Csatorna töltelék - 2008/14

Para-Kovács Imre

2008. 07. 02. · Hócipő 2008/14

Közepesen száraz élményeim voltak mostanában a televíziózással kapcsolatban, melyeket egyáltalán nem osztanék meg a nagyérdeművel, inkább gyorsan elterelném a szót, mintegy saját számból véve ki, hogy bekapcsolódjak a saját magam által keltett örvénylésbe, ami az ázsiai filmművészet ismeretlen csodáit dobja a közfigyelem felszínére.

Szavamat nem felejtve, egyébként nem áll tőlem távol a műsorkészítés ötlete, a napokban találtam ki például két nagyszerű produkciót.

Az egyik valóságshow lenne, kifejezetten a legfrissebb trendek ölelésében, Celeb-Telep címen. Az alapötlet egyszerű: az összes magyar celebet beterelnénk az érdi sertéstelepre, és ott özv. Farak Béláné kezére adnánk mint potenciális munkaerőt, aki széles mosollyal behajtaná őket a hígtrágyába, és aki szökni akarna, azt nyeles kanállal visszaverné.

Később - mintegy három-négy nap múlva - az ügyesebbek kapnának gumicsizmát.

A másik műsor az idősebb nézőket célozná meg, úgy, hogy közben a fiatalok érdeklődését is felcsigázná.

Egy szociális otthon férfi lakói mesélnének erotikus élményeikről, Pinát láttam! címmel.

Laza szerkezet, a szünetekben örökzöldeket énekelnének a hatvanas évek sztárjai.

Mindezt zárójelben adtam közre, mintegy demonstrálva, milyen kreatív vagyok, de közben nem feledkeztem meg a bevezetőben tett ígéretemről, miszerint Ázsia.

Két kísértetes darabba szaladtam bele, az egyik Korea (Dél) dicsőséges filmműhelyében készült, a másik Thaiföldön.

Rendezőkkel nem untatnám önöket, mivel a filmek Budapesten vannak, én pedig éppen egy árnyas völgyben, ahol az úszómedence felületén finoman tükröződnek a környező platánok, arról nem is beszélve, hogy a magyar közfelfogás szerint az ázsiai nevek mind egyformák, illetve megjegyezhetetlenek, tehát amúgy is mindegy lenne.

A Retribution (angol) címet viselő koreai alkotás egy nyomozóról szól, aki különös helyzetekkel szembesül nyomozása során, például minden bizonyíték terhelő reá nézve, holott semmi köze a folyamatban lévő gyilkosságokhoz, ráadásul olyan sorozatgyilkolás zajlik a városban, ahol minden tettnek más az elkövetője, a módszer mégis ugyanaz.

Eközben egy női szellem jelenik meg neki folyamatosan, aki úgy tesz, mintha ismerné, de nem.

Nem lövöm le a poént, hátha valaki a közeljövőben Koreában jár, de annyit nyugodtan elárulhatok, hogy a befejezés rendkívül szellemes (szellemes! értik?! hahaha!), és váratlan.

A Shuttert már ellopták az amerikaiak, de tudomásom szerint nem érkezett meg hazánkba. Az eredeti thai verzió elég nyomasztóan indul: a főhős fotós és barátnője (utóbbi vezet) hazafelé tartanak egy partiról, majd elütnek egy nőt, de a fotós biztatására továbbhajtanak, mert a csaj ivott. Ezt követően jön az elgázolt lány szelleme, és ijesztget.

Nem kicsit, nagyon.

A nyomasztás folyamatos, a rossz alvás garantált, a végén pedig nincs hepiend, amúgy ázsiai módra benne hagyják a főszereplőt a fekáliában, megelőlegezve az öröklétig tartó borzalmat és szenvedést.

Itt, a szanatóriumban elég jó a konyha, a kertben virágoznak a hársfák, és gyakran úszom a medencében. Hallottam, hogy Budapesten minden rendben van, a politikusok egyre okosabbak, és egy darabig ellesznek nélkülem, úgyhogy valószínűleg maradok, mert nagyon rendesek az ápolók is.

Az utóbbi időben azért specializálódtam az extrém horrorfilmekre, mert kamaszkoromban meglehetősen félős voltam, az Ördögűzőn például teljesen kiborultam, de aztán valahogy elmúlt, teljesen immunis lettem a kiömlő belek látványára, mint ahogy egy átszúrt szemgolyó sem jelentett semmilyen élményt, napi rutin, mondhatnám, levágott fejek, eltépett artériák, én meg eszegettem a borjúpárizsit, és unottan néztem a képernyőt.

Arra gondoltam, hogy csak kiborít majd valami, így aztán elkezdtem egyre durvább és durvább filmeket keresni, és Ázsiánál nincs kegyetlenebb kontinens, legalábbis a filmművészetben. A skandinávok elég könyörtelenek, de alapvetően visszafogottak, a németek képtelenek rendes horrort gyártani, a franciák túl lelkesek, az angolok pedig túlságosan intellektuálisak, ahogy az amerikaiak direkt buták, az oroszok pedig ázsiaiak, tehát itt már jó az irány, csak friss még a piac.

Ázsia, az igen!

Elkezdtek visszatérni a régi érzések, szorongások és rettegések, hát mégsem égtem ki teljesen - gondoltam örömmel. Aztán jött ez a sajnálatos incidens a szomszéddal, akinek egy szomorú félreértés miatt megettem a máját, egy egészen kevés bazsalikommal és rozmaringgal, mire rögtön hőbörögni kezdtek a lakók, de aztán a doki megnyugtatta őket.

Most abba kell hagynom, mert lámpaoltás, de két hét múlva folytatom.

Para-Kovács Imre
legolvasottabb cikkei

Para-Kovács Imre
legfrissebb cikkei

Para-Kovács Imre összes cikke

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/22 • X. 23. – XI. 5.

Para-Kovács Imre ha magyar lesz mindenki a bolygón, mi akkor is előbb voltunk magyarok, mint ők! Váncsa István: Kóstólt-e már vattacukor ízű tücsöksnacket? Hát libatepertő ízű vattacukrot? Smuzewitz Ilona: az euró luxuscikk lett, ahogy az élelmiszer is, az oligarchák idegesek, rövidesen már csak egymástól tudnak lopni Farkasházy Tivadar Orbán Balázs utcát talált a Gyógyszergyár utcában Havas Henrik megtudta, hogy hazánkban ezentúl a sikeresség mutatója nem a GDP lesz, hanem a Bruttó Nemzeti Boldogság Lendvai Ildikó: a Nemzeti Konzultáció mindig felvidít, örömöt okoz, ha hülyének néznek! Dési János: az igazság bolsi-libsi trükk, nem csoda, hogy be is tiltották a múlt héten Farkasházy és Verebes a Magyar Rádió gengszterek által bontásra ítélt egykori szellemi központjáról, a Pagodáról Nem Lehet Más az Ungárpetya – búcsúzunk az LMP-től A Heti Kamu megtudta: ezentúl utasok is vezethetik a MÁV-szerelvényeket, ha a masinisztának lejár a munkaideje

GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.