Udvari lantos kerestetik

Bakács Tibor Settenkedő

2013. 12. 23. · Hócipő 2013/26

Ült a kerál kacsalábon forgó vidéki tanyáján, és búslakodott. Sóhajtozott, könnyét pergette, mindhiába, mert nem talált birodalmában egyetlen magyar írót sem, aki megsüvegelte volna. Jól esett vóna neki egy kis Závada-biccentés, Esterházy-féle puncsolás, de sehol egy szonett, egy hős eposz.

Pedig megtett mindent, hogy az ő bociszemű népe boldog legyen. Hiába adta legkisebb lányát feleségül a hétfejű, közgépes sárkányhoz, hiába építetett a kertjébe a kicsiknek stadiont, hiába adta át udvarnépének a drogkereskedelmet, hiába köpte le idegen országok méltóságait, csak szarszagú írócskák ünnepelték őt himnuszaikban. Szomorú volt a kerál, mert már csak olyanok az uralkodók, hogy fáj nekik az írástudók árulása.

Amikor hallotta, hogy mesét írnak róla, iziben jó kedve kerekedett, és Parti Nagy Lajoskáról akarta elnevezni a kedvenc labdáját. Még idejében szóltak neki, nem oda Buda, Fehérvárról Felcsútra menő hadi utu rea, az aljanép éppen hogy csak nem gurul a kacagástól, amikor a mesemondó kinyitja száját, hogy adomázzon a fülkeforról. Többször is felolvastatta házi rabszolgáival,- de hát hol itt a vicc, hol itt a gúnyulás? – nem értette. Lábfejénél heverő lantosának, Ákosnak –, aki értette a regiszterek közötti hangot és jelentést, olyan jó füle volt – hogy felvilágosította az aljas cselről urát, akinek harchoz és rezsicsökkentéshez szokott agyveleje. Ilyenkor jólesett a kerál fülének az udvari zene, amit örömzenélésnek hívtak azok, akik ezen felül is kaptak pénzt. Az „új jak” (Rózsi, Balázs Fecó, Pataky Attila) hamar feledtették a „régieket” (Schiff, Fischer, Kurtág), és azóta minden jobb, még a hold is sajtból van.

Mégis dühös lett a kerál, mert bár mindenféle könyvbe, ami kis asztalon állott díszes bőrkötésbe, az ő nevét írták, ez a magát partiképes Nagynak hívó Lajos soha nem írta le az ő becsületes nevét a meséjében. Haragjában szörnyű bosszút állt, megostromolta, és földig rombolta a Trafót, a Műcsarnokot, a Nemzeti Színházat, az Új Színházat, a honi filmgyártást, hosszan lehetne sorolni, miképpen lettek földönfutók a csepűrágók és borgőzös cinkosaik, a filozófusok. Ennek ellenére még mindig voltak a szittyák között dacos grecsók, és sunyin lapuló spirók, patkányfélék, akik nem átallottak azt írni, amit gondoltak maguktól.

Ritkán voltak a kerál életében vigasztaló napok, mint például amikor Bächer Iván saját magától meghalt. Most is abban bízik, ha sokáig uralkodik aprócska országában, nem őt felejtik majd el, hanem a magyar irodalmat. Nem buta egy kerál, az biztos.

Bakács Tibor Settenkedő
legolvasottabb cikkei

Bakács Tibor Settenkedő
legfrissebb cikkei

Bakács Tibor Settenkedő összes cikke

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2025/21 • X. 8. – X. 21.

Para-Kovács Imre a Zsolti bácsi kifejezés tömegpusztító fegyverként történő alkalmazásáról, amelyet még nem tiltott be az ENSZ Nagy Bandó András Kossuth téri beszéde: Leltár Váncsa István: Marokkóban rendőrsorfallal háborúznak, aki kórházakat akarnak, nem stadionokat, minálunk meg telefonos appot töltenek le Smuzewitz Ilona: Andi díszpolgárságot kapott, holott Lölő Nobel-díjat is vehetett volna neki nőnapra Farkasházy Tivadar: miért akarná a brit titkosszolgálat lejáratni Orbánt, ha azt megteszi magától mindenféle külső segítség nélkül is? Havas Henrik jelentése a Karmelitából, avagy hogyan döntötték el, ki álljon ki párbajra Magyar Péter ellen Dési János: három Göncz Árpád-történet Lendvai Ildikó a gyermekvédelemről rémhíreket terjesztők elleni megtorlásról Verebes István: Hat örkényiáda A Heti Kamu ott volt, amikor Semjén Zsolt hazánkba berepülő ukrán drónokat és sárkányrepülőket lőtt Selmeczi Tibor a krumplibogarat pusztító poloskákról

GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.