Csokicsel

Megyesi Gusztáv
2014. 02. 04. · Hócipő 2014/03
Egészen idáig úgy hittük, hogy kétféle csoki létezik a világon: 1. amit azonnal meg lehet enni, és 2. amivel kicsit még várni kell. A kettő között természetesen néhány csokifajta átmenetet képzett, a csokimikulás fejét például mindig leharaptuk, de már a csokinyúlét soha; minthogy azonban pszichológushoz akkoriban nem nagyon vitték gyerekeiket a szülők, sohasem tudjuk meg mindezek okát.

Hanem most itt állnak előttünk az asztalon a következő tárgyak: diótörő, pár szem dió, szárítócsipesz, mindenféle csavarok a hozzájuk tartozó anyával, tiplik, Elzett lakat a hozzávaló kulccsal, harapófogó, kamrakulcs, ecset, gombok, cérna, sörnyitó, pénztárca, spakli, kalapács, metszőolló és egy öngyújtópisztoly. Ezek a tárgyak mind csokoládéból vannak, és túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a megtévesztésig hasonlítanak az eredetijükre. A lakaton például nem egyenletes az ezüstszürke festék, akárha kopott volna, mint a valóságban, ahogyan a tiplik is követik a barkácsboltokból ismert almazöld műanyagszínt.



Nem is tudja az ember hirtelen, mit kezdjen velük. Szekér Zsolt azt mondja, hogy huszonharmadik éve működik családi cégük, de a szüleivel és a fivérével csak háromnegyed évvel ezelőtt jutott eszükbe, hogy csokoládéból mindenféle hétköznapi tárgyakat lehetne készíteni. Legelsőként egy csavart öntöttek ki, aztán végigvették a szerszámosládát, ám itt meg kell állnunk egy pillanatra. Ahhoz, hogy csokoládétárgyakat lehessen önteni, öntőformára van szükség, ahhoz viszont mindenekelőtt szakértelem és kreativitás szükségeltetik; nagy szerencse, hogy Szekér Zsolt édesanyja, Bukrán Edit ismert keramikusművész, az édesapja, Szekér Ferenc szintén jó nevű belsőépítész, Szekér Zsolt maga pedig nemrég szerezte meg az építész diplomáját, úgyhogy a fantázia és a kreativitás adva volt.


Állunk a Kútvölgyi úti házban, ahol a manufaktúra berendezkedett, s azon kapjuk magunkat, hogy a granulátumokat kóstolgatjuk. A nagykerből vásárolják Szekérék a belga Callebaut cég alapanyagait, az adott tárgy igényeitől függően ét-, tej- vagy fehér csokoládépasztillákat. A kész figurákhoz semmi pénzért nem nyúlnánk, akkor sem, ha eltört a harapófogó vagy lejött az olló szára. Pár héttel előtte, a karácsonyi forgatagban sem volt szívünk belekóstolni egyik tárgyba sem, igaz, a Nagy Zöld Kőevő sem eszik kerámiát, már ha szabad ilyen hasonlatot tenni. Eleddig leginkább csak a cukrászok kényeztették el az emberiséget teljesen fölösleges, használati érték nélküli, ám magával ragadó produktumokkal, cukorból készült Eiffel-toronnyal, tésztabazilikával és komplett állatkertek marcipánfiguráival; mostantól a csokoládé is beszáll. Bár láttunk már Barbie baba-kiállításon csokoládéruhával felöltöztetett Barbie-kat, meg műalkotásokat is, öt évvel ezelőtt például Szerencsen faragták ki egy hárommázsás csokoládétömbből a világ eddigi legnagyobb, 239 kilós csokoládészobrát, amely Gombóc Artúrt ábrázolta — amit Szekérék csinálnak, az más.


A viszonylag rövid piaci jelenlét ellenére már nagy az érdeklődés, elsősorban pincészetek jelezték, hogy szívesen vennének csokoládéból készült dugóhúzó -készletet, különféle feketecsoki-figurákat, azok jól passzolnak a vörösborhoz. Érdeklődnek cégek is, mert ez is van olyan ajándék, mint a falinaptár vagy a vállalati emblémával ellátott dezodorkészlet. Szekér Zsolt szerint a további termékeknek tényleg csak a fantázia szab határt. Gondolkodnak azon, hogy ismert épületek frontoldalát készítik el csokiból makettméretben, vagy olyan társasjátékot találnak ki, amelyben jutalomként meg is lehetne enni a csokoládét, mégpedig szívfájdalom nélkül; minden elképzelhető, feltéve, ha a fizika törvényeivel nem ütközik.


