Sakknovella

Farkasházy Tivadar

2007. 02. 28. · Hócipő 2007/05

Pár éve Taróczyval ütköztem össze a büki meleg vízben, végre elmondhattam neki, egyik dobogósa azoknak, akik a legtöbb örömet szerezték nekem. Nem Wimbledonra gondoltam elsősorban, hanem a Király-kupákra, évekig teleltek ki vele a honi rajongók, akkoriban még nem ontották ily bőséggel a teniszt, a hokit, a kosárlabdát s a nyugati focit a csatornák. De neki is mondtam, hogy Portisch az első, aki nyolcszoros világbajnokjelölt, 20 sakkolimpián vett részt, 23-szor volt az év sakkozója, s akinek fél évszázada drukkolhatok, például amikor heroikus küzdelmet folytatott az oroszok ellen, egyre közelebb érve a soros világbajnokhoz. Ám hol Szpasszkij, hol Petroszjan, hol Korcsnoj állta útját, de micsoda dicsőséges elbukások! Akkoriban háromszor is hetekig sütkérezhettem a levantei partokon, a napom mindig azzal kezdődött, hogy már hajnalban álltam az újságosnál, mit játszott a két volt világbajnok ellen. Aztán amikor mindkettőt sikerült letepernie, a német Hübnerbe ütközött.

Jó negyedszázada tologathattam is ellene, a szimultánra a Fészekben került sor, és a francia védelmet választottam. Mivel ez az egyetlen megnyitás, amit ismerek, ezt is csak a harmadik lépésig. Valaha ugyanis a Beruházási Bank csapatában játszottam, de kollégám, a sakkmester Virágh Feri nem bírta nézni, hogyan küszködöm találomra a táblán, különösen sötéttel, ezért elhatározta, egypár megnyitásra betanít, a francia védelemmel kezdte, de sajnos éppen akkor hagyta ott a bankot, így ígéretes kiképzésem rögvest be is fejeződött. A nagy Portisch ellen persze csak az lehetett a célom, hogy minél tovább húzzam, elhatároztam, csak akkor adom fel, amikor már anyagilag is jobban áll, a pancserek ugyanis nem az állást nézik, hanem a figurákat számolgatják. Az 57. lépésig bírtam tartani az anyagi egyensúlyt, persze rég nyerve volt neki, különösen mikorra a selejtje elhullott, és egyre hamarabb közeledett felém. Végül már percenként kellett lépnem, s amikor lenyerte volna egy gyalogomat, gyorsan feladtam.
Azóta nem különösebben keresem az alkalmat az ideáljaimmal való mérkőzésre, pláne azóta, hogy a tízéves Polgár Jutka minden lépésemen nagyokat nevetett. Rá tíz évre pedig vakon vert, még meg is dicsérve:
- Egész jól játszottál!
- Szórakozz mással!
Lehet, nem túl udvarias szavak egy hölgyhöz, de egy áldozat ritkán feleselhet a hóhérával. Lékóval szerencsére csak fociznom kell néha, de abban is sokkal jobb.

Azóta Portischsal is megismerkedtem, több áriaestjén is részt vettem, nem ő az első muzikális sakkozó, Tajmanov például kiváló zongorista volt, ám amikor 6:0-ra kikapott Fischertől, Brezsnyevék utána évekig nem engedték ki koncertezni. Portisch nemrég előttünk kanyarodott be a BAH csomópontnál lévő benzinkúthoz, azonnal Mimihez fordultam:
- Kérsz egy kávét?
Szokatlan udvariasságomat nem értette, Bükfürdőre igyekeztünk, ami 210 km, kávét pedig csak 200 kilométerenként szokott kapni, a startnál meg soha, igyon otthon!
- Ó, minő véletlen, a Lajosék, bizonyára Egerszegre igyekeznek!
Akkorra már leesik neki, de mivel ő is kedveli a sakkot, nem kapok ki, amiért reggel óta siettetem, idézve a hírt, hogy egy nő élete során két évet tölt el a tükör előtt, de ő egyszerre! Most viszont én húzom az időt, hogy minél többet faggathassam kedvenc nagymesteremet.

