Old Firenze

Firenzei utazás

Farkasházy Tivadar

1999. 04. 08. · Hócipő 1999/07

A Várban van, a kuzinom dobolt benne évekig. Nat King Cole dalokat énekelt, a szünetben pedig kemény tojásokat tört el a fején, a mamája, Mancika csomagolta neki, nehogy már egy drága bárban vacsorázzon. Ma temettük Mártikát, a feleségét, holnap utazunk Firenzébe. A Fábry volt tavaly Athénban gyalog valami szentendrei őrültekkel, naponta vitték a hírt egy másik városállamba, hogy győztek, aki nem bírta a strapát, bizonyára ledobták a Tajgetoszról vagy a Minotaurusz elé dobták. Irigykedve hallgattam, megígérte, idén velük tarthatok a firenzei köztársaságba. De vigyázzak, házi feladatok is lesznek!

Szalai András az útimarsall, építészettörténész, ami elég hosszú. Nyolcórás előadással kezd a Dalmát Pincében, nekünk már csak törökülés jut, csupán diából ezret mutat. Az útig tíz könyvet ajánlatos elolvasni, némi könyörgésre megnyugtat, csak háromból feleltet, a Vayer-féle Reneszánsz-tankönyvvel kezdjem, folytassam a Medici házzal, felüdülésül pedig lapozgassam Machiavellitől A fejedelmet. Fordítok a sorrenden, elvégre háború van, V. Károlynak, XIV. Lajosnak, Nagy Péternek, Napóleonnak is ez volt a kedvence, hisz lényegében az uralkodás kézikönyve, a dolog érdekessége, hogy a szerzőnek szinte semmi nem sikerült a Mandragóra írásán kívül, mint politikus mindenhol megbukott, elment hát tanítani. A busz stílszerűen a jugoszláv nagykövetség elől indul, de ezúttal nem Snagovba. Érintjük viszont a zúgó Avianót, s átmegyünk vagy ötven alagúton. A leghosszabb három és fél kilométer, de a pilóta csak legyint:
- Ez semmi, a Mont Blanc alatti tizenegy és fél kilométeres!

Alig 18 óra alatt Firenzében vagyunk, a lapokból megtudom, hogy 5:0- ra leigáztuk Lichtensteint, tovább bombázzuk Újvidéket, meg a Mont Blanc alatt is valami történt. Útközben megpróbálom kivégezni a Medicieket, Katinkáig jutok, de a Szent Bertalan éji kikapcsolódás a hugenottákkal igazán nem ide tartozik. S töröm a fejem, mire emlékszem a Rienziból meg a Simone Boccanegrából. Firenzét már a trecentóban vagy százezren lakták, az anyakönyvezés nem volt túl komplikált, ha lány született egy fehér, ha fiú egy fekete babszemet dobtak egy dobozba. 1300 közepén vagy hatalmas pestisjárvány tört ki, vagy egy nagy kondér bablevest főztek, mert a felére zsugorodtak. A városban 21 céh volt, de csak 7 számított, az orvosokéból származtak a mediciek, ahogy a nevük is mutatja, az ő jelvényük lett a labda, ami egyesek szerint pénz, mások szerint labdacs. Mivel a művészek és a festékesek ide tartoztak, Dante is ebbe iratkozott, amíg végleg el nem űzték Ravennába. A legjelentősebb céh a jogászoké volt, akár csak most Pesten, a bankárok az ötödik helyen szerénykedtek, mivel az egyház megvetette az uzsorát. A közönséges mesterségeket tömörítette az Arte dei Fabbri, ide tartoztak a mészárosok, a cserzők, a szakácsok és a showmanok. Ezeket alaposan lenézte az Arte della Lana, azaz a gyapjúsok céhe, hisz volt vagy 30 ezer bedolgozójuk. Tombolt a köztársaság, nyolc bőrzsákból kéthavonta választották meg a nyolc priort, akik két hónapig uralkodtak, a kilencedik tag lett a gonfaloniere, az ideiglenes zászlótartó és címerőrző. Belőlük állt a kormány, a Signoria. Baj esetén megkondult a Vacca, a hangja miatt tehénnek nevezett harang, és összehívta a parlamentót, azaz a 14 éven felüli férfilakosságot, akik felállíthatták a szükségbizottságot, a baliát. A Podesta, a főbíró csak más városból származhatott. A nemesek, a grandék viszont semmire sem voltak választhatók. A Medici bankárok és a pápa barátsága 1410 re datálható, igaz, ekkor három is volt belőlük, egy Rómában, egy Avignonban, egyet meg a pisai zsinat tett fölébük. Giovanni Medici XXIII. Jánost választotta, aki eredetileg kalóz volt, és azzal vádolták, hogy Bolognában magáévá tett 200 nőt. A konstanzi zsinat el is fogatta, a mediciek szabadították ki három évre rá Heidelberg várából, cserébe rájuk hagyta Keresztelő Szent János egyik ujját. Sajnos a feleségem is magával hozta a gyűrűsujját a Ponte Vecchiora, ami tele van ékszerészekkel, egy hídtól elég durva módon.

