Puszták történésze

Kosáry Domokos emlékére

Négy éve nagy tisztesség érte szárszói házunkat, egyszerre láthattuk vendégül Faludyt, Fejtőt, Mérayt, Jancsót, Gönczöt, Kosáryt. Ketten előbb érkeztek, az ebédlőben nagyanyám horgolt terítőjére támaszkodva beszélgettek, amíg a többiek megjöttek. Mindkettő 56-os rab, egyiküket már kifütyülték, másikukra még várt ez a felemelő pillanat, már a goj, vagy ki tudja, milyen motorosok berregtetése.

Kosáry egy ideig Eörsivel osztja meg celláját, ott írja Széchenyi Döblingben című művét, szóval vidám helyen vidám téma. Az őr a British Library könyvébe is bepecsételi, hogy engedélyezve, de a fogoly figyelmezteti, hogy ez nem keltene valami jó benyomást Londonban, mire a riadt smasszer egész éjszaka radírozza.

- Hol is ültünk először együtt?

A fordítóirodán dolgozik, akár Göncz és Bibó, persze nem sejtve, hogy még újabb sorsfordító évek várnak rájuk. Természetesen a mi sorsunkra gondolok. Kosáryval egy tanulmányáról beszélgettem:

Legutóbb egy hazai folyóiratban az az állítás jelent meg, hogy Európához való hagyományos tartozásunk olyan toposz, vagyis bizonytalan hitelű közhely, amelyet történészeink újabban szándékosan sokat emlegetnek. Európai helyünk történeti elemzése azonban nem dicsekedni óhajt önmagunkat vagy éppen még gyermetegebb naivitással, netán Brüsszelt emlékeztetve arra, hogy most már szépek és okosak vagyunk, tehát az Unió tagságát kiérdemeltük. Nem. Ez itthon szól azoknak, akik még mindig nem ébredtek tudatára annak, hogy milyen nemzetközi európai koordináták közt folyt és folyik történetünk, hogy nem puszta szigeten, vagy a puszták szigetén élnek, élünk, és akik tévesen képzelik, hogy hamuban sült érzeményeik varázsszavával úgy forgathatják maguk körül a külvilágot, mintha a farok csóválná a kutyát.

Furcsa öregség várt rá, nem volt baloldali, jobboldali meg nem lehetett. A szárszói sátorban Méray Tiborral és a catalaunumi csatamezőről telefonáló Habsburg Ottóval az Unió előnyeit ecsetelte:

Azt sem hiszem, hogy a kis nemzetek rosszul járnak. Pár évszázaddal ezelőtt egy kis ország két percig létezett, utána egy hatalmas szomszéd összeszedte a seregét, bevonult, elfoglalta, kész. Ez, kérem szépen, senkinek nem juthat ma eszébe, hogy Szlovéniát, Magyarországot vagy Szlovákiát egy ilyen diktátor vagy uralkodó elfoglalja. Ma a kis nemzetek Európán belül és az Európai Unió miatt nagyobb biztonságban vannak, mint valaha.