100

Farkasházy Tivadar

2010. 10. 06. · Hócipő 2010/20

Kedves Gyurka!

Egy pápa, vagy bármily földi halandó boldoggá, majd később szentté avatásához két csoda bizonyítása szükséges, ez néha ötven, máskor ötszáz évbe is beletelik. Egy költő halhatatlanná válása azért rövidebb, s bár korai erről beszélni, hiszen öt éve még itt álltál ezen a színpadon, de azért felvetem. Ehhez is két bizonyíték szükséges, az irