Antikvárium

Szőnyi antikváriuma 1055 Budapest, Szent István körút 3.

Megyesi Gusztáv
2014. 03. 05. · Hócipő 2014/05
Épp arról beszélgetünk a Szőnyi antikvárium tulajdonosával, hogy van-e értelme szombaton nyitva tartani, hiszen alig jön vásárló, leginkább csak külföldi turistára lehet számítani, amikor egyszer csak nyílik az ajtó, és idős úr lép a boltba.

A megbeszélt könyveket hoztam — mondja az átvevőasztalhoz lépve, majd óvatosan kirakja kincseit; ilyet még nem láttunk.

1 db Tripartitum, azaz a Werbőczy-féle Hármaskönyv, kereken négyszáz éves, 1 db Az ember tragédiája Zichy Mihály rajzaival az 1800-as évek végéről, 1 db Károlyi Árpád Budapest albuma, kicsit egérrágta, de használható, 1 db Mesterszókönyv Verseghy Ferenctől 1857-ből, szintén egérrágta, de olvasható.



Hátrébb lépünk az asztaltól, aztán megint közelebb. Ezek nem mindennapi pillanatok; azt nem állítjuk, hogy Szőnyi Endre is könnyekig elérzékenyül, de a Tripartitumot újra és újra a kezébe veszi; nem mellesleg éppen ötszáz éve annak, hogy Werbőczy István volt országbírói ítélőmester, későbbi nádor tízévnyi munka után befejezte a művét, „Nemes Magyarország szokásjogának Hármaskönyvét”, amit ma már minden magyar joghallgatónak és nem joghallgatónak ismernie kell, legalább hallomásból. Amit a kezünkben tartunk, száz évvel későbbi kiadás, ehhez képest kiváló állapotnak örvend, látszik, hogy vigyáztak rá, meg persze az anyag: a négyszáz éves papír sokszor jobb minőségű, magyarázza Szőnyi Endre, mert még rongyból készült, csak az 1850-es évektől gyártják a hazai gyárak cellulózból a papírt.

Kérdezzük, mennyit érnek ezek a könyvek. Nem kerülnek fel a polcokra, április 12-én lesz egy könyvaukció, a Tripartitum ott kel majd el nagy valószínűséggel négyszáz - ezres kikiáltási árról indulva. Húzós ár, de lesz rá vevő, s feltehetően magángyűjtő fogja megvásárolni. Megtudjuk, hogy a pénztelenség az aukciókon is érződik, a kulturális intézményeknek nincs pénzük, legutóbb már a Széchényi Könyvtár is csak pár százezer forintért vásárolt.



Szőnyi Endre egyeztet még néhány adatot az eladó úrral, majd csend ül a boltra, akár egy olvasóteremben.

Ilyen fogás természetesen csak ritkán adódik. Azt talán mondani sem kell, hogy a szegénység az antikváriumokat is sújtja, pár évvel ezelőtt például még megérte ezüst-, sőt bronzvasárnapon is nyitva tartani, legutóbb már elég volt aranyvasárnap felhúzni a rolót, akkor se volt nagy forgalom. Kik adnak el? A kényszer nagy úr, a hirtelen jött hagyatékon meg a fölösleges másodpéldányokon túl egyre többen pénz - zavarukban hozzák be a könyveiket, s megjelentek a hajléktalanok is, akik a kukákból szedik össze a köteteket. A kukás könyveket azonban nem szívesen veszik át, nedvesek, penészesek, szaguk van, olyat pedig nem visznek a vevők.



Igazi családi vállalkozás a Szőnyiéké, itt, a Szent István körút elején nyit ki nap nap után a tulaj és felesége, Márta, Dóra lányuk és Gergely fiuk, aki ugyan jogász, de nem akart soha ügyvédi irodában dolgozni. A családfő 1978 óta antikvárius, azt mondja, fiatalemberként sokat olvasott, de nem mindig jutott hozzá a keresett könyvekhez, gondolta, az antikváriumban mindent beszerezhet. Nem szólva arról, hogy az antikvárius akkoriban még úr volt, az antikvárium pedig egyfajta fórum, bölcsészek, írók, zenészek néztek be mindennap. Nem mintha ma nem volna gyakori vendég, például Hegedűs D. Géza színművész a közeli Vígszínházból, de a mai helyzetet nem lehet összehasonlítani a régivel. Szőnyi Endre ismerte még a legendás Tótisz antikváriust a Lenin körút 16. alatt, amire fotósunk arca is földerül, annak idején épp Tótisz úrnál 27 adott túl igen meggondolatlanul egy bőrkötésű Schilleren s egyéb köteteken bizonyos pénzügyi nehézségek áthidalása céljából. Vannak még ma is bőrkötésű Schillerek? — kérdeznénk, ám igyekszünk mellőzni minden nosztalgiát.


