Nem értem - 2007/19

EGY A TÁBOR, EGY A ZÁSZLÓ
- Idefigyeljen Kubatov, ha ez még egyszer előfordul, maga is repül, mint az a hogyishívják!
- A polgári körök atyjára gondol az elnök úr?
- Megőrült? Az én vagyok!
- Már úgy értem, a földi helytartójára.
- Arra.
- Hende Csaba!
- Kiment a fejemből.
- Annak néha szoktak örülni. De miért akar engem is kivágni az elnök úr?
- Na hallja, körbevettek a firkászok a parlamentben!
- Azok már csak ilyenek.
- Szerencsére megtaláltam az észkijáratot, és tőlük is elhatárolódtam.
- Nem tartották elegendőnek.
- Hát mitől határolódjak még el! Nem volt elég Trianon?
- Elnök úr, a nyugati lapok nem olyan ostobák, mint a magyarok.
- Melyikre gondol?
- Die Presse, Der Standard, Die Welt, Neue Zürcher Zeitung, Süddeutsche Zeitung, Figaro, napestig sorolhatnám. Ezek pontosan tudják, hogy az ilyen ifjak nem a parlagfüvet akarják irtani.
- De hát ez a Vona egy kedves gyerek!
- Elnök úr csak tudja, hiszen az ön köreiből származik. Ott vette rá, hogy alapítsa meg a Jobbikot!
- Csak rá akartam küldeni az öreg Zsírtáltosra! De hogy komolyan veszi?
- Azért a Wittner Marit nem kellett volna annyira előrerakni!
- Viccel? Egy 56-os halálraítéltet?
- Hetente nem mentegethetjük ezzel.
- És az Uszticcsal mi bajuk? Már az is baj, ha valaki vicces?
- Mennek is most róla, Usztacsa azelőtt Uszíts Mátyás, mondom az uramnak, Viki…
- Tényleg 1949-ben született?
- Tényleg.
- Furcsa gusztusa lehetett a szüleinek, akkor, ilyen nevet adni!
- S azt a viccet hallotta az elnök úr, hogy Deutsch-Für Tamás ismét nevet változtat?
- Nem.
- Azt mondta a nejének, hogy az Isten irgalmazzon nekünk, nekünk szegény Deutschoknak!
- Mi lenne, ha kiküldenénk Prágába, mint Mátyást!
- Mint Uszticsot?
- Mint Hunyadit!
- Szerencsére a köztársasági elnök úrban továbbra is bízhatunk, aki a kétfrontos harc jegyében majd megint leszúrja a 168 Órát. Persze csak később, mert Szent Istvánkor nagyon kifáradt a 27 kézfogásban. Le is adta a többit.
- Mi van a Demokratával?
- Küldik rendesen, hiszen az elnök úr kedvenc lapja.
- Nem lehetne ezt a Bencsiket egy kicsit visszafogni?
- Ön a vezénylő tábornoka!
- Lánchíd rádió?
- Az alkotója csak paródiának szánta az Auschwitz-montázst.
- Leányfalui leány?
- Aki kurvaországiaknak hívta a zsidókat? Már lemondott.
- És a terézvárosi képviselő, aki náci ruhába öltözött?
- Csak otthon próbálgatta.
- Kicsit túl sok a görögtűz mostanság.
- Elnök úr, ezek a szocik annyi baromságot csinálnak, hogy maguktól is meg fognak bukni, nem kéne egy időre leállni?
- Csak nem képzeli, hogy harminc évre eltűnök, mint Jézus a jászolból? Apropó, szeptember 18-án mi lesz a Parlament előtt?
- Kézilabdagála.
- De kiket fognak dobálni?
- Csak szurkolóként tehetik. Érdeklődnek, hogy milyen taktikával készüljenek.
- Milyen van?
- Kétforradalmas és négyforradalmas.
- Miről beszél, száraztésztákról?
- Nem. Hogy minden tavasszal és ősszel, vagy télen és nyáron is?

FOLTOS MÚLT
André Agassi, Steffi Graf, Catherine Deneuve társaságában Mihail Gorbacsov lesz a méregdrága táskákat áruló Vuitton divatcég új arca.

Gorbacsovnak továbbra is hála, hogy ha kicsit későn is, de kihozott a béketáborból, bár a Horn-köszöntő némileg megingatott, mivel máig se tisztázott, hogy szükségesnek vagy szükségszerűnek nevezte-e az 56-os beavatkozást. Nagy különbség, hisz utóbbit elődei fejével is érthette. Hát senki se vette fel Gyurcsány környezetéből? Hátha csak rossz fordítás volt!