Az első nagy Cosimo volt, Contessina csak két fiút szült neki, bár lett volna rá ideje, hisz tilos volt belépnie férje dolgozószobájába. Én speciel innen datálom a mediciek világuralmát. Ő találta ki a kurzív betűt, s tőle származik a nagy bankár bölcsesség: soha ne tedd magad közszemlére. Sok adót fizetett, sokak szerint még többet nem. Amikor néhány Peruzzit és Strozzit száműztek, Cosimo azt mondta: hét nyolc rőf skarlát posztó nyomban új polgárt teremt. Ekkor már működtek az accoppiatorék, akik a választhatókat írták össze, persze hol némi Medici, hol Strozzi, hol Pazzi hol Albizzi ráhatásra, és a grandékat is popolanóvá, azaz választhatóvá nyilvánították, folyt is a vita, hogy akkor legalább dolgozzanak.

Fábryt közben grandénak nyilvánítjuk, mert repülőn jött utánunk, valami showra hivatkozva, pedig azt Pesten már a Friderikusz is abbahagyta. A dombtetőn találkozunk, innen nézzük Firenzét, egy bukósisakos pap robog el előttünk reverendában, Benedek megjegyzi: - Vespaszűz! Fábry megvetően magyarázza a társaságnak: - Az apja aztán megírja az ilyen szóvicceket!

Szalai tanár úr közben az osonó folyosót mutatja a Ponte Vecchión, amelyen I. Cosimo nagyherceg ment 1530 körül a Palazzo Pittiból a Signoriába, azaz Budáról Pestre. Akkor már itt laktak a mediciek, egy Pitti terveztette 1440 körül a kor nagy építészével, Brunelleschivel, azt kérvén, hogy a loggiájába férjen be a Strozzi palota, aki bizonyára azt kérte, hogy annak az udvarába meg a Medici palota. Az öreg Cosimónak ugyanis nem kellett Brunelleschi terve, túl hivalkodónak találta, össze is törte a mester. A későbbi hasonnevű nagyhercegnek Vasari építette ki a hídon is átvezető folyosót 1530 tájékán, az a Vasari, aki a nagy festők életét is megírta, és mellesleg az Uffizit is felépítette. A jó kilométeres rejtekút egyetlen célja állítólag az volt, hogy meg ne öljék a herceget, bár lehet, hogy csak így tartotta távol magától kora lobbistáit. Akkoriban mindent megépítettek, Visconti, Milánó hercege például annyira félt a mennydörgéstől, hogy a palotájában hangszigetelt szobát készíttetett magának. Ahogy a Medici bank is mindent vállalt, egy megbízójának még zsiráfot is szerzett. Fiókjuk volt Londonban, Nápolyban, Kölnben, Genfben, Lyonban, Avignonban, Brüggében, Antwerpenben, Lübeckben, Asconában, Bolognában, Pisában, Rómában, Velencében, 1470 ben átlagosan 9 10 ember dolgozik bennük, a milánói „pénzügyminisztériumot” Sforza herceg bocsátja rendelkezésükre. Cosimo pápák és fejedelmek sokaságát pénzeli Angliától Németországig, közben Donatello, Brunelleschi, Filippo Lippi, Ghiberti dolgozik neki, utóbbi például ötven évig, 23 éves korától piszmog a Baptisterium, a Keresztelőkápolna két bronzkapujának történetein, 73 éves korára fejezi be, alig marad ideje meghalni. A munkát Brunelleschivel szemben nyeri el pályázaton, aki dühében Rómába rohan, majd a máig csodált dómkupola megépítésére visszatér. Lippi amúgy kéjenc volt és iszákos, ami önmagában nem baj, Caravaggiót is gyilkossággal vádolták, lehet hogy ijedtében festette a remekeit, mint a most rendbe hozott Szent János vértanúságát a karmelita kolostorban. Amúgy Lippi egy kolostorban oltárképfestés közben megejtette a Madonnához modellt álló egyik novíciát, amit már csak azért se ítéljünk el, mert ebből lett Filippino, aki talán még nagyobb festő lett nála. Ha Filippóra rájött a csavargás vagy a nők utáni vágy, akkor hiába záratta rá az ajtót Cosimo, hogy dolgozzon, a mester felcsíkozta a párnákat, és lemászott rajtuk Firenze forgatagába. E módszert később a kabaré is átvette, Vujicsics Tihamér így írta az Árgyélus kismadarat és csak akkor kapott enni vagy inni, ha egy egy oldalt az ajtórés alatt kiadott. Cosimo persze minden volt, csak prűd nem, amikor egy érsek arra kérte, hogy hozzanak törvényt a kockázó papok ellen, csak annyit válaszolt: előbb inkább azt kéne megtiltani nekik, hogy cinkeljék a kockát. A szentéletű Fra Angelicóval is kijött, mint mondotta, minden festő önmagát festi. Ekkoriban már órák hosszat ült némán, értetlenkedő neje kérdésére így válaszolt: Ha elutazunk, neked legalább két hétre van szükséged az előkészületekhez. Én pedig most a másvilágra készülök. Amikor pedig azt firtatta, miért van oly sokáig behunyva a szeme, rövidebben elintézte: szoktatom.

