A békemenetelő
Farkasházy Tivadar
2014. 02. 05. · Hócipő 2014/03
Nekünk tűrnünk kell, hogy a világ legnagyobb hadseregével rendelkező testvéri Amerika már megint olyan nagykövetet küldjön ide, aki egy kukkot sem tud magyarul, de csípőből elítél bennünket. Aki minket bennszülötteknek lát. Mintha a csúfos véget érő Szovjetunió szerepét kezdené átvenni Amerika.
Nem nagykövetet, hanem gőgösen magabiztos helytartót, instruktort, komisszárt küld az alávetett országba, akinek nem az a dolga, hogy a rabszolganép csip-csup gondolatait közvetítse a birodalmi központba, hanem hogy a birodalom teljes súlyával kényszerítse e primitív népet az előírt életmódra: „fékek, ellensúlyok és marihuána”.
Ehhez képest Oroszország a tolerancia hazája. Putyin elnök egy szóval nem kifogásolta a magyar belpolitikai viszonyokat, pedig Oroszország még mindig a világ második nagyhatalma, s a tendenciákat látva könnyen lehet, hogy egy évszázadon belül elsőségét is visszaszerzi. Az orosz kapcsolat erősödése a magyar mozgási szabadságot jelenti, ennek megvédésére pedig Békemenetre lesz szükség, megkötöttük az évszázad üzletét, melynek köszönhetően Magyarország energetikai függősége egy fél évszázadra megszűnik.
Nem nagykövetet, hanem gőgösen magabiztos helytartót, instruktort, komisszárt küld az alávetett országba, akinek nem az a dolga, hogy a rabszolganép csip-csup gondolatait közvetítse a birodalmi központba, hanem hogy a birodalom teljes súlyával kényszerítse e primitív népet az előírt életmódra: „fékek, ellensúlyok és marihuána”.
Ehhez képest Oroszország a tolerancia hazája. Putyin elnök egy szóval nem kifogásolta a magyar belpolitikai viszonyokat, pedig Oroszország még mindig a világ második nagyhatalma, s a tendenciákat látva könnyen lehet, hogy egy évszázadon belül elsőségét is visszaszerzi. Az orosz kapcsolat erősödése a magyar mozgási szabadságot jelenti, ennek megvédésére pedig Békemenetre lesz szükség, megkötöttük az évszázad üzletét, melynek köszönhetően Magyarország energetikai függősége egy fél évszázadra megszűnik.
Írja mindezt Bencsik András, a Népszabadság Pártélet rovatának egykori főmunkatársa egy Andrássy úti kastélyban, amelyet még Halász államtitkártól kapott ajándékba a Magyar Demokrata. Putyin annyira nem kifogásolja a magyar belpolitikai viszonyokat, hogy cserébe a sok csesztetésért, amit országa az Egyesült Államoktól és az Európai Uniótól kapott, aznap, amikor Orbánnal aláírta a paksi szerződést, külügyminisztériuma elkészítette beszámolóját a szabadságjogok európai helyzetéről. Rólunk többek közt ezt írják:
Magyarországon lábbal tiporják az alkotmányosságot: Az új alkotmány nem felel meg az európai demokratikus normáknak, ráadásul öt hét alatt, érdemi vita nélkül fogadták el. Nem biztosított a bíróságok függetlensége. A politikusok döntenek arról, mi lehet egyház. A médiafelügyeletben még mindig garantált a kormánypárti kontroll. Elnyomják a romákat, nagy részük munkanélküli vagy idénymunkás, a hátrányos megkülönböztetés miatt nehezebb elhelyezkedniük, és őket építik le elsőként. 2011–13 között 150-nél is több antiszemita incidenst követtek el. A börtönök tömöttek, a koszt rossz, ítélet nélkül tartanak évekig fogva embereket. A rendőrök pedig brutálisak, gyakran követnek el túlkapásokat, amiknek elsősorban romák az áldozatai.
