Csokicsel

Megyesi Gusztáv

2014. 02. 04. · Hócipő 2014/03

Egészen idáig úgy hittük, hogy kétféle csoki létezik a világon: 1. amit azonnal meg lehet enni, és 2. amivel kicsit még várni kell. A kettő között természetesen néhány csokifajta átmenetet képzett, a csokimikulás fejét például mindig leharaptuk, de már a csokinyúlét soha; minthogy azonban pszichológushoz akkoriban nem nagyon vitték gyerekeiket a szülők, sohasem tudjuk meg mindezek okát.

Hanem most itt állnak előttünk az asztalon a következő tárgyak: diótörő, pár szem dió, szárítócsipesz, mindenféle csavarok a hozzájuk tartozó anyával, tiplik, Elzett lakat a hozzávaló kulccsal, harapófogó, kamrakulcs, ecset, gombok, cérna, sörnyitó, pénztárca, spakli, kalapács, metszőolló és egy öngyújtópisztoly. Ezek a tárgyak mind csokoládéból vannak, és túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a megtévesztésig hasonlítanak az eredetijükre. A lakaton például nem egyenletes az ezüstszürke festék, akárha kopott volna, mint a valóságban, ahogyan a tiplik is követik a barkácsboltokból ismert almazöld műanyagszínt.

Nem is tudja az ember hirtelen, mit kezdjen velük. Szekér Zsolt azt mondja, hogy huszonharmadik éve működik családi cégük, de a szüleivel és a fivérével csak háromnegyed évvel ezelőtt jutott eszükbe, hogy csokoládéból mindenféle hétköznapi tárgyakat lehetne készíteni. Legelsőként egy csavart öntöttek ki, aztán végigvették a szerszámosládát, ám itt meg kell állnunk egy pillanatra. Ahhoz, hogy csokoládétárgyakat lehessen önteni, öntőformára van szükség, ahhoz viszont mindenekelőtt szakértelem és kreativitás szükségeltetik; nagy szerencse, hogy Szekér Zsolt édesanyja, Bukrán Edit ismert keramikusművész, az édesapja, Szekér Ferenc szintén jó nevű belsőépítész, Szekér Zsolt maga pedig nemrég szerezte meg az építész diplomáját, úgyhogy a fantázia és a kreativitás adva volt.

Állunk a Kútvölgyi úti házban, ahol a manufaktúra berendezkedett, s azon kapjuk magunkat, hogy a granulátumokat kóstolgatjuk. A nagykerből vásárolják Szekérék a belga Callebaut cég alapanyagait, az adott tárgy igényeitől függően ét-, tej- vagy fehér csokoládépasztillákat. A kész figurákhoz semmi pénzért nem nyúlnánk, akkor sem, ha eltört a harapófogó vagy lejött az olló szára. Pár héttel előtte, a karácsonyi forgatagban sem volt szívünk belekóstolni egyik tárgyba sem, igaz, a Nagy Zöld Kőevő sem eszik kerámiát, már ha szabad ilyen hasonlatot tenni. Eleddig leginkább csak a cukrászok kényeztették el az emberiséget teljesen fölösleges, használati érték nélküli, ám magával ragadó produktumokkal, cukorból készült Eiffel-toronnyal, tésztabazilikával és komplett állatkertek marcipánfiguráival; mostantól a csokoládé is beszáll. Bár láttunk már Barbie baba-kiállításon csokoládéruhával felöltöztetett Barbie-kat, meg műalkotásokat is, öt évvel ezelőtt például Szerencsen faragták ki egy hárommázsás csokoládétömbből a világ eddigi legnagyobb, 239 kilós csokoládészobrát, amely Gombóc Artúrt ábrázolta — amit Szekérék csinálnak, az más.

A viszonylag rövid piaci jelenlét ellenére már nagy az érdeklődés, elsősorban pincészetek jelezték, hogy szívesen vennének csokoládéból készült dugóhúzó -készletet, különféle feketecsoki-figurákat, azok jól passzolnak a vörösborhoz. Érdeklődnek cégek is, mert ez is van olyan ajándék, mint a falinaptár vagy a vállalati emblémával ellátott dezodorkészlet. Szekér Zsolt szerint a további termékeknek tényleg csak a fantázia szab határt. Gondolkodnak azon, hogy ismert épületek frontoldalát készítik el csokiból makettméretben, vagy olyan társasjátékot találnak ki, amelyben jutalomként meg is lehetne enni a csokoládét, mégpedig szívfájdalom nélkül; minden elképzelhető, feltéve, ha a fizika törvényeivel nem ütközik.