Cosimo nagy műve az 1439 es firenzei zsinat összehozása volt, ekkor már Konstantinápoly kapujában áll a török, ideje lett volna kibékülni a két ágnak. Akiket a főszereplők érdekelnek: a Medici kápolna freskójára Gozzoli szinte mindegyiket ráfestette, magát is, szerényen a kalapjára írva a nevét, nehogy még összetévesszék Bizánc utolsó császárával, akit a törökök hamarosan megfojtanak. S persze az összes fontos Medici is rajta van, akár csak Botticelli Uffiziban lévő képén, a Királyok imádásán. Az öreg Cosimo, fia, Piero a köszvényes, s annak fiai, Lorenzo, azaz Il Magnifico, valamint testvére, Giuliano, akit a Pazzi féle összeesküvés idején öltek meg a Santa Crocében, mise közben, amint Úrfelmutatáskor a csengettyűszóra lehajtja a fejét. Lorenzót viszont csak megsebesítették, s hiába ordibáltak városszerte utána lefizetett embereik, hogy le a labdákkal, a Mediciekre féltékeny pazzikat a nép mind összefogdosta, ötük nyakára kötelet dobtak és kilógatták őket a palotájuk ablakán, Poliziano megírja, amint az összeesküvésben részt vett Salviati érsek haláltusája közben kétségbeesetten forgolódva, kidülledt szemmel vadul beleharap a mellette lógó Francesco de ´Pazzi mezítelen testébe. Botticelli amúgy az egész összeesküvést megfestette, fejenként 40 forintot kérve, ami extra árnak számított, hiszen százért egy egész képet vállalt. Ez is belefért a reneszánszba, Ferrante hercege például ellenfelei bebalzsamozott testéből múzeumot rendezett be, és rosszkedv esetén őket nézegette, hogy egy kicsit feldobja magát. Lorenzo inkább a calciót imádta, ez a labdás címerből is adódhatott, kétszer 27 en játszották, és bizonyára hasonlított a focihoz, ha ma is így hívják. Állandó lóverseny, foci, vízikarneválok, lovagi tornák, a fenébe kellett a mai Pestre születnem! Rideg Gábor, egyik kiváló útitársam azért megjegyzi, hogy nem mindenki élt ilyen vidáman, a kamalduli szerzetesek például a kollégáikkal is csak évente kétszer beszélhettek. Sok!