Mindegy, addig se beszél, míg bőröndöket hirdet, remélem, nem ezek a matricák lesznek az oldalán: Jalta, Kamcsatka, Kolima, Berlin, Budapest, Prága, Varsó…

Hacsak nem nevezi azokat is szükségesnek.

TITANIC KIÁLLÍTÁS
Száz év kiöli a gyászt, ezért van, aki az utolsó panaszkönyvi bejegyzést keresi: - Én rendeltem jeget, de nem ennyit!
S ott még az átkos egyik legvelősebb felkiáltása: - Inkább az Auróra süllyedt volna el helyette!

NEM IGAZSÁGOS
Van egy undorító szokás, amikor a politikai ellenfelek tehetségét is kétségbe vonják. Makovecz épületei lakhatatlanok, Melocco szobrai rondák, mondjatok egy Csoóri-verset, Szörényi kitalált néhány dallamot, na bumm, és akkor mi van? Meg persze fordítva.

Most Usztics van soron, a héten több publicista is leripacsozta. Tessék megnézni újra a Csacsacsát vagy meghallgatni egy Teri nénit! Kevés nála tehetségesebb nevettetővel találkoztam életem során. Félelmetes az improvizációs készsége, óriási figurákat talált ki, Amerikában dúsgazdag ember lehetett volna belőle. De persze ő magor. Csakhogy az egész más kérdés.

Az egyik tévékabarénkban Markossal, Nádassal és Bajorral négy prímást játszottak, akik éjjelente az Emke aluljáróban vitatják meg, melyikük a nagyobb zenész. Katona Jani egy kínai árus volt, egy akkoriban alakuló kisebbség képviseletében. Volt egy másik remek roma figurája, Orsós Vendel vállalkozó, aki Oxfordot és Strattfordot is megjárta Déri Jánossal, no meg az egész Hócipővel, de az 1994-es Tavaszi hadjáraton is velünk tartott. Nehogy most azok csepüljék, akik akkor könnyesre nevették magukat rajta.

- Adjon nekem a jobbikból

- Ott ismerek egy remek Magor boltot!

- Az hiszed, a kínaiak nem kerülnek sorra?

BOS PRIMIGENIUS TAURUS
Valamit alaposan elronthattam, mert már két hete nem rúgott belém az ÉS, hoppá, egy György Péter, benne mindig bízhatok, most megint Kádár országát ostorozza:

A lényeg egy: az esszencializmus retorikájának rehabilitációja. Az esszencializmus szerint a kulturális identitás nem holmi konstrukció mindenféle bricolage, kiismerhetetlen, bonyolult és alkalmi, kontextusoktól függő struktúra.

Sajnos egy kukkot se értek belőle, mert műveletlen vagyok, amire szerencsére két mondattal odébb magyarázatot is kapok:

Ha valaki végiggondolja, hogy mint is használja fel az MTV Társulat című műsora az István, a király című fércművet egyfajta konszenzuskeresés reményében, akkor végképp elszorul a szívem. Ennél tényleg jobb lenne, ha végre megtérnénk Kálmán Imréhez. Korda György 2007-ben a képernyőn. Nincs olyan posztmodern camp, ami ezt a nyomorult giccset elfogadhatóvá teszi. Ebben az életvilágban épp a szűkösség, a szellemi tájékozottság hiánya, a mélységes műveletlenség az otthonosság alapja: a Hócipő, a 168 Óra olvasói kéthetente, hetente ringathatják magukat abban az álomban, hogy sejtik, mi van a világban.

Azt hiszem, ideje már valamit profitálni sistergő gyűlöletéből, ezért utolsó mondatát a jövőben hirdetéseinkben is felhasználjuk. Kell ennél jobb reklám?

Ami az István, a királyt illeti, át kéne nézni a világ legnépszerűbb operáinak a librettóit az Aidától a Pillangókisasszonyig, amelyeket derék olasz iparosok gyártottak, egyik se sokkal jobb egy mai szappanoperánál, csak találkoztak egy zsenivel, akit Verdinek, Puccininak vagy Rossininak hívtak. Bródy fényévekkel jobb költő náluk, Szörényi zenéje pedig elementáris a maga nemében. Wagnert meglehetősen kedvelem, de az Edda-daloktól a Nibelung-énekig a legkülönbözőbb mesékből fércelte össze a Ringet, ahogy Lucas a Csillagok háborúját, csak hogy még két fércművet említsek.

De ennél jóval érdekesebb, milyen mély filozófiai alapokon nyugszik irántam való utálata, amelyről már írtam, de most végre megtaláltam hozzá a fotót is. Persze sosem említi a nevemet, de az néha árulkodó, amikor egy mondatban szidja a Hócipőt, a Rádiókabarét és a Heti Hetest, amelynek egyetlen közös részét nem nehéz kitalálni. Csak azért hozom elő újra, hogy lássák, mitől születik egy elmélet.

