A békemenetelő

Farkasházy Tivadar
2014. 02. 05. · Hócipő 2014/03



Nekünk tűrnünk kell, hogy a világ legnagyobb hadseregével rendelkező testvéri Amerika már megint olyan nagykövetet küldjön ide, aki egy kukkot sem tud magyarul, de csípőből elítél bennünket. Aki minket bennszülötteknek lát. Mintha a csúfos véget érő Szovjetunió szerepét kezdené átvenni Amerika.
Nem nagykövetet, hanem gőgösen magabiztos helytartót, instruktort, komisszárt küld az alávetett országba, akinek nem az a dolga, hogy a rabszolganép csip-csup gondolatait közvetítse a birodalmi központba, hanem hogy a birodalom teljes súlyával kényszerítse e primitív népet az előírt életmódra: „fékek, ellensúlyok és marihuána”.
Ehhez képest Oroszország a tolerancia hazája. Putyin elnök egy szóval nem kifogásolta a magyar belpolitikai viszonyokat, pedig Oroszország még mindig a világ második nagyhatalma, s a tendenciákat látva könnyen lehet, hogy egy évszázadon belül elsőségét is visszaszerzi. Az orosz kapcsolat erősödése a magyar mozgási szabadságot jelenti, ennek megvédésére pedig Békemenetre lesz szükség, megkötöttük az évszázad üzletét, melynek köszönhetően Magyarország energetikai függősége egy fél évszázadra megszűnik.

Írja mindezt Bencsik András, a Népszabadság Pártélet rovatának egykori főmunkatársa egy Andrássy úti kastélyban, amelyet még Halász államtitkártól kapott ajándékba a Magyar Demokrata. Putyin annyira nem kifogásolja a magyar belpolitikai viszonyokat, hogy cserébe a sok csesztetésért, amit országa az Egyesült Államoktól és az Európai Uniótól kapott, aznap, amikor Orbánnal aláírta a paksi szerződést, külügyminisztériuma elkészítette beszámolóját a szabadságjogok európai helyzetéről. Rólunk többek közt ezt írják:

Magyarországon lábbal tiporják az alkotmányosságot: Az új alkotmány nem felel meg az európai demokratikus normáknak, ráadásul öt hét alatt, érdemi vita nélkül fogadták el. Nem biztosított a bíróságok függetlensége. A politikusok döntenek arról, mi lehet egyház. A médiafelügyeletben még mindig garantált a kormánypárti kontroll. Elnyomják a romákat, nagy részük munkanélküli vagy idénymunkás, a hátrányos megkülönböztetés miatt nehezebb elhelyezkedniük, és őket építik le elsőként. 2011–13 között 150-nél is több antiszemita incidenst követtek el. A börtönök tömöttek, a koszt rossz, ítélet nélkül tartanak évekig fogva embereket. A rendőrök pedig brutálisak, gyakran követnek el túlkapásokat, amiknek elsősorban romák az áldozatai.

Ha valaki nem emlékezne rá, pár hete a párizsi székhelyű, tekintélyes Riporterek Határok Nélkül válogatta be Orbánt abba a nemzetközi médiaválogatottba, amelynek még Putyin, Aszad, Alijev, Erdogan, Berlusconi, Mugabe, Kim Dzsongun és a kínai főtitkár a tagja. Bencsik toleranciájáról pedig idézet egy 2001-es Demokrata vezércikkéből, amit a Heti Hetes tagjairól írt:

Hát ez a helyzet, itt ez az egysejtű, ráadásul ostoros, hisz öletne, s aki szerint Putyin rendszere a tolerancia hazája, ő pedig sosem kifogásolta belpolitikai viszonyainkat, lásd külügye friss jelentését.

Meg a másik volt népszabis, aki a világ egyik legnagyobb zongoristáját nyakig beásná az orgoványi erdőbe. A béke jegyében, mert már e szót is kisajátították. S az egykor jobb sorsra érdemes rendező, akinek több százmilliós krónikája nem kritizál majd, hanem örömöt mond. Stefkával, Kondorral, Döbrenteivel, aki szerint a zsidótörvényeket a zsidók érdekében hozták, s akik kérték a kormányzó urat, hogy küldje ki a II. hadsereget a Don partjára, hogy eladhassák a papírtalpú bakancsokat. Meg Szentmihályi Szabóval, aki csak Imre Kertésznek hajlandó szólítani leghíresebb írónkat. Nem beszélve a főnökről, aki megint ránk hozná hatvan évre az oroszokat.

Miközben a baloldalisággal nemigen vádolható Sólyom elmondta, Putyin 2006-os ittlétekor két dolgot követelt, és engem is ezzel gyötört, hogy a Malévot adjuk el az egyik oligarchának, el is adtuk, aztán vissza is vettük, mikor csődbe ment, a másik pedig a Paks, hogy azt ők akarják csinálni.