A használt könyvek piaca törvényszerűen átalakult. Ha igaz volna is, hogy tündérországban élünk, ahol napról napra gazdagabbak az emberek, akkor se jönne vissza a régi antikvárvilág. Már csak az internet okán sem, amely fölöslegessé teszi a lexikonokat, nem kell magyarázni, hogy miért. Ebből kifolyólag egyre olcsóbbak a lexikonok, s most nem is a már a megjelenésekor is borzalmas Új Magyar Lexikont említjük, amelynek hét kötetét ma 700 forintért adják, hanem például a kilencvenes években még 120 ezer forintba kerülő Révai-lexikont, ami most 50-60 ezer forintért vihető haza, érdekes viszont, hogy a legautentikusabbnak tartott Pallas változatlan népszerűségnek örvend, le is csapnak rá azonnal. A másik népszerű műfaj az útikönyveké és a szótáraké, utóbbi azonban ma már csak CDmelléklettel kelendő.


Az állami támogatásnak köszönhetően a hatvanas-hetvenes években egy ifjú házaspár szinte azonnal tudott venni magának egy százkötetes házikönyvtárat, az újgazdag vevőkről nem is szólva, akik színre és centire vásároltak könyvet; nem fogjuk elhinni, de még ma is van ilyen. Kelendőek a régi gyerekkönyvek, viszont nem viszi senki Gorkijt, Solohovot, ellenben viszik Csehov, Tolsztoj és Dosztojevszkij műveit, miként nem kell Passuth, Zsigray sem, helyettük Cronin meg Stephen King a favorit. S ugyanúgy törzsvendégek az egyetemisták is, mint régen, legfeljebb ma nem nézelődni jönnek, értő szemmel felmérve a könyvállományt, hanem az okostelefonról diktálják be a kötelező olvasmányok címét, de hát nincs ebben semmi csoda.


Dél felé járunk, vagy féltucatnyi vásárló áll a polcok előtt, bele-belelapoznak a könyvekbe, majd visszateszik a polcra. Hétpecsétes titkok rejteznek egy-egy használt könyvben, ceruzabejegyzések, préselt virág, kenyérmorzsa, megannyi sors; az ember akaratlanul is arra gondol, mi vajon a laptopjainkon miféle nyomot hagyunk az utókorra, mert az nem kétséges, hogy száz év múlva is lesz múlt, s unokáink e nyomokból próbálnak majd komoly emberként elképzelni minket.

Fotó: Szebeni András
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/24  •  XI. 20. – XII. 3.
Nézze meg képeinket Magyar Péter bepoloskázásáról! Para-Kovács Imre nem tartja valószínűnek, hogy Magyar Péter szaglóhártyájának regenerálódása után Buddhává változik Farkasházy Tivadar: Orbán Ráhel milliókért öltözött orosz zászlónak október 23-án Váncsa István: mi köze a magyar-argentin űripari együttműködésnek a honvédelem rendszerét feltörő, nem biztos, hogy orosz hekkerekhez? Smuzewitz Ilona: Az amerikai választás visszaadta Semjén hitét. Amerika normális, tehát Semjén is normális, őrület, hogy mennyire! Havas Henrik megtudta a karmelitában, hogy milyen nagy és gazdag lesz Magyarország, amely még nem elég nagy és gazdag, de az lesz! Dési János: nem érti, hogy háborús vészhelyzet és háborús infláció idején miért is töltenék a honvédek a S.E.R.E.G. című sorozat kritizálásával az idejüket? Verebes István újabb Örkényiádái A Heti Kamu megtudta, hogy hatalmasra nőttek Rogán Antal fülei, és mindent hall, ami Budapesten történik
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.