Elviselhetetlen bűz

Para-Kovács Imre

2014. 01. 22. · Hócipő 2014/02

Amikor a dán király a választások közeledtével beszüntette az ételosztást a belvárosban, mert a lakosság állítólag sokat panaszkodott az elviselhetetlen bűzre, Hamlet arra próbálta meg felhívni a közvélemény figyelmét, hogy a bűz esetleg nem a szegényekből árad, hanem konkrétan a palotából, annak trónterméből. Mondjuk közepes hepiend lett a vége, bár a későbbiekben sokan feldolgozták a történetet.

Magyarországon közmegegyezés van arról, hogy a szegények büdösek, a kormány elismeri a lakosság jogos igényét, hogy az emberek a választások közeledtével nem szeretnének szegényeket látni és szagolni a fővárosban, elismeri és elébe megy: mostantól nem fognak hosszú sorok kígyózni a Blaha Lujza téren vagy a Moszkva téren (a lakosság követelésére átmenetileg Széll Kálmán tér) egy tál meleg levesért, mert a Nemzeti Együttműködés Rendszerében mindenkinek jut otthon meleg leves, aki arra érdemes, aki pedig nem, az ne bűzölögjön a közterületen, hanem keresse meg helyét a társadalomban. Hamarosan nagyszerű lehetőségek lesznek, lehet atomerőművet építeni, kötelező irodalom: Moldova György: A magyar atom, addig meg mindenki fürödjön le, borotválkozzon meg, és otthon várja a behívóját. Állítólag a Közgép Sólyom-behívókat fog hamarosan szétküldeni. A hajléktalanok is várjanak otthon. Az emberek nem szegények, a szegények nem emberek. Ideje volt már leszögezni. Választási kampányban nincs éhezés.

Az éhezést kétféleképpen lehet megoldani.

Az első megoldás az, hogy a rászorulók ételt kapnak, amit megesznek, majd ezt követően már nem lesznek éhesek. Egy darabig. Mert ez egy borzasztó folyamat, nem elég valakit egyszer megetetni, hanem szinte naponta újra és újra etetni kell, amíg meg nem hal. A második megoldás, hogy az éhezőket eldugjuk a nem éhezők elől, akik (fűzném hozzá némi malíciával) szintén büdösek, de a kormány mellett, mintegy kiegészítve, illusztrálva annak nagyszerűségét és működőképességét büdösek, tehát velük minden rendben van. Áll az éhező, jön a kampány, a kormány és a vele mindenben szövetséges fővárosi önkormányzat letakarja egy nagy fekete trágyászacskóval, azután a választások múltával majd leveszi róla. Ha életben van, nagyszerű, ha nincs, akkor egy éhes szájjal kevesebb.

A fővárosi vezetés gyávasága és sunyisága elszomorító, mert a lakossági panasz nevű intézmény mögé bújik, ahelyett hogy karakánul kimondaná: zavarnak minket az éhezők, de mivel ételt nem tudunk nekik adni, azt meg nem akarjuk, hogy mások – rontva a mi üzletünket – megetessék őket, el fogjuk tüntetni őket azokról a helyekről, ahol az újságírók megtalálnák őket. Ez tökös lépés lenne, de nem, jön ez a csúszómászó érvelés, hogy elviselhetetlen bűz, meg felháborodott szavazók.

Nagyjából tisztában vagyok a magyar lakosság tűrőképességével és levelezési szokásaival. Egészen biztos vagyok benne, hogy számos olyan levél lapul a főváros fiókjában, amiben a szavazópolgár az esőt, a rockzenét, a szerelmi házasságot, a magyar nyelvű misézést, a meztelen nős képeket, a rövidnadrágot vagy a Bogyó és Babócát akarja azonnali hatállyal betiltatni, a főpolgármester dolga csak annyi, hogy a céljainak megfelelőt előveszi, és hivatkozik rá. Azt már nem is feltételezem, hogy egyszerűen hazudnak, és nem tiltakozott senki az ételosztás miatt. A KDNP frakciója például egészen biztosan, és ők is szavazópolgárok.

A szervezetek, egyházak, pártok beadták a kérelmeket, a helyi ügyintézők pedig a felső vezetés utasítására várva jegelik az ételosztásokat, húzzák az időt, engedélyt nem adnak ki, az ételosztók pedig nem kockáztathatják meg az engedély nélküli ételosztás vétségét, mert ilyen esetben az alapesetben járó közterület-használati díj tízszerese szabható ki bírságként, ami durva összeg, a főpolgármester és kedves családja talán egy hétig is tudna enni belőle. Eddig is próbálkoztak, de elég amatőr módon. Ellenőrzésekkel zaklatták az ételosztókat, azaz a természetes és jogos ellenőrzésen felül, néhányszor még elkérték a papírt akkor is, ha éppen a levegőben volt a merőkanál, illetve az ételért sorban állókra küldtek rendőröket, mert mint azt a nemzetközi kriminalisztikai szakirodalom is elismeri, a nagyhalak, drog és fegyverkereskedők, áfacsalók és terroristák általában a Blaha Lujza téren állnak sorba babgulyásért, ezért itt a legkönnyebb lefülelni őket.

A sorozatos zaklatás nem járt eredménnyel, tehát valamit lépni kellett, mert az ellenzék ébredezik, a nemzetközi sajtó kiemelt figyelmet fog tulajdonítani Magyarországnak tavaszig, az ételért kígyózó sorok pedig némileg ütik a jobban teljesít szlogent.

Ide most nyugodtan képzeljenek el valami kinyomtathatatlant.

Para-Kovács Imre
legolvasottabb cikkei

Para-Kovács Imre
legfrissebb cikkei

Para-Kovács Imre összes cikke

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2025/21 • X. 8. – X. 21.

Para-Kovács Imre a Zsolti bácsi kifejezés tömegpusztító fegyverként történő alkalmazásáról, amelyet még nem tiltott be az ENSZ Nagy Bandó András Kossuth téri beszéde: Leltár Váncsa István: Marokkóban rendőrsorfallal háborúznak, aki kórházakat akarnak, nem stadionokat, minálunk meg telefonos appot töltenek le Smuzewitz Ilona: Andi díszpolgárságot kapott, holott Lölő Nobel-díjat is vehetett volna neki nőnapra Farkasházy Tivadar: miért akarná a brit titkosszolgálat lejáratni Orbánt, ha azt megteszi magától mindenféle külső segítség nélkül is? Havas Henrik jelentése a Karmelitából, avagy hogyan döntötték el, ki álljon ki párbajra Magyar Péter ellen Dési János: három Göncz Árpád-történet Lendvai Ildikó a gyermekvédelemről rémhíreket terjesztők elleni megtorlásról Verebes István: Hat örkényiáda A Heti Kamu ott volt, amikor Semjén Zsolt hazánkba berepülő ukrán drónokat és sárkányrepülőket lőtt Selmeczi Tibor a krumplibogarat pusztító poloskákról

GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.