A kis Firenze a mediciek pénze ellenére is csak úgy lehetett Európa egyik ura, hogy folyton szövetkezett valakivel, s csupán ritkán csatázott. Egy Medicinél ez utóbbi elsősorban pénzkérdés volt, hiszen soha nem volt saját seregük, erre szolgáltak a zsoldosok, Machiavelli veti csak fel jóval később a nemzeti hadsereg fontosságát. Ha két fejedelem összecsapott, és mindkettő kibérelt egy egy csapatot, azok a condottierik vezetésével többnyire hosszan meneteltek, egymást óvatosan kerülgetve, hiszen az író is a terjedelemért kapja a pénzt. Amikor VIII. Ince pápa a harcias della Rovere bíborost bízta meg azzal, hogy Guzzonit kergesse ki Osimo várából, s ez a hosszas és költséges ostrom ellenére sem sikerült, akkor Lorenzo csak legyintett egyet, majd a negyedéért megvette a várvédő zsoldosvezért. Amúgy Lorenzónak is elég jó ízlése volt, pedig a bank ekkoriban már többször becsődölt, és Michelangelo, Leonardo, Verrocchio, Lippi valamint Botticelli azért elég sokba került. Ám jön Savonarola, aki még Michelangelót és Botticellit is elgondolkodtatja, utóbbi egyik profánnak tartott festményét fel is ajánlja a nagy könyv és képégetéshez. Ekkor már VIII. Károly francia király ostromolja az olasz várakat, még szerencse hogy amboise i kastélyában időben beveri a fejét egy gerendába, és 200 évvel Cyrano cserepe előtt meghal. Pedig sokat kellett menetelnie, és hiába ver meg mindenkit Itáliában, a mantovai őrgróf például egy vesztes ütközet után magát nevezi ki győztessé, mivel ő marad a csatatéren, módszerét 1956 ban Király Béla is átveszi a budakeszi csatában. Károlyt Savonarola sem éli túl, mivel már nemcsak a pápának, Firenzének is elege van a komorságból, és egy barát tűzpróbára hívja ki, ám a dominikánus szerzetes maga helyett egyik rendtársát nevezi meg. Fra Francesco azonban nem hajlandó kiállni Fra Domenicóval, csak Savonarolával, így egy másik ferences, Fra Giuliano ugrik be a kihívó helyébe. Ám a tűzpróbát - 28 méteres, 90 centi széles égő ösvényen kéne végigrohanniuk - elmossa az eső, így másnapra halasztják. Már amúgy is összekaptak, mert Fra Domenico a feszületet is a tűzbe akarja vinni, meg a szentelt ostyát. A Signoriát az ötlet elborzasztja, az egyik prior szerint a győzelemhez az is elég lenne, ha egyikük száraz lábbal átkelne az Arno folyón, végül diplomatikusan megoldják a helyzetet, a másnapi folytatás helyett Savonarolát a virágvasárnap tiszteletére bezárják a Palazzo della Signoria tornyába, majd némi kínvallatás után Fra Domenicóval együtt megégetik, maradványait az Arnóba vetik. Mára csak egy páréves rémes modern mozaik emlékeztet a hírhedt prédikátorra az egyik templomban, és a felhívás, hogy ötszáz évre rá avassák szentté.