Ha valaki nem emlékezne rá, pár hete a párizsi székhelyű, tekintélyes Riporterek Határok Nélkül válogatta be Orbánt abba a nemzetközi médiaválogatottba, amelynek még Putyin, Aszad, Alijev, Erdogan, Berlusconi, Mugabe, Kim Dzsongun és a kínai főtitkár a tagja. Bencsik toleranciájáról pedig idézet egy 2001-es Demokrata vezércikkéből, amit a Heti Hetes tagjairól írt:
Hát ez a helyzet, itt ez az egysejtű, ráadásul ostoros, hisz öletne, s aki szerint Putyin rendszere a tolerancia hazája, ő pedig sosem kifogásolta belpolitikai viszonyainkat, lásd külügye friss jelentését.Meg a másik volt népszabis, aki a világ egyik legnagyobb zongoristáját nyakig beásná az orgoványi erdőbe. A béke jegyében, mert már e szót is kisajátították. S az egykor jobb sorsra érdemes rendező, akinek több százmilliós krónikája nem kritizál majd, hanem örömöt mond. Stefkával, Kondorral, Döbrenteivel, aki szerint a zsidótörvényeket a zsidók érdekében hozták, s akik kérték a kormányzó urat, hogy küldje ki a II. hadsereget a Don partjára, hogy eladhassák a papírtalpú bakancsokat. Meg Szentmihályi Szabóval, aki csak Imre Kertésznek hajlandó szólítani leghíresebb írónkat. Nem beszélve a főnökről, aki megint ránk hozná hatvan évre az oroszokat.
Miközben a baloldalisággal nemigen vádolható Sólyom elmondta, Putyin 2006-os ittlétekor két dolgot követelt, és engem is ezzel gyötört, hogy a Malévot adjuk el az egyik oligarchának, el is adtuk, aztán vissza is vettük, mikor csődbe ment, a másik pedig a Paks, hogy azt ők akarják csinálni.
John Lukacs amerikai-magyar történészprofesszor pedig életében először figyelmeztető levelet küld a kormánynak, Orbánról azt írva, hogy évekig megtisztelte figyelmével és barátságával őt, ám világnézeti hajlamait több mint 20 éve ismeri. Ő még 1989 előtt is, úgy látom, valahogy idegenkedett az úgynevezett Nyugattól, Nyugat-Európától és Angliától. Egy nagyorosz birodalomtól semmit sem várhattunk, ezt Széchenyi és Kossuth előre látta. Mi nem az oroszokhoz tartozunk, és az alkalmazkodásunk sosem állhat törekvéseink központjában. A magyar szellem, értelem, művészet és műveltség lélegzete nyugati, nem orosz vagy amerikai. Nem szabad az oroszok felé sündörögni, mert az talán végleges teher lehet hosszú időre, és a magyarság kárára válik.
Mi közben szobrozunk, kamenyecpodolszkozunk, persze igen fontosak, s figyeljük, hogyan szaladgál igazi történészek után az utcán az Elhallgatások Házának milliárdos direktora, hogy leteremtse, holott csak csontként vannak elénk szórva, hogy közben az ország másik felét is szépen lepapírozva a nevükre írathassák. A megszólalásra eddig képtelen felcsúti bádogos, hazánk legnagyobb strómanja meg először vakkantja el magát, hogy a Hírtévé különös bejátszása óta retteg a dermesztő csatakiáltástól. Ám ez alatt is nyer pár tízmilliárdot.
