére a hardvert a franciák adják: a kerékpárversenyt, a közvetítést, az országot, nem kell tehát bénáznunk, csak leülünk a monitor elé, és közvetítünk. Mármint nem én, hanem Sípos úr és Knézy Jenő.

Nagyon nagy páros, és én nem teszek úgy, mintha nem ismerném személyesen őket, azaz ültem már közöttük, tehát elkötelezett vagyok irányukba, mondhatnám rajongó vagyok, Tour de France magyar közvetítés-fan.

Ilyenkor három hetet a tévé előtt töltök, és nézem, ahogy kerekeznek a kerekezők. 1996 óta megy magyarul is a Tour, én pedig valamikor a kétezres évek elején kapcsolódtam be.

A verseny általában akkor nagy hír, ha valami botrány van, ha valaki megbukik a doppingteszten, de én pont azokat a három heteket szeretem, amikor nem történik semmi különös a pályán kívül, amikor csak mennek, és nyerik a szakaszokat, cserélgetik egymáson a színes trikókat, aztán valaki megnyeri, és az is lesz a hivatalos győztes, aki a pályán a legjobb idővel ért célba.

A legjobb Tour de France-ok azok, amikor semmi sem történik, csak kerekeznek a kerekezők.

Nem mondom, hogy nincsenek olyan hosszabb sík szakaszok, amikor hirtelen a célba érkezés emelt hangjaira ébredek, de ez azért van, mert a Tour-közvetítés egybeesik az ebéd utáni elgondolkodással. Ebben egyébként régebben nagy segítségemre volt a közvetítő helikopterek kellemes berregése, azonban idén valamiért nem hallani ezeket, és segítség nélkül kell belealudnom, ha egyáltalán.

Hegyi szakaszokon nincs alvás.

Be is vallom: Mencsov- (Menchov) drukker vagyok.

A magyar olimpiai csapatot azonban előre mentesítem minden esetleges kudarc miatt, mivel hallottam és láttam az indulójukat amit önök is megtekinthetnek, ha nagyon akarják:



és én már pusztán ezen alkotástól összeomlottam, nem kellett hozzá még rajthoz sem állnom. Csókoltatom, aki ezt megrendelte, elfogadta és jónak találta, valószínűleg egy tsz-ben lehetett függetlenített párttitkár, és unokája nagyszerű lemezgyűjteményére alapozta zenei szakismereteit, mert olyan ember, aki már hallott zenét, ordítva menekült volna az első pillanatban.

Hisztérikusan ostoba szöveg, nyafogó, erőtlen énekhang és jellegtelen szintetizátor-tapéta zene, mintha direkt bosszantani akarnának a szerzők. Csak remélni tudom, hogy a televíziók elfelejtik lejátszani, mert különben égünk, mint a rongy.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/7  •  III. 27. – IV. 9.
Zsidólakást, zsidóbútort másnapra a filoszemitának: kilenc oldalon foglalkozunk több, mint kéttucat dokumentumot bemutatva azzal, hogyan igényelt zsidólakást és zsidóbútorokat Sulyok Tamás államelnök, általa filoszemitának nevezett apja, a Magyar Nemzeti Szocialista Párt akkori megyevezetője. Para-Kovács Imre gondolkodóba esett, megnyomja-e az Enter-gombot a 100 Millió dolláros jacht, Megrendelem felirat alatt Váncsa István a Brüsszel elfoglalását követő diadalmenet terveiről Smuzewitz Ilona: a Petőfit megölő Ukránokról és a magyar szuterenitást veszélyeztető kiskereskedelemről Farkasházy Tivadar: szerint inkább a köztársaság tartozik ma már a családi legendáriumba Havas Henrik megtudta, hogyan nevezték a budoárt Felcsúton a miniszterelnök úr gyermekkorában Dési János: kétféle diktatúra létezik: az egyikben Jancsó csinál filmeket, meg Makk Károly, meg Sándor Pál, a másikban meg Philip Verebes István újabb Örkényiádái Nagy Bandó András: Diktakrácia a demokratúrában A Heti Kamu megtudta: a Temuról rendelte a kormány azt az ázsiai huszárlegényt, aki a Nemzeti Múzeum lépcsőjén énekelt
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.