Példának okáért amikor megemlítjük, hogy a csokiecset ugyan kísértetiesen hasonlít az eredetire, akár a Praktikerben is kitehetnék a polcra, viszont súlyos hibája, hogy az ecset szélén nem áll el néhány szőrszál, akkor azt a választ kapjuk, hogy a csokoládé csak a tömörséget bírja. A szőrszál túl vékony, letörik, mint ahogyan az ollónál és a diótörőnél is hetekig kellett spekulálni, hogy ne essenek szét a vékonyabb részeknél.


A csokitárgyakat bliszterben, azaz a termék formájához passzoló védőcsomagolásban árusítják, a doboz formája, az egységes szín és betűtípus, a brand kialakítása Szekér Zsolt volt évfolyamtársának, Lakos Tamás grafikusnak köszönhető. A háznál egyébként hétpecsétes titokként őrzik a technológiát, így az öntést se tekinthetjük meg. Annyit azonban tudunk, hogy a legkényesebb művelet a temperálás, amikor is hő hatására a csokoládé megolvad, összetevői, a cukor, a kakaó-szárazanyag és a kakaóvaj különválnak egymástól, hogy aztán a temperálás végére ismét egységesítse őket a gyártó, így a késztermék újra kemény és roppanós lesz. A művelet során pontosan kell tartani a megfelelő hőmérsékletet, a csokifigurák kézi festését pedig el tudjuk képzelni. Minden darab egyedi, s már csak ezért sincs az embernek szíve beleharapni egy szárítócsipeszbe vagy egy Tuto lakatba.


Azt mondja Szekér Zsolt, hogy nem a kényszer vitte rá a csokikészítésre. Amikor másfél évvel ezelőtt megszerezte a diplomáját, éppenséggel talált volna munkahelyet magának a szakmában, de úgy érezte, hogy a csokoládéban nagy lehetőségek rejteznek, amiket kár volna kihagyni. A Kútvölgyi úti házban kialakított műhelyben a fivére, Ákos vezeti a gyártást, Zsolt pedig járja a kirakodóvásárokat, kiállításokat, s amikor már századszor kételkednek a nézelődők abban, hogy a kiállított tárgyak valóban csokoládéból készültek, felfordít egyet-kettőt; a figurák alsó részén egyértelműen látszik, hogy színtiszta csokoládé az alapanyag; akkor egy kicsit mindenki megnyugszik.

Fotó: Szebeni András
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2025/18  •  VIII. 27. – IX. 9.
Orbán repülőről is megtekintette, elkészült-e már a hatvanpusztai félkész mezőgazdasági üzem! Para-Kovács Imre: A lán ugrani készül, avagy az oroszok akkor fosztogatnak és erőszakolnak Ukrajnában, ha azt Szijjártó már megbeszélte Lavrovval Váncsa István a falvak kedvenc időtöltéséről: a kocsmák előtti mocskosfideszezésről Smuzewitz Ilona megtudta: úgy pótolják az orvosokat, hogy minden vajúdó kismama kezét egy vízvezeték-szerelő fogja majd Farkasházy Tivadar nem érti, a kormány miért tudta azonnal, kik gyújtották fel a kárpátaljai templomot, és most miért nem tudta Sulyok, kik bombázták Munkácsot? Havas Henrik egy Semjén Zsolt kezében tartott Bibliára esküdött, hogy hallgat Dési János Kőszeg Ferenccel beszélgetett az ügynökök elöli futásról és a Pride-sétáról Selmeczi Tibor Mészáros Lőrinc nyomdokain: gázszerelésbe kezdett egy vécépumpával Verebes István galériája, avagy a sértődött ellenzéktől a Fidesz utolsó órájáig A Heti Kamu kioknyomozta, hogy a NER-elit tihanyi, luxusnyaralónak tűnő gyümölcsfeldolgozói mellett nem úszómedencék épültek, hanem feszített víztükrű cefrekádak
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.