Példának okáért amikor megemlítjük, hogy a csokiecset ugyan kísértetiesen hasonlít az eredetire, akár a Praktikerben is kitehetnék a polcra, viszont súlyos hibája, hogy az ecset szélén nem áll el néhány szőrszál, akkor azt a választ kapjuk, hogy a csokoládé csak a tömörséget bírja. A szőrszál túl vékony, letörik, mint ahogyan az ollónál és a diótörőnél is hetekig kellett spekulálni, hogy ne essenek szét a vékonyabb részeknél.

A csokitárgyakat bliszterben, azaz a termék formájához passzoló védőcsomagolásban árusítják, a doboz formája, az egységes szín és betűtípus, a brand kialakítása Szekér Zsolt volt évfolyamtársának, Lakos Tamás grafikusnak köszönhető. A háznál egyébként hétpecsétes titokként őrzik a technológiát, így az öntést se tekinthetjük meg. Annyit azonban tudunk, hogy a legkényesebb művelet a temperálás, amikor is hő hatására a csokoládé megolvad, összetevői, a cukor, a kakaó-szárazanyag és a kakaóvaj különválnak egymástól, hogy aztán a temperálás végére ismét egységesítse őket a gyártó, így a késztermék újra kemény és roppanós lesz. A művelet során pontosan kell tartani a megfelelő hőmérsékletet, a csokifigurák kézi festését pedig el tudjuk képzelni. Minden darab egyedi, s már csak ezért sincs az embernek szíve beleharapni egy szárítócsipeszbe vagy egy Tuto lakatba.

Azt mondja Szekér Zsolt, hogy nem a kényszer vitte rá a csokikészítésre. Amikor másfél évvel ezelőtt megszerezte a diplomáját, éppenséggel talált volna munkahelyet magának a szakmában, de úgy érezte, hogy a csokoládéban nagy lehetőségek rejteznek, amiket kár volna kihagyni. A Kútvölgyi úti házban kialakított műhelyben a fivére, Ákos vezeti a gyártást, Zsolt pedig járja a kirakodóvásárokat, kiállításokat, s amikor már századszor kételkednek a nézelődők abban, hogy a kiállított tárgyak valóban csokoládéból készültek, felfordít egyet-kettőt; a figurák alsó részén egyértelműen látszik, hogy színtiszta csokoládé az alapanyag; akkor egy kicsit mindenki megnyugszik.

Fotó: Szebeni András

Megyesi Gusztáv
legolvasottabb cikkei

Megyesi Gusztáv
legfrissebb cikkei

Megyesi Gusztáv összes cikke

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/8 • IV. 10. – IV. 23.

Sulyok Papa Doc: Zsidólakás
és zsidóbútor után olvasson
zsidókutya-igénylésekről is!

Para-Kovács Imre: Hamburgerekkel lehet a szemétdombra juttatni a Fidesz nevű állampártot, nem tárkonyszószos pirított pisztránggal! Váncsa István: embercsoport saját magának önszántából ennyire hülye nevet nem találhat ki, mint hogy Talpra Magyarok Közössége Smuzewitz Ilona: az úgynevezett ellenzéki pártok is megmondták, hogy nem Magyar a messiás, de ha olyan nagy a szükség a messiásra, ők vállalják Farkasházy Tivadar szerint a brazil Bolsonarónak Kisvárdára vagy Mezőkövesdre kéne igazolnia, de még mielőtt kiesnek Havas Henrik belecsöppent a Békemenet transzparenskészítőinek mindennapjaiba, és megtudta, azzal fognak vonulni, hogy: Elfoglaljuk Brüsszelt, mert Magyar Péter egy geci! Dési János a miniszterelnök (apjának) hatvanpusztai pálmaházában ugrándozó majmokról Verebes István újabb Örkényiádái A Heti Kamu megtudta: Tiborcz Istvan árufeltöltőnek állt, hogy belülről foglalja el a SPAR-t.

GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.