Ugranék, szóval a Hetesben elújságoltam, hogy Columbo felügyelő Falk Miksa dédunokája, kérdezik, honnan tudom. A Fülesből. Nagy röhögés, mire sértődötten vágom oda: - De hiszen az ma már egy tudományos folyóiratnak számít!
Nincs jobb a spontán reklámnál, Sátoraljaújhelyen egy embernek volt a hatvanas években Mercedese, kijutott Bécsbe, mire a Hilferen eléugrott egy stáb, mi tetszik neki a legjobban a császárvárosban. Egy pillanatra zavarba jött, majd benyúlt a zsebébe, kivette az akkor divatos pár schillinges öngyújtót, felkattintotta a lángot, s összes német tudását összeszedve kivágta: - Ez!
Másnap egy használt Merci állt a panziója előtt, a cég ajándékaként. Kocsit ugyan nem kaptam, viszont a főszerk meghívott a Fülesbálra a Szépművészeti Múzeumba. Bálba járni utálok, pláne sajtóbálokba, ahol csak egymást mószeroljuk, de egy ilyen szerény és kedves lap egész más, nem beszélve a sok festményről, amit a Bajor és a Hernádi műsora alatt nézegetni lehet. Erős Zoli még fel is hív:
- Portisch is szimultánt ad!
- Kösz, egyszer elég volt! De ha a fiam is jöhet...
Attila végül visszalép, ráadásul a legrosszabb festmények közé terítenek, egyetlen jó Riberát találok, azt is a harmadik sorban, szinte a plafonra akasztva. A vacsora viszont elsőrangú, ám Zoli hallani sem akar róla, hogy nem ugrok be a fiam helyett.
- Már szóltam Lajosnak, hogy egy Farkasházy is lesz az ellenfelei között.
- Képzelem, mennyire megrémült ettől a hírtől!

Tízre van kitűzve a kezdés, ami közel a hetvenhez - április 4-én lesz - nem épp ideális időpont, ráadásul elég hangos a zene is, Lajos udvariasan várakozik, de szemmel láthatóan nem ez lesz élete estéje. Tízen vesszük fel ellene a küzdelmet, természetesen a francia védelmet választom, e6, d5, c5, tovább nem tudom. Azt mondta a Virágh Feri, ha világos tovább tol, akkor mindig a hátsót piszkáljam, de mint mondtam, ekkor elment a másik bankba, szóval nem egy nagy repertoár. Lajos szépen kifejlődik, várja, királyom melyik oldalra rosál, hogy igazán nekem essen. Ezért inkább középen rekedek, és a IV. Béla által Muhinál kifejlesztett szekérvárral próbálkozom, hasonló sikerrel. Kezd szépen becsomagolni, amikor döbbenten látom, ha az egyetlen lehetséges támadó lépésemet megteszem a bástyámmal, azonnal tisztet nyerhetek. Igaz, kicsit bonyolult lesz az állás, de ha megelégszem a minőséggel, azaz bástyát nyerek huszár ellenében, akkor leegyszerűsödik, sőt egy gyalogért is elmehetek, bár a nagyok ellen eprészni mindig veszedelmes. Portisch a fejéhez kap, akkor tényleg jót léphettem! E váratlan fejleménybe teljesen belezavarodok.

Egyszer a Vajdaságban megvertem egy kollégát, mire sértődötten közölte, ő egy 2300-as mester, azaz fényévekkel jobb nálam, mire úgy megijedtem, hogy utána háromszor gyorsan kikaptam. Vitray írt arról a kenyai akadályfutóról, aki a 68-as mexikói olimpián végig vezetve, hatalmas fölénnyel nyerte előfutamát, de a döntőben meglepetésre csak az utolsó métereken hajrázta le a mezőnyt. Kérdezték, mi volt az oka, mire bevallotta, hogy Keino - akkoriban még egyetlen ismert honfitársa - az előfutam után félrevonta:
- Tudod, mit műveltél? Ez a világbajnok, ez az Európa-bajnok, ez a világcsúcstartó...
Szegény a döntőben csak a végén merte megelőzni őket.