John Lukacs amerikai-magyar történészprofesszor pedig életében először figyelmeztető levelet küld a kormánynak, Orbánról azt írva, hogy évekig megtisztelte figyelmével és barátságával őt, ám világnézeti hajlamait több mint 20 éve ismeri. Ő még 1989 előtt is, úgy látom, valahogy idegenkedett az úgynevezett Nyugattól, Nyugat-Európától és Angliától. Egy nagyorosz birodalomtól semmit sem várhattunk, ezt Széchenyi és Kossuth előre látta. Mi nem az oroszokhoz tartozunk, és az alkalmazkodásunk sosem állhat törekvéseink központjában. A magyar szellem, értelem, művészet és műveltség lélegzete nyugati, nem orosz vagy amerikai. Nem szabad az oroszok felé sündörögni, mert az talán végleges teher lehet hosszú időre, és a magyarság kárára válik.

Mi közben szobrozunk, kamenyecpodolszkozunk, persze igen fontosak, s figyeljük, hogyan szaladgál igazi történészek után az utcán az Elhallgatások Házának milliárdos direktora, hogy leteremtse, holott csak csontként vannak elénk szórva, hogy közben az ország másik felét is szépen lepapírozva a nevükre írathassák. A megszólalásra eddig képtelen felcsúti bádogos, hazánk legnagyobb strómanja meg először vakkantja el magát, hogy a Hírtévé különös bejátszása óta retteg a dermesztő csatakiáltástól. Ám ez alatt is nyer pár tízmilliárdot.


Hogy Oroszország mennyire a tolerancia hazája, íme a Riporterek Határok Nélkül listája azokról, akik 2002 és 2013 között újságírói tevékenységük következtében vesztették életüket Oroszországban:

• 2013. VII. 9. – Ahmednabi Ahmednabijev – Novoje Delo
•  2013. IV. 8. – Mihail Beketov
•  2012. XII. 5. – Kazbek Gekijev – hírolvasó, VGTRK Kabardino-Balkaria
•  2012. VII. 7. – Alekszander Hodzsinszkij – szabadúszó
•  2011. XII. 15. – Hadzsimurad Kamalov – Szvoboda Szlova, Csernovik
•  2010. VIII. 11. – Magomedsarif Szultanmagomedov – Mahacskala TV
•  2009. XI.16. – Olga Kotovszkaja – Kaszkad TV
•  2009. VIII. 11. – Abdulmalik Ahmedilov – Khakikat, Sogratl
•  2009. VII. 15. – Natalija Esztyemirova – Novaja Gazeta
•  2009. VI. 29. – Vjacseszlav Jarocsenko – Corruption et Crime
•  2009. I. 19. – Anasztázia Baburova – Novaja Gazeta
•  2008. VIII. 31. – Magomed Jevlojev – Ingushetiya.ru
•  2006. X. 7. – Anna Politkovszkaja – Novaja Gazeta
•  2006. VII 26. – Jevgenyij Geraszimenko – Szaratovszkij Rasz­klad hetilap
•  2006. II. 26. – Ilja Zimine – az NTV hálózatának tudósítója
•  2005. VI. 28. – Magomedzsagid Variszov – Novoje Delo
•  2005. V. 21. – Pavel Makejev – Puls d’Azov
•  2004. VII. 9. – Paul Hlebnyikov – Forbes
•  2004. V. 9. – Adlan Hasszanov – Reuters
•  2003. X. 9. – Alekszej Szidorov – Togliattinskoje Obszrenyije
•  2003. VII. 2. – Alikjan Gulijev – TV Tsenter, Kommerszant, Szevernij Kavkaz
•  2003. IV. 18. – Dimitrij Szvec – TV 21
•  2002. IX. 26. – Roderick John Scott – szabadúszó
•  2002. IV. 2. – Szergej Kalinovszkij – Moszkovszkij Komszomolec
•  2002. III. 31. – Valerij Ivanov – Togliattinskoje Obozrenije / Lada TV
•  2002. III. 8. – Natalja Szkril – Nase Vremja
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2017/6  •  III. 16. – III. 28.
AZ ORBÁN CSALÁD ÉS A KERESZTGYEREKEK Lengyel László: Az eladott jövő Smuzewitz Ilona szerint megjelent Magyarországon a busóbűnözés Farkasházy Tivadar megtudta, Kósa klímaváltozás esetén a Korcsolyaszövetség helyett az Úszószövetség elnöke lesz Para-Kovács Imre az agrárperifériáról érkező politikai elitről, amely megpróbál egy működésképtelen falut csinálni az országból Eörsi István levele Orbán Viktornak Perőcsényből Bakács Tibor nem tudja, ki bűnösebb a közösségből, aki teli tüdővel fújja, vagy csak tátog Trunkó Barnabás alig várja a Gyulaházi Űrközpontot A Köztársaság elrablása V. rész: Hadikapitalizmus Etnikai homogenitást az NB I-be! Megtudtuk, Mészáros Lőrinc végezheti el először a kilenc osztályt
Hócipősök könyvei
PARTNEREINK




GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.