Újságárus

Flórián Üzletközpont 1033 Budapest, Flórián tér 6—9.

Azon morfondírozunk vagy tíz perce, - hogy ki a csoda veszi meg azt a rengeteg receptújságot, ami itt, a Flórián üzletközpont újságosstandján, meg másutt is, felhalmozódik. Hiszen az embereknek ugyebár nincs pénzük, idő híján nem is nagyon főznek már otthon. Reggel József újságos szerint azok viszik leginkább a gasztrokiadványokat, akiknek a nagyanyja még tudott főzni. Ez nagyszerű, kiálthatnánk fel, hiszen legalább az igény a jó kosztra megmaradt; ez már komoly előrelépés, még akkor is, ha otthon aztán a rengeteg receptfüzet érintetlen marad, mert mindig közbejön valami.

Továbbá miért vesznek az emberek ennyi rejtvényújságot? Reggel Józsefnél még a gasztronómiai kiadványoknál is több rejtvényújság fogy, hosszú hétvégék meg ünnepek előtt irdatlan mennyiségű kvízlapot visznek haza az emberek, sőt akad olyan cég, amely rendszeresen rejtvényújságot küld ki a külföldön dolgozó alkalmazottainak. Ebben az országban olthatatlan a tudásvágy, s ennek az sem mond ellen, hogy az emberek java része a rejtvényeket se fejti meg, mert nincs rá ideje.

Hét éve vásároljuk a lapokat Reggel József standjánál, s mondhatjuk, kedvünkre való újságárus. Mondanánk azt is, hogy a legjobb újságárus földön és égen, ám hogy jövünk mi ahhoz, hogy minősítgessünk. Az azonban az idegennek is szembetűnő, hogy nyitástól zárásig ott lebzselnek a stand körül a törzsvásárlók, elsősorban is nyugdíjasok a környékbeli házakból s a megmaradt régi Óbudáról; jönnek a piacról, postáról, patikából kicsit beszélgetni, pletykálkodni. De akad, aki Zuglóból érkezik, s van, aki már rég Vörösvárra költözött, mégis visszajár; szóval, hogy Reggel József intézménnyé vált, lehet vele beszélgetni, nála hagyni a keserűséget; afféle panasziroda és idegklinika egy személyben.

Fekete László mindenképpen ide kívánkozik. A napokban elhunyt volt újpesti focista, aki rendre itt anekdotázott reggelente, s mesélte a Bayern elleni BEK-elődöntőt, a régi bundákat, a Fradinak lőtt nyolcast, a mai falábú mezőnyt, a legkedvesebb vendég volt az újságos standnál; az ember szíve belesajdul, hogy Fekete Laci elment. Albert Flórián is nem sokkal a halála előtt dedikált egy futball-labdát Reggel Józsefnek, ám ez külön történet. Reggel József ugyanis évek óta gyűjt adományokat csángó iskolások részére. Itt, a standon olvasta hét évvel ezelőtt a Kapu című újságban, hogy a csángó gyerekek nem tanulhatnak és imádkozhatnak magyarul, amit először nem akart elhinni, aztán utánanézett a dolgoknak. Azóta csinnadratta nélkül és szigorúan civil keretek között szervez gyűjtéseket a csángó gyerekeknek, ki mit tud adni, tanszert, sporteszközt, s mára már több ezer ceruzát, radírt, tolltartót, könyvet, régi újságot juttatott el a csángókhoz; a pénz az egyetlen, amit nem fogad el, a pénz csak bajt hoz az ember fejére.

Mi a motiváció? — kérdezhetnénk, de hát mit lehet erre felelni. Aztán egyszerre csak elmeséli, hogy olyan helyen élt a nagyapja, Gyertyánligeten, Bustyaházán, ahol az új, trianoni országhatár kettéválasztotta a házat és a hozzátartozó földet, s míg a ház ukrán, a föld román fennhatóság alá került. Tán innét ered az érzékenység, a beleérző képesség, mindenesetre Reggel József a segítőtársával, Bencével, aki a fuvarozásról gondoskodik, ismét a csángókhoz készül, szeretnének végre egy iskolát is építeni.

Azt a bizonyos cikket a csángókról hat évvel ezelőtt, a Kapu című lapban olvasta. Ez fontos. Tapasztalatból tudjuk, hogy ritka az olyan újságárus, aki tudja is, hogy mit árul. Reggel József reggel ötkor kezd, amikorra meghozzák a lapokat, kiteszi őket a megfelelő helyre, leginkább profil szerint, gyereklapok, ifjúsági lapok, női lapok, életmódmagazinok, kulturális, gazdasági, meg persze politikai újságok, és így tovább, végestelen-végig, arra is tekintettel, hogy melyek a legkelendőbbek. A cégnél nincs semmiféle előírás politikai rangsorra, a legláthatóbb helyre a legkelendőbbek kerülnek, a kevésbé keresettek alulra meg hátra; amivel most igen nagy vihart kavarunk, mert választások előtt állunk, s ilyenkor jönnek elő a homályból ideges és ordítozó emberek, hogy emez a lap miért nem legelöl van, amazt meg miért rakják ki egyáltalán.

Reggel József nyitás előtt mindig átnézi a friss lapokat, tudakozódik a napi eseményekről, mert azt mondja, ha a vásárló beszélni kezd, tudnia kell, hogy miről van szó. Akkor is, ha a vásárló nem is vásárol semmit. Érdekes, hogy az újságosnál összegyűlt tömeg nemhogy elrettentené, de nagyon is vonzza az embereket, úgy látszik, nemcsak beszélgetni jó, hanem látni is, ahogyan mások beszélgetnek. Főleg ha ismert törzsvendégek érkeznek, mint Blaskó Péter színművész vagy Csukás István író. Nagy, pletykás falu az üzletközpont, s benne Reggel József standja afféle korcsma. Tán nem véletlenül. Annak idején, csaknem húsz évvel ezelőtt műszaki szakközépiskolát végzett, ám felismerve a realitásokat, inkább vendéglátózni kezdett, mégpedig a Pesti, illetve a Vígszínház büféjében. Azok voltak igazán a fényes évek, „Tordy Géza bácsi, Bárdy Gyuri bácsi, aki úgy írta alá az Egri csillagok DVD-változatát, hogy „Szeretettel Jumurdzsáktól”. S úgy, ahogy volt, az egész akkori színházi társaság Marton László igazgatótól egészen a díszletmunkásokig.

Amikor délelőttös, fél ötkor kel. Volt az korábban fél négy is, de ma már Kaszás-dűlőn lakik az élettársával, aki tizennyolc éve a párja; gyorsan munkába ér. Délben már érkezik a váltótársa, Szabó Józsi, vagy néha-néha beugróként Platthy Dani, aztán haza, ez így megy hét éve. Azt mondja, ha megütné a főnyereményt, megvenné az egész Flóriánt, és retróplázát csinálna belőle. Kis ábécével, illatszerbolttal, lottózóval, csupa első osztályú, príma üzlettel. Az újságstandot nem említi; igaz is, azt már megcsinálta.