Hogy Oroszország mennyire a tolerancia hazája, íme a Riporterek Határok Nélkül listája azokról, akik 2002 és 2013 között újságírói tevékenységük következtében vesztették életüket Oroszországban:
• 2013. VII. 9. – Ahmednabi Ahmednabijev – Novoje Delo
• 2013. IV. 8. – Mihail Beketov
• 2012. XII. 5. – Kazbek Gekijev – hírolvasó, VGTRK Kabardino-Balkaria
• 2012. VII. 7. – Alekszander Hodzsinszkij – szabadúszó
• 2011. XII. 15. – Hadzsimurad Kamalov – Szvoboda Szlova, Csernovik
• 2010. VIII. 11. – Magomedsarif Szultanmagomedov – Mahacskala TV
• 2009. XI.16. – Olga Kotovszkaja – Kaszkad TV
• 2009. VIII. 11. – Abdulmalik Ahmedilov – Khakikat, Sogratl
• 2009. VII. 15. – Natalija Esztyemirova – Novaja Gazeta
• 2009. VI. 29. – Vjacseszlav Jarocsenko – Corruption et Crime
• 2009. I. 19. – Anasztázia Baburova – Novaja Gazeta
• 2008. VIII. 31. – Magomed Jevlojev – Ingushetiya.ru
• 2006. X. 7. – Anna Politkovszkaja – Novaja Gazeta
• 2006. VII 26. – Jevgenyij Geraszimenko – Szaratovszkij Raszklad hetilap
• 2006. II. 26. – Ilja Zimine – az NTV hálózatának tudósítója
• 2005. VI. 28. – Magomedzsagid Variszov – Novoje Delo
• 2005. V. 21. – Pavel Makejev – Puls d’Azov
• 2004. VII. 9. – Paul Hlebnyikov – Forbes
• 2004. V. 9. – Adlan Hasszanov – Reuters
• 2003. X. 9. – Alekszej Szidorov – Togliattinskoje Obszrenyije
• 2003. VII. 2. – Alikjan Gulijev – TV Tsenter, Kommerszant, Szevernij Kavkaz
• 2003. IV. 18. – Dimitrij Szvec – TV 21
• 2002. IX. 26. – Roderick John Scott – szabadúszó
• 2002. IV. 2. – Szergej Kalinovszkij – Moszkovszkij Komszomolec
• 2002. III. 31. – Valerij Ivanov – Togliattinskoje Obozrenije / Lada TV
• 2002. III. 8. – Natalja Szkril – Nase Vremja
• 2013. VII. 9. – Ahmednabi Ahmednabijev – Novoje Delo
• 2013. IV. 8. – Mihail Beketov
• 2012. XII. 5. – Kazbek Gekijev – hírolvasó, VGTRK Kabardino-Balkaria
• 2012. VII. 7. – Alekszander Hodzsinszkij – szabadúszó
• 2011. XII. 15. – Hadzsimurad Kamalov – Szvoboda Szlova, Csernovik
• 2010. VIII. 11. – Magomedsarif Szultanmagomedov – Mahacskala TV
• 2009. XI.16. – Olga Kotovszkaja – Kaszkad TV
• 2009. VIII. 11. – Abdulmalik Ahmedilov – Khakikat, Sogratl
• 2009. VII. 15. – Natalija Esztyemirova – Novaja Gazeta
• 2009. VI. 29. – Vjacseszlav Jarocsenko – Corruption et Crime
• 2009. I. 19. – Anasztázia Baburova – Novaja Gazeta
• 2008. VIII. 31. – Magomed Jevlojev – Ingushetiya.ru
• 2006. X. 7. – Anna Politkovszkaja – Novaja Gazeta
• 2006. VII 26. – Jevgenyij Geraszimenko – Szaratovszkij Raszklad hetilap
• 2006. II. 26. – Ilja Zimine – az NTV hálózatának tudósítója
• 2005. VI. 28. – Magomedzsagid Variszov – Novoje Delo
• 2005. V. 21. – Pavel Makejev – Puls d’Azov
• 2004. VII. 9. – Paul Hlebnyikov – Forbes
• 2004. V. 9. – Adlan Hasszanov – Reuters
• 2003. X. 9. – Alekszej Szidorov – Togliattinskoje Obszrenyije
• 2003. VII. 2. – Alikjan Gulijev – TV Tsenter, Kommerszant, Szevernij Kavkaz
• 2003. IV. 18. – Dimitrij Szvec – TV 21
• 2002. IX. 26. – Roderick John Scott – szabadúszó
• 2002. IV. 2. – Szergej Kalinovszkij – Moszkovszkij Komszomolec
• 2002. III. 31. – Valerij Ivanov – Togliattinskoje Obozrenije / Lada TV
• 2002. III. 8. – Natalja Szkril – Nase Vremja