Persze volt mit ostoroznia Rómán, IV. Sixtus például hat unokaöccséből csinált bíborost, Giovanni Medici, a későbbi X. Leó pedig 8 évesen lett apát, és 14 évesen bíboros. Róma 50 ezer lakosából ekkoriban 7 ezer a prostituált, s ugyanannyi a bűnöző, naponta átlag 14 gyilkosság történik az örök városban. Pedig II. Gyula vitéz ember, Mirandola ágyúgolyó szaggatta falaira rozoga létrán kapaszkodik fel, hogy kiűzze a francia helyőrséget, akik Nápolyig akarják az uralmukat kiterjeszteni. Őt követi az első Medici pápa, akinek 1515 ös ünnepélyes firenzei bevonulására diadalíveket építenek, de mivel nem lesznek kész időre, megkérik X. Leót, hogy néhány napig a szomszédos Marignolléban rostokoljon, amit örömmel vállal. Szereti ugyanis az ilyesmit, vacsoráin bíborosok táncolnak, fülemülék repkednek ki a pástétomból, a süteményekből pedig meztelen gyerekek bújnak elő. Kártyázni is imád, bár a nyereséget mindig a háta mögé hajítja. Michelangelóval felemás a viszonya, aki legalább akkora polihisztor, mint Leonardo, hiszen pár évre rá, már VII. Kelemen idején - persze ő is Medici pápa - Buonarroti irányítja Firenze védelmét, matracokkal akarván védeni a templom harangtornyát a császár ágyúival szemben, ám a munkák közepette idegei felmondják a szolgálatot, és elmenekül a városból. Néhány napra rá visszatér, de nem kapja vissza a posztját, annak ellenére, hogy viselkedését művészi temperamentumának tudják be. A harcművészetekből később a nagy ötvös, Benvenuto Cellini is kiveszi a részét, amikor az Angyalvárról lövi az ellent. Bár inkább hetvenkedésből, hiszen azért nem mindenki akkora hős, mint a Lorenzo unokát elvevő Giovanni delle Bande Nere, aki a németeket próbálja feltartóztatni a Pón való átkelés közben, de egy ágyúgolyó eltalálja a lábát, és ő tartja a fáklyát, amíg a felcser lefűrészeli.

Itt elveszítem a mediciek fonalát, a többiek már amúgy is örökletes hercegek voltak és nem egyszerű polgárok, időm sem lenne rájuk, mivel Szalai napi hetven dómot, székesegyházat, kápolnát, sekrestyét és harangtornyot ír elő nekünk, nem számítva a palotákat és a nevesebb lőréseket. Az első 48 órás ébrenlét után Mimivel óvatosan lemaradunk San Gimignano 14 darab 70 méteres tornyáról, amiben eleink biztonsági okokból laktak, persze éji menhelyünkön, Follonicán, ezen a tengerparti üdülőhelyen - ami nyáron biztosan szép, de most nem fűtik a szobákat és kötelezően fel is kell mosnunk - sem vagyunk túl nagy biztonságban, mert Fábry, reggel kissé fázván kinyitja az összes gázcsapot, ám a sütőt elfelejti meggyújtani, és így távozik trecentózni, quattrocentózni, valamint cinquecentózni. Mi meg nyugodtan alszunk a szomszédban, nem tudván, hogy kis híján újsághír leszünk. Másnap az áramot is kivágja, megkérem, a vizet hagyja. Freudi elszólás lehet, mert másnap vissza kell fordulnunk Arezzóból, ahol Szalai szerint egyszerűen össze fogunk omlani Piero della Francesca freskója, a Szent Kereszt legendája előtt. Ugyanis Arezzó is majdnem összeomlott a földrengés utáni szökőártól, és a restaurálás miatt csak napi 36 embert engednek a szentély közelébe, még ugyan van 10 hely, mi viszont 80 an vagyunk. Így Siena marad aznapra egyedül, itt rendezik a Paliót, a 700 éve hagyományos lóversenyt a főtéren, minden contradát, azaz egyházkerületet egy egy lovas képvisel, persze nyereg nélkül, így elég nagy az éves amortizáció a Millenáris szerű, befelé mélyedő pályán, ahol a közepén ezrek szoronganak. Ha megengedik, képanyagul az ő címeres zászlóik szolgálnak, már ami a 17 közül a lapba fér, Zeffirelli vászonjára kívánkozik valamennyi. A neves sienai festők közé feleségem és gyerekeim nagy csodálkozására egy családi ebédet is beiktatok a téren, Chiantival öblögetve, mivel még sohasem terítettek nekem célegyenesben. Persze már túl vagyunk a palazzón, Simone Martini és Lorenzetti lassan 700 éves freskóin, ahol a jó és a rossz kormányzást festették meg, utóbbi kicsit tönkrement, de egy fűrész tökéletesen látható, ma is pont így néz ki. A mai dóm eredetileg csak egy kereszthajó lett volna, így a hosszanti rész falai Gaudiként meredeznek, ha elkészül, lepipálja a Szent Péter bazilikát is. A másnapi pisai még nagyobb, hosszában öt, keresztben három hajó, valóságos hadiflotta, amúgy teljesen érthetetlen módon egy rét közepén áll, a város szélén. A ferdetoronyba ma már nem lehet felmenni, csak szegény Superman röpködhetne felette, ha még egészséges lenne.
Lassan szokom a beceneveket, Giotto, Duccio, Masaccio, Leonardo, Raffaello,

