Gyurcsány szerepében Dörner György

Bakács Tibor Settenkedő
2011. 10. 19. · Hócipő 2011/21
Fölöslegesen pakolta tele nemzeti érzésű mörcsendájzerrel a Művészetek Völgyét Kapolcson Márta Pista (a baloldali sajtóban szokásos ez a pistázás, lásd Hiller), mégis Dörner György lett az Új Színház igazgatója. Én ennek nagyon örülök. De azt is érzem, hogy vigyoromat magyaráznom kell. Teszem.

Az, hogy mit tud Márta a színházról, tudhatjuk, láthattuk. Micsoda szerencséje, hogy Jiri Menzel is tudja, így azonnal elhatárolódott Dörnertől, akinek tényleg nem az a legerősebb képessége, hogy használja a mobilját. De szerintem abban nincs semmi probléma, hogy más nevében beszél, a lényeg a koncepció. A fény kigyullad, a nézők helyet foglalnak, és a világot jelentő deszkák, amiket a politika ácsolt forgószínpaddá, működni kezdenek, - akkor igaza van Dörnernek, hogy ez már nem az a színház, amiben buzi művészek nyavalyognak, ez új tér, ez új szellem, át kell nevezni a templomot is. Tekintve, hogy a magyar lelkekben vívott hidegháború sokadik évét éljük, nekem is tetszik a HÁTORSZÁG elnevezés, amit megint hátba támadtak az idegen szívűek.

- Te, nekem ez a Menzel gyanús. Nem buzi ez voltaképp? Esetleg, zsidó. Olyan finomkodó, gondolj csak a Sörgyári Capriccióra.

- Nem tudom. Talán az apa. De az se véletlen, hogy Arany János találta fel a csehül érzem magam, édes öcsém… kifejezést. Ez a válaszom.

- Látod, erre a szellemre van szükség a színházamba. Mit parancsolsz, kávé, konyak?


Nem Szabó István Mephistójából idéztem azt a jelenetet, amikor a gestapós tiszt megvilágítja tehetségtelen színészeinek a jövőt. Nem, hanem elképzeltem, amikor kollégámat (én szalámi, ő húsz milkó, ő megfigyelő, én megfigyelt), Csurka István beszélget a Németh László büfében, cigi füst, kávé, konyak, annak kapcsán, hogy végre elkészült a nagy mű, GYURCSÁNYÉK. Háromfelvonásos nemzeti dráma. (Kiszólás a szövegből, de fontos. Csurka igazi nagy drámaíró volt addig, amíg megfigyelt. A lélek pokoli tánca a művész lelkében. Bódy Gáborhoz hasonlóan. De az istenek, van, akinek Egy, megharagszanak arra, aki a kegyelmet, a talentumokat tékozolja - vagyis abban a pillanatban, ahogy Csurka a náci ideológiák és praktikák felé sodródott, elfelejtett írni. Még egy nyamvadt forgatókönyvre se futotta neki, ami azért csúcs, mert ahhoz még író sem kell. Kunderának vannak ilyen jó történetei.) Kuss, újra vicces.

- Te, kire gondoltál Gyurcsány szerepénél? Mégiscsak ez a legnagyobb színészi teljesítmény. Ha rám, köszönöm, vállalom - néz bele Dörner Csurka szemébe, aki azt állja.

- Hát, nekem is Te jutottál az eszembe, de mielőtt idejöttem, felhívtak. Szamóca volt. Ő akarja a szerepet magának. Mondtam neki, ez a te színházad, de akkor kiabálni kezdett. Te viszont lehetsz Orbán Viktor. Az se rossz. Semjén Zsolt, vagy amit akartok - ironizált a megbántott zseni.

- Te viccelsz velem? Akkor inkább Lázár leszek a Feltámadásban. Erről még beszéljünk. Kávé, konyak?


Amikor a századik előadáson felállva tapsol az új magyar középosztály, megbocsátják Dörnernek, hogy az utolsó pillanatban mégis magára osztotta ki a hazaárulásért kivégzett miniszterelnök szerepét. Sőt, az is kiderül, hogy Eperjes szakmailag fejlődik, és képes a lehetetlenre, magasabb termete ellenére felnőni Orbán Viktor történelmi nagyságához.

Az a jelenet a legjobb, amikor Orbán áll az erkélyen, strandpapucsban, focimezben, és nézi messziről Budapestet, miként fénylik az égbolt a Kossuth téri tüzektől. És akkor kezdődik a kétharmados monológ! Még most is borsódzik a hátam, ahogy Szamóca elkezdi a nép fogalmát erős szaggatott mozdulatokkal darabolni. Az egész kellett nekem, de óh meggyalázott magyar sors, csak kétharmadig jutottam.

Persze, a vége a legjobb, Gyurcsány halott, Eperjes meg kiveszi a szívét a nézőknek, és felmutatja. Dobog. Vele együtt a nézők szíve is. Tökéletes egység a hátországban, ideje a frontra menni, szórakoztatni a katonákat. Találkozunk a Duna-parton, cipőt ne hozzon senki, ott kapunk.

A rossz az volt, hogy amint befejeztem a képzelgést, bekapcsoltam a másikat, a tévét, mert a magyar focistákért dobogott a szívem, hiába rokonunk a finn, és ott minden folytatódott tovább. Gundel Takács Gábor ufókat megszégyenítő természetességgel kérdezte a szebb jövőről Csányit, aki egy bankár egyszerűségével közölte, hogy a döntetlent is meg kell becsülni. Főleg, ha kiesik az ember a versenyből.

De semmi gáz, az akadémiák dolgoznak, Felcsútról jön a megváltás. A vébére kijutnunk sem lehetetlen. Mit nekünk Európa? Fontos a lépték, az egész világ, ami valóban színháznak tűnik, és benne politikus minden színész és bankár.

Függöny. A nézősereg kétharmada felállva tapsol. Akik nem, azok a biztonsági emberek.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/12  •  VI. 3. – VI. 16.
Para-Kovács Imre: a történelmet hidraulikus emelővel és kokárdával tanító Czinyiné kinevezése a Védvonal élére jól jelzi, mennyire gondolják komolyan Smuzewitz Ilona: Sulyok nem mond le, hiszen ő együttműködésben verhetetlen, ezért tették oda, nem ő tehet róla, hogy közben változott a kormányfő Farkasházy Tivadar Hont András ezer forintjáról, amit az 500 millió mellé kapott adományként Havas Henrik végigveszi Orbánnal, mihez kezdjenek a légiósok nélkül kiüresedő felcsúti stadionnal Váncsa István a szurkolók kétlaki életéről, és a győzelmet követően Párizsban kitört forradalomról Dési János szerint ha a leköszönő kormány tagjai tegeződve kérnek számon egy új minisztert, akkor azt miért nem egy lakatlan szigetről tehetik csak? Juszt László furcsállja, hogy pont a diktatúra megszűnése döntötte be az egyetlen ellenzéki napilapot A Heti Kamu megtudta, hogy Balog püspök azért lobbizott ea kegyelem megadásáért, mert rollerezve őt is leterítette egy vérnyúl és napokig azt se tudta, mit csinál! Selmeczi Tibor alig várja, hogy Tóth Gabi együtt lépjen fel Sulyok Tamással egy búcsúban.
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.