Csuklós Bush

Megjegyzem, én a Szabad Európa ígéretei dacára már akkor gyanakodtam, hogy Nixonék szarban hagynak bennünket, amikor megtudtam, hogy Eisenhower minden este Agathe anyó könyvein szenderedik el. Bár csak később olvastam Miss Marple kalandjait, de Lucas óta vissza is okoskodhat az ember. E két matróna produkciói ugyanis a közvélekedéssel ellentétben egyáltalán nem intellektuális olvasmányok, a szerző egyszerűen mindenkit gyanússá tesz, aztán találomra valakire ráveri a balhét.

Vágó legalább segít a szimpatikusabbaknak. Nem beszélve arról, hogy a másik három lehetséges válasz logikus voltát nagymértékben fokozza az illető műveletlensége.

A cvikkeres úr se úgy olvasta bele a világba, hogy csapatai harcban állnak, mintha az amik már a spájzban lennének. Nagyon is tudta, hogy nem ez lesz a világtörténelem első cserbenhagyása. A Vörös Hadsereg is lábhoz tett kalasnyikovokkal nézte, ahogy a varsói felkelés hőseit - mint Javert Jean Valjeant - az SS udvariasan megvárja a csatornafedeleknél, és sorra lepuffantja. Zápolyára is hiába várt II. Lajos s az ősz Tomori érsek Mohácsnál, elijesztette a vízállásjelentés.

Bár az amerikaiak végül felmentették a Citadellát, csak 50 év késéssel. A repülőtéren viszont volt egy olyan érzésem, hogy ifjabb Bush nem is az 56-os forradalom évfordulójára érkezett, csupán itteni követét, George bácsit akarta régi családi barátként megropogtatni, a Kingával ezt még se tehette volna, nehogy összekócolja. A Le Meridienbe való becsekkolást már saját szemmel láttam, épp egy nagyobb köztéri kivetítőt keresve, mert Messi és van Persie már melegített. Mit mondjak, nagyobb fakszni volt, mint amikor Brezsnyev Kádárral az anyám által üzemeltetett széplaki Piroska csárdában bográcsolt egy jól sikerült őzirtás után, ott csak a lángoló kardokat vitték magukkal a kormányőrök, feltehetően biztonsági okokból, nehogy egy rablóhús felsebezze a világ pechesebb felének akkori urát, a leltárnál persze ráverték anyámra mindet. Hetvenig számoltam a konvojt, felül helikopterek köröztek, lenn pedig egyfolytában remegtem az elnökért, aki ezúttal talán nagyobb veszélyben volt, mint Bagdadban, mivel Aba Botond 2-es villamosain kívül kétezer magyar rendőr vigyázott rá. Róluk pedig köztudomású, hogy bárkit fotósnak nézhetnek.

Bushra ráadásul Sólyom elnök is lesett a Sándor-palota Pestről belőhető erkélyén kívül egy agyafúrt mondattal, neki az ENSZ székháza se New Yorkban van, hiszen ő oda nem utazik, és a Zengőre is csak a testén keresztül juthat fel a NATO, maximum a Tubesre. Látni lehetett rajta, ha minden kötél szakad, akkor Bush elől Mindszentyként bemenekül a Bajza utcai orosz nagykövetségre.

Az MTV Híradó persze a menüt is ismertette, gesztenyével és savanyú almával tálalt őzragulevessel kezdődött, ez alkalmat adott Orbán bevágására, nem volt túl ízléses fogás, bár a Viktor tényleg elég savanyúan nézett.

A vízum emlegetését viszont egy időre hagyhatnánk, mivel csak frusztrálja Gyurcsányt, megtagadásának ugyanis semmi köze se hozzánk, se 2001 szeptemberéhez, ezt Charles Gátitól tudom, aki betegre nevette magát Washingtonban Litkai jelenetén, amiben Gálvölgyi bácsi próbálja kitölteni a vízumkérő lapot. Amerika ugyanis nem potenciális terroristának, hanem potenciális munkavállalónak néz minden turistát, s e félelméből azért nem tud kigyógyulni, mert már milliók átverték. Terroristában ugyanis az a veszélyes, aki csak fel, turistában meg az, aki csak le. Manapság New Yorkban a spanyollal már ugyanúgy lehet boldogulni, mint az angollal, sőt jobban, ott ugyanis az angol angolt nem is értik, pláne a Rigó utcait.

Azért meghajtom a fejemet az első számú magyar lobbista, Tom Lantos előtt, aki március 15-én már a képviselőházi rémes Kossuth-szoborhoz is elcipelte a kis Busht, ahová elnök évente maximum egyszer caplat át a Fehér Házból, mikor az ellenzék is halálra tapsolja magát az Unió helyzetén.

Ha ez nem tesz jót a forintnak és a Zalakerámiának, akkor semmi.

Egyébként már Kossuth hívta őket, alig száz évre rá jöttek is, bár ehhez Bárdossy hadüzenete is kellett. Csak nem elegen. Egy biztos, a Bush famíliára egy rossz szót se szólhatunk, hiszen a papa már akkor itt volt, amikor Szűrös Mátyás még ki sem kiáltotta a köztársaságot, s az egyik beszéd jobb volt, mint a másik. Mármint az összetépett. A Gellért-hegy tetejét pedig ideje volt újra felfedezni, nem véletlenül vitte fel oda Gábor Miklós Petress Zsuzsát már az Állami Áruházban is, ráadásul ezúttal az egész világ láthatta.

TGM-nek udvariasan megemlíteném, hogy az iraki párhuzam persze rettenetesen sántít, ám az nem megy, hogy Amerika meghajtsa a fejét 56 előtt, viszont ne a Bush koponyájával.

Legközelebb pedig csak akkor lehetünk megint ingyen a CNN-ben, ha netán két szobornál, külön ünnepelnénk annak a forradalomnak az 50. fordulóját, amellyel 500 év óta először hívtuk fel magunkra a világ figyelmét, s ami még fontosabb, vívtuk ki a tiszteletét.

Ráadásul, hamarosan visszakapjuk tőlük Táncsics börtönét is!