Imre

Bakács Tibor Settenkedő

2013. 04. 03. · Hócipő 2013/07

Húsvét előtt arra gondoltunk családjogilag kétes párommal (aki KDNP-s szemüvegen keresztül mégis csak egy ribanc), hogy megünnepeljük. A feltámadást! Minden előjel ellenére is. Nem az érzés, hanem a tény számít. Krisztus harmadnapra feltámadt, igaz, mi magyarok azt érezzük, hogy örökösen péntek van. Vagyis úgy döntöttünk, akkor is örülünk egymásnak, amikor a trendi éppen a gyűlölet. A cetlin ceruzával: sonka, tojás, barka, egy üveg Tokaji, torma, csoki, persze, ennek fedezetét józanul nem kívántuk a karvaj banktőkén keresztül biztosítani, helyette próbáltuk eladni azokat az ingóságainkat, amikre másnak még szüksége van. Örülünk is annak, hogy nincs adósságunk, igaz, semmink sincs, de hátha ez a felemelkedés útja. Nem hagytuk magunkat az út szélén, igaz, az utat se látjuk. A lényeg, hogy odasettenkedtem a foghíjas könyvespolchoz, amin főleg filozófia, és teológiakönyvek próbáltak elbújni előlem. Nem tudták azt, hogy mi bölcsészként faljuk a könyveket. Legalábbis kétszer. De legalább pontosan tudom, hogy mit eszem. Proustból például kiváló húslevest lehet főzni, még szép, hogy marhából. Boris Vianból kijön egy villásreggeli. Illetve, eladtuk volna, ha… de ezt akarom elmesélni.

Felveszem a nagykabátom, amin belül hatalmas zsebek, profi vagyok, és belecsúsztatok egy-két Taschent, Akadémiai Kiadótól bőrkötéseseket, Werbőczy: Tripartitumát. Ez utóbbi miatt bűntudatom van, mert apám polcáról loptam, és lehet, hogy észreveszi, hiányzik a felső sor. Családjogilag zavaros szerelmem megcsókol, és elindulok a Moszkvára, aminek a neve most nem ugrik be. A buszon bliccelek, úgy teszek, mintha homless volnék, messziről kerülnek, az orrukat fogják.

A Kalefen már ott a konkurencia. Románok, cigányok, értelmiségiek. Megpróbálok sasként körözni, hátha lecsaphatok a metróból áramló tömegben olyasvalakire, aki szemüveges, a kezén látszik, hogy nem első generációs értelmiségi, és nem néz tévét. Nem könnyű felismerni, de ha valaki a galíciai fronton él, a cserekereskedelemből, megérzi a másikról, hogy milyen. Karizmatikus voltam régen is, de akkor nem gondoltam, hogy időskoromban majd hasznát veszem. Jön egy őszes hajú, vékony, hatvanas nő. Széttárom a kabátom, mint egy perverz. Ő majdnem elsikoltja magát, de közelebb jön, és megérinti az ágyékom feletti zsebet.

- Ez érdekel? Mi az?

- Immanuel Kant: Az ítélőerő kritikája. Nagyon kemény könyv, a szerző nem pöcsöl, megpróbál olyan axiómákat megfogalmazni, ami téren és időn kívül is érvényes. Vagyis ma is alkalmazható, a jelenben is klappol. Nem akarom dicsérni, de én elsőre nem is értettem.

- Hányszor olvasta?

Belepirulok, és szabadkozom, miért csak háromszor. Mindenesetre megveszi. Körözök tovább. Akkor láttam meg Imrét.

Imrének Krisztus-arca volt, tényleg, nem azért mondom, mert találkoztam vele, hanem tisztában vagyok a keresztény ikonográfia sablonjaival, és Imre kisugárzásban tuti hogy a Messiásra gyúr. Rajta még nagyobb kabát, ami érthető, mert alatta van az egész magyar nemzeti és székely, erdélyi, vagy amit akartok nemzeti könyvtár. Majdnem mindene van, csak ami zsidó liberális, azt nem gyűjti. Tudtam én, hogy rést találok a piacon, és a keresztény teológia legjobb szerzőit majd el tudom itt sütni. Vagyis Bibliája nincs, igaz, van Tormay Cécil-je, aki arról nevezetes, hogy hamarabb volt fasiszta, mint leszbikus. Mégsem ő a sztár, hanem Kecskési Tollas Tibor, logisztikai szakember a nyilasok alatt, az ő könyve valódi unikum az állami kalózkiadás terén. Evvel képtelen vagyok felvenni a versenyt, Spinoza rajtam marad.

Odatolatok Imre elé, hátha vesz is, nem csak lop. (Szerzői jogot, de ezt csak a hősöm perérzékenysége miatt kell ideírnom, röviden jobb a mondat.)

- Figyelj, nem érdekel Lázár?

- Provokál?

- Nem. Ervinről van szó. Berzsián és Dideki.

- Eddig egyik név sem volt magyar.

- Háromszáz. Forint. Egy eurónál kevesebb.

- Nem érdekel, mert nincs benne a kánonban.

- Azért háromszáz, mert már apokrif.

De elhajtott egyszerűen, láttam rajta, hogy snecinek néz, visszadobott a Moszkva tér hullámai közé. Én meg vigasztalásul megsimogattam a két kölök buksiját.

- Örülök, hogy együtt ünnepeljük a Húsvétot, skacok.

Berzsián somolygott, Dideki kacagott, én meg kifújtam a füstöt a tüdőmből.

Bakács Tibor Settenkedő
legolvasottabb cikkei

Bakács Tibor Settenkedő
legfrissebb cikkei

Bakács Tibor Settenkedő összes cikke

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/10 • V. 8. – V. 21.

Para-Kovács Imre: elkényelmesedtek Rogán biorobotjai, 17 éves lányokat megfélemlíteni nem ugyanaz, mint a Debrecen főterét is megtöltő, áradó Tiszát Váncsa István: aggódik, hogy a hazánkba látogató Hszi Csin-pinget el ne lopják a civilszervezetek Smuzewitz Ilona: 20 éve az uniós csatlakozáskor azt ígérték a magyaroknak, hogy nyithatnak cukrászdát Bécsben, de csak működésképtelen időkerék lett belőle Farkasházy Tivadar: Győzikének annyira bejött a fideszesedés, hogy talán még NAV-elnököt is csinálnak belőle Havas Henrik fültanúja volt, ahogy Kósa Lajos megfejti Magyar Pétert Nagy Bandó: Mit csinál Áder háromfős titkársága? Halastavakkal tart kapcsolatot, hogy hol, mikor volt telepítés? Dési János megtudta: brit tudósok szerint van élet az Unión kívül is, azt, hogy milyen, most vizsgálják Verebes István újabb Örkényiádái Selmeczi Tibor megtudta, már akkora a gáz hazánkban, hogy rövidesen koncessziót írnak ki rá A Heti Kamu megtudta, Mészáros Lőrinc és Várkonyi Andrea vásárolja fel a bolthálózatot, melynek új neve HázaSPÁR lesz!

GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.