Egymillió emlékezet

Bakács Tibor Settenkedő
2015. 02. 04. · Hócipő 2015/03
Áh, elkényeztetett kiscica lett Magyarország köztársasági elnöke – gondoltam akkor, amikor hírét vettem, hogy Áder János egy-egy millió forintra pereli az Indexet és Vágvölgyi B. Andrást. Az ok: Andris rosszul emlékezik arra vonatkozólag, miért is ültek a múltban egyszerre katonai fogdán. Ráadásul, vagyis non plus ultra, az Index is bűnös, hogy a hírt átvette.

Elnököm azért érdemelte ki „az elkényeztetett kiscica” címet, mert megdöbbentem azon a motiváción, ami mozgatta. Onnan tudom, hogy ő maga mondta, ami még megdöbbentőbb, mert jófejű gyereknek tartom, aki képes tartani a száját. Viszont kellemetlen volt neki a magyarázkodás utána, vagyis hogy ő nem volt részeg, lövöldözni soha, hanem focit nézett... A közszolga már megint panaszkodik amiatt, hogy az emberek kérdéseket tesznek fel! Jancsi, a közszolgák sorsa keserű!

Soha nem lesz Magyarországon demokrácia, mert az a lélekben alakul ki, mi, magyarok, meg lelkileg olyanok vagyunk, mint Csák Máté földesúr jobbágyai. Hiába van a Vuitton szatyiban iPaded.

A focit néztem takarodó után, persze eszembe jut egy másik tévéadás is, ami NSZK gyártású volt, és izgalmas, mint minden, ami német.

Már megint Tompika szelleme fénylik az égen. De ami jól áll Tompikának, az ciki a köztársasági elnöknek, ezt még megértem, azt viszont nem, hogy ez a ciki a múltra is vonatkozik. Vagyis Orwell elvtárs, jó lenne törölni azokat a részeket a múltból, amikor az állomány lerészegedett. Főleg hogy az állomány hivatalosan soha nem fogyasztott mást, mint Meggymárkát.

Én Kövérrel voltam katona, aki viszont soha nem ivott. Tényleg. De a század igen, és csak jóval később, másnap jöttünk rá, hogy nem szerencsés a Traubiba optikai szeszt önteni, mert fogyasztója utána négykézláb ugat egy félig felmosott folyosón. Ha bíróságon kéne tanúskodnom ilyen jelenetek megtörténte mellett, elmondanám a bírónak, hogy csak homályosan emlékszem, ez ugye érthető, vagyis a bíróságnak kell mérlegelnie, tanúja mennyire volt befolyásolt állapotban ahhoz, hogy tud ja-e mi is történik a szeme előtt. Mindenesetre zavarba lennék, ha meg kéne neveznem, kik álltak körbe, amikor a joint körbement. Nem tartom jó módszernek a hazugságot, akkor inkább a hallgatás. De hogy lehet ezt megtenni a bíró előtt, eskü alatt?

Párizsban, Madridban egy hasonló helyzet vidám társasági eseményeket generált volna. A spanyol köztársasági elnök meghívja katonatársát a palotába, és homár mellett kérdezi, miért gondolja azt, hogy ilyen alpári, de kétségtelenül hatásos módon – a szerbek, albánok nap mint nap gyakorolják –, tehát lövöldözéssel adott életjelet a benne élő szabadságvágynak? És miért gondolja, hogy ehhez kellett neki némi szőlőlé, holott ő a szívében a legjózanabb pillanatokban is képes ünnepelni a szabadságot, főleg bezárva?!

Attól félek, ilyen beszélgetések csak demokráciában zajlanak, ami rossz hír nekünk, magyaroknak, akik az igazság és az igazságszolgáltatás lenyűgözöttjei vagyunk. Nemcsak Dózsa népe él itt, hanem mások is. Akiknek egója arányosan változik a társadalomban betöltött szerepével. Ha én kis termetű ember volnék, rettenetesen vigyáznék arra, hogy a hatalom ne kísértsen meg a nagyságomra vonatkozóan. Oké, én Montesquieu-rajongó vagyok, könnyű nekem, de Napóleon ezen a teszten elbukott. Az olvasó szobában ülve a császár le akart venni egy könyvet a magas polcról, nyújtózkodott, de nem érte el. A titkára szólt, hogy leveszi ő, mert ő nagyobb. „Csak magasabb!” – szólt bölcsen, tahón a Vezér, aki a rossz nyelvek szerint álmos volt, és elaludt Waterloonál.

Napóleon nagysága egyenes arányban csökkent az egója növekedésével, vagyis megértem az angolokat, hogy még mindig egyszerűbb volt őt megmérgezni, mint elfogadtatni vele a tényt. Ő már egy senki nyugdíjas Szent Ilona szigetén. Hál’ istennek azok az angolok, mi meg elleszünk ebben a kényelmes, alig szagos budiban, és arról dumcsizunk, hogy is történt. Tényleg Kossuth-szakálla volt Viktornak 1989-ben? Láttam róla egy fotót! Persze lehet, hogy hamisítvány.

Egy biztos, 1925-re már minden orosz forradalmár meghalt, aki részt vett a Téli Palota ostromában. Onnantól indulhatott a visszaemlékezés Tour de Sztálinja, aminek a vége az lett, hogy Lenin mellett a vonatfosztogató pszichopata kispap, Sztálin robbantotta ki a cárizmus elleni forradalmat. Így is lehet emlékezni a történésekre, de hosszú távon nem érdemes, mert hazugság, és annak szerkezeti rendszere törékeny az időben.

Barátaim! Fontos lenne az 1989-féle rendszerváltás és a nem kívánt demokrácia huszonöt évét nem torzítani. A hallgatás is jobb annál, mint azt mondani, hogy soha nem voltam liberális köcsög.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2017/6  •  III. 16. – III. 28.
AZ ORBÁN CSALÁD ÉS A KERESZTGYEREKEK Lengyel László: Az eladott jövő Smuzewitz Ilona szerint megjelent Magyarországon a busóbűnözés Farkasházy Tivadar megtudta, Kósa klímaváltozás esetén a Korcsolyaszövetség helyett az Úszószövetség elnöke lesz Para-Kovács Imre az agrárperifériáról érkező politikai elitről, amely megpróbál egy működésképtelen falut csinálni az országból Eörsi István levele Orbán Viktornak Perőcsényből Bakács Tibor nem tudja, ki bűnösebb a közösségből, aki teli tüdővel fújja, vagy csak tátog Trunkó Barnabás alig várja a Gyulaházi Űrközpontot A Köztársaság elrablása V. rész: Hadikapitalizmus Etnikai homogenitást az NB I-be! Megtudtuk, Mészáros Lőrinc végezheti el először a kilenc osztályt
Hócipősök könyvei
PARTNEREINK




GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.