Michelangelo, Perugino, tiszta brazil focisták, egyébként Peruzzi és Buoninsegna is akad, Batistuta sajnos nem. Masacciótól még semmit sem láttam, Szalai figyelmeztet, hogy Giotto és Michelangelo között mindenki őt tartotta a legnagyobbnak, ám az Úr csak 27 évet adott neki az 1400 as évek elején. A karmeliták templomában található Masolinoval és az öreg Lippivel közösen készített freskója, azért írók se nagyon írtak hármasban, hihetetlen erőteljes és szenvedélyes alakok, kétségbeesett Ádám és Éva, a jóval szerényebb képességű Masolino egyébként nálunk is járt Mátyás korában, de fehérvári és pécsi művei megsemmisültek. A Santa Crocéban viszont találunk egy Nanni Ungaro nevű, szintén akkori, magyar származású intarziást. Hogy itt mi hány éves, arról csak egy adalék, Szalai egy téren körbemutat: - Ez az új piac. Amúgy 1540 ben épült.

Szintén a karmelitáknál csodáljuk meg Donatello két szószékét, 74 éves korában csinálta őket, a krisztusi történeteket úgy ahogy megfejtem, csak a centrális két idős úrral nem tudok mit kezdeni, Szalai kisegít: - Máté és Lukács. Szóval a krónikások is rákerültek. Lélegzetelállító mű mindkettő, tán Pisano sienai szószékét is felülmúlja, az egyik lator felett egy angyal tart korabeli bézbólütőt, ő lehetett az, aki nem bánta meg a bűneit.

Jövőre azért átugrok a Follonicával szembeni Elbára, mert persze Szalai az ilyen újkori marhaságokra, mint Napóleon, egy perc időt sem hagyott, s ha már Monte Cristo szigete is látható az ablakunkból, oda is át kéne evezni, hátha hagyott ott valamit ez a melák Depardieau. Hogy kiken állnék boszszút? Hát azon a sok hülyén, akik a létükkel gyártják a teljesen felesleges híreket és kommentárokat, amik elveszik az időnket a világtól.

Az ismert ászok, Botticelli Vénuszának, Michelangelo Dávidjának és kőből félig kikelt koldusainak a méltatását most hagynám, kizárólag a polgárok diadaláról akartam értekezni, hogy mit hagyott ránk Amerika felfedezéséig - amúgy véletlenül Columbus és Amerigo Vespucci is olasz volt - a firenzei, a velencei, a pisai és a genovai köztársaság, nem beszélve Rómáról, hiszen azért lényegében ott is választották a pápákat. Pedig valaha úgy tanultuk, hogy csak a XVII. század igazán a polgárságé. Egyre szörnyűbb gyanúm támad, lehet, hogy nem Orbán Viktor találta ki ezt a fogalmat?

Farkasházy Tivadar
legolvasottabb cikkei

Farkasházy Tivadar
legfrissebb cikkei

Farkasházy Tivadar összes cikke

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/24 • XI. 20. – XII. 3.

Nézze meg képeinket Magyar Péter bepoloskázásáról! Para-Kovács Imre nem tartja valószínűnek, hogy Magyar Péter szaglóhártyájának regenerálódása után Buddhává változik Farkasházy Tivadar: Orbán Ráhel milliókért öltözött orosz zászlónak október 23-án Váncsa István: mi köze a magyar-argentin űripari együttműködésnek a honvédelem rendszerét feltörő, nem biztos, hogy orosz hekkerekhez? Smuzewitz Ilona: Az amerikai választás visszaadta Semjén hitét. Amerika normális, tehát Semjén is normális, őrület, hogy mennyire! Havas Henrik megtudta a karmelitában, hogy milyen nagy és gazdag lesz Magyarország, amely még nem elég nagy és gazdag, de az lesz! Dési János: nem érti, hogy háborús vészhelyzet és háborús infláció idején miért is töltenék a honvédek a S.E.R.E.G. című sorozat kritizálásával az idejüket? Verebes István újabb Örkényiádái A Heti Kamu megtudta, hogy hatalmasra nőttek Rogán Antal fülei, és mindent hall, ami Budapesten történik

GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.