Szóval a sajtóban is nyomuló Postabank a kilencszázas évek végén a Vajdahunyadvárban tartott egy újságíró konferenciát, amely azzal kezdődött, hogy az elnöklő György esztéta leszúrta a jelenlévőket, mennyire korruptak, mindenki a saját érdekében talpal, és így tovább. Kétszáz ember nézelődött zavartan, én meg udvariasan jelentkeztem, és elmeséltem egy történetet:

Évente egyszer szárszói házunkba sok ember jön, akiket illő tisztelettel köszönteni szoktam, ám amikor belépett egy bankelnök és elébe siettem, valaki félrelökött, hogy hagyjam békén, mert fontos beszéde van vele, és bevonszolta az illetőt a még üres sátorba. Mit ad Isten, a következő évben megint eljött ez a bankelnök, ismét köszönteni akartam, de ugyanaz az ember újra félrelökött, hogy fontos beszéde van vele, majd később üdvözlöm. Mondd, Péter, sikerült azóta elintézned azt az ügyet?

- Gábor, ne feledd a pénzt!

MTI
- Belpolitikai ügyelet?
- Igen.
- Jó estét kívánok, a Hócipő főszerkesztőjének a férje vagyok, tudom, elég későre jár, de talán lenne egy érdekes hírem a számukra.
- Éspedig?
- Lapunk honlapjáról órák óta egy török katonai induló szól. Ma van ugyanis a világi török állam kikiáltásának a 84. évfordulója, ezért egy török hackercsoport elhatározta, hogy Kemál Atatürk dicsőségére feltör a világon 500 honlapot. S magyar részről minket ért ez a megtiszteltetés.
- Nagyon nehéz napunk volt, már mennék haza, nem tudna inkább a rendőrséghez fordulni?
- Nem a szerkesztőségbe törtek be, csupán a honlapunkra.
- És az miért érdekes?
- Nem is tudom, bár elég régóta ebből élek. Szóval arra gondoltam, talán nem mindennapos, hogy a törökök már a spájzban vannak. 320 év után ismét. Pláne most, hogy iszlám elnököt választottak, és sokan félnek, hogy keletre fordítja az ország szekerének a rúdját, ha élhetek e kései képzavarral.
- Uram, ez minket nem érdekel.
- Reggel se?
- Reggel se.
- Akkor elnézést, hogy felkeltettem.

CSODA NEW-YORKBAN
A póló egyre inkább balkáni játékká válik. Ezt nem én mondom, hanem Faragó. Mint egy falat kenyér, úgy kéne egy amerikai siker, hogy kicsit terjedjen. A kajakkal is boldogok lehetünk, csak nehéz nyugaton elmagyarázni, kicsoda Katalin meg Natasa. A tévé végképp rendet vágott a sportágak között, ezen lehet persze sajnálkozni, akkor is tény. Évekig kellett néznünk a focit, a teniszt, az autózást és a motorozást úgy, hogy már annak is örülhettünk, ha Baumgartner személyében végre legalább a stabil utolsó magyar volt.

Ezért vagyunk olyan boldogok, hogy Talmácsi után most már Szávay is ott van a világ képernyőin, mint amikor először szabadulhattunk be egy bécsi boltba, mert már volt annyi pénzünk rá, hogy nem csak a kirakatát bámulhattuk.

Mandula óta ilyen magasan nem jegyeztek senkit - mondja a szpíker. Petra egyébként utoljára azzal vétette magát észre, hogy egy Fidesz-nagygyűlésen helyettesítette Egerszegi Krisztinát. A riporter hozzáteszi, hogy magyar teniszező még sosem szerepelt ilyen jól a US Openen. Hacsak nem számít annak Szeles Mónika, aki nemrég titokban felvette az állampolgárságot. Eddig szépen hátradőltünk és választottunk, ki Samprast, ki Agassit, ki Federert, ki Nadalt. Mától a körmünket rághatjuk Ágiért. Mi akartuk!