Az még hagyján, de a körülmények! Először is tök sötét a terem, másodszor mind szabálytalanul lépegetünk, hiszen meg kéne várni, míg hozzánk ér, harmadszor többször
kihagy, látva, hogy még gondolkodom, negyedszer már majdnem éjfél, ötödször bömböl a zene, Bajor biztosan jól iszik rá, de sakkozásra teljesen alkalmatlan. Lajos ennél jóval kevesebbért visszalépett a Hiltonban tartott magyar bajnokságtól, az első nap szólt, hogy hangos a prímás, a másodikon már nem, csak elment. Talán ha Puccinit húzott volna. Ilyen körülmények között egy Portisch elleni sikernek az égvilágon semmi értéke sincs - már ha egy szimultán győzelemnek egyáltalán van -, sosem dicsekedhetem el vele senkinek, ha szemernyi becsület szorult belém. De mi van, ha döntetlent ajánlok? Az mindjárt más! Azt még ő sem fogja megkérdőjelezni, annyit csak megérdemlek egy olyan állásért, amit a Fritz is mínusz háromra hoz ki, bár ezt ekkor még csak sejtem.
- Felajánlom a döntetlent!
- Úriember vagy! - mintha ezt hallanám egész halkan a nagy zajban, s a sötétben tán kacsint is hozzá. Egy biztos, azonnal a tenyerembe csap.

A teremben futótűzként terjed a hír, a másik kilenc épp kapitulál, Lajos még csütörtöki koncertjére is meghív, sőt kedves feleségével haza is visznek minket. Igazán boldog este, kár, hogy hajnalban már a Szabolcsban fetrengek. Ugyanis elfelejtettem mondani, vagy a remek pástétomtól vagy a kiállott izgalmaktól már a bástyatoláskor jelentkeztek az eperoham félre nem ismerhető jelei, amelyek szintén gyorsították döntésemet. Három nap múlva fekszem a kés alá, előző este az altatóorvos udvariasan kérdezget:
- Hogyan szólíthatom?
- Most?
- Dehogy, az ébredéskor.
- Tudja mit? Szólítson mesternek!

Farkasházy Tivadar
legolvasottabb cikkei

Farkasházy Tivadar
legfrissebb cikkei

Farkasházy Tivadar összes cikke

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2025/18 • VIII. 27. – IX. 9.

Orbán repülőről is megtekintette, elkészült-e már a hatvanpusztai félkész mezőgazdasági üzem! Para-Kovács Imre: A lán ugrani készül, avagy az oroszok akkor fosztogatnak és erőszakolnak Ukrajnában, ha azt Szijjártó már megbeszélte Lavrovval Váncsa István a falvak kedvenc időtöltéséről: a kocsmák előtti mocskosfideszezésről Smuzewitz Ilona megtudta: úgy pótolják az orvosokat, hogy minden vajúdó kismama kezét egy vízvezeték-szerelő fogja majd Farkasházy Tivadar nem érti, a kormány miért tudta azonnal, kik gyújtották fel a kárpátaljai templomot, és most miért nem tudta Sulyok, kik bombázták Munkácsot? Havas Henrik egy Semjén Zsolt kezében tartott Bibliára esküdött, hogy hallgat Dési János Kőszeg Ferenccel beszélgetett az ügynökök elöli futásról és a Pride-sétáról Selmeczi Tibor Mészáros Lőrinc nyomdokain: gázszerelésbe kezdett egy vécépumpával Verebes István galériája, avagy a sértődött ellenzéktől a Fidesz utolsó órájáig A Heti Kamu kioknyomozta, hogy a NER-elit tihanyi, luxusnyaralónak tűnő gyümölcsfeldolgozói mellett nem úszómedencék épültek, hanem feszített víztükrű cefrekádak

GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.