KI CSÚSZIK HÁTRA?
A másik csoda San Marinóban ért bennünket, a lerobbant Talmácsi ismét az élre állt, holott csak az volt a kérdés, Faubel mennyit ver megint rá. Talma két éve jól elszúrta, amikor a KTM sugallata ellenére megelőzte az erre egyáltalán nem számító Kalliót. Emiatt egy évig Dongó segédmotorral prüszkölt a többiek után, míg aztán a télen egy spanyol istálló leszerződtette harmadiknak. Ezt ugyan nem mondták, de ha a másik kettő hazai motoros, akkor az ember ne számítson több jóra, mint Alonso a McLarennél, pedig ő mégiscsak kétszeres világbajnok. Talma a két évvel ezelőtti brnói kudarc után 30 ezer honfitársa előtt nagyon igyekezett, de Gadea szerencsétlen bukása miatt akkorát kellett radíroznia, hogy az utolsó körre elfogyott a gumija.

Már-már elúszni látszott a cím, pláne amiatt, hogy Faubel frissebb fejlesztésű motorja mindig gyorsabb az egyenesben, mint az övé, s Gábor hiába jobb motoros mindnél, a spanyol folyton megbújik mögöttük, hogy a végén elfüstöljön. A múltkori futam is elég eseménytelen volt, leszámítva Pesek szokásos bukását, már csak abban reménykedtem, hogy Corsi olyan, mint a Fehérvár áruház, vele mindig történik valami, bár most Faubel ment neki, Talma viszont még el tudott suhanni mellettük, így a mínusz tízből plusz tíz pont lett. A kérdés csak az, szabad-e az ilyesminek drukkolni, pláne örülni?

Majd a nagy erkölcscsőszök felhorkannak, hogy nem. De közben mit gondolnak?

PÁRMAI SONKA
A Catania edzője, Silvio Baldini összeszólalkozott a hazaiakat irányító Domenico Di Carlóval, majd a vita lezárásaként fenéken rúgta. Di Carlo nem sértődött meg:
- Ismerjük Baldinit, ő már csak ilyen!
Silvio 15 ezer eurós, négymillió forintos büntetést kapott, de van az úgy, hogy megéri.

A FIÚK A BÁNYÁBAN DOLGOZNAK
Pelczné Gáll Ildikó szerint Gyurcsány Ferenc a bányaló vakmerőségével halad előre, és nem hagyja magát a tényektől befolyásolni. Két hetet vártam, hogy közreadjam e hasonlatot, hátha több kollégám is rácsap, de semmi.

Elképzeltem a szülést, ül szegény Pelczné otthon, kétévi semmittevés után rádöbbenve, hogy nem választják meg újra alelnökké, ha sürgősen nem aktivizálja magát, ezért gyorsan tüntetést szervez a REBISZ székháza elé, nehogy a gaz rendőrök egy másik nőnek is nekiessenek, erre kiderül, hogy Zsanett állítása még korántsem biztos. Elrohan Őszödre tüntetni, mire a kis Gál behívja a kormányülésre, nem győz kihátrálni a Medgyessy-lány nyírta kertből.

Még egy balsiker nem fér bele, Schmitt Pál is ráfázott, amikor talpig bocskaiban kiállt a Várban átkozódni, talán elég lesz egy jó hasonlat is, hogy Anettka operája és Cini legfrissebb sara közben valami kis nyári fény vetüljön rá a honlapokról, ezért leemeli a nagy Brehmet. A sok állattól először megretten, majd rájön, hogy az ő szemszögéből csak két csoportjuk van. Először kipipálja Shakespeare pacsirtáját, Disney kacsáját, Milne mackóját, Picasso galambját, Vukot, Bagirát, Bambit, dr. Bubót, majd bejelöli a szóba jöhetőket: patkány, görény, pióca, lajhár, hiéna, sakál, kaméleon, csótány, skorpió, giliszta, lótetű. Persze köztük is sok a hasznos állat, patkányok nélkül nincsenek kísérletek, az a görénybunda is milyen szép volt a miskolci kirakatban, a pióca a gyógyászatban nélkülözhetetlen, a csótány remek vizelethajtó, a szilvába csomagolt lótetű a hasmenés, a pálinkába áztatott giliszta pedig a tüdővész ellenszere. Marad a kaméleon, de az lerágott csont, a lajhár még visszahull rá, a skorpiónak mégis volt egy-két slágere, a nagyvadak ugye eleve kiesnek, majd a homlokára csap:

- De hiszen ló is van egy tucat!

A lótetűt kicsinek találja, a versenyló szóba se jöhet, a cirkuszi lovat szeretik, a szódáslovat már nem ismerik, a csataló túl öreg a kormányfőhöz, a hintaló nem rossz, de a gyerekek kedvelik, márpedig ők mára az egyik legfontosabb célcsoporttá váltak, pláne azok után, hogy a Jobbik elnöke már az óvodásokra is szemet vetett, hoppá, bányaló! Az csak megy a sötétben előre, azaz mindig körbe a vágatokon, ez jó lesz! De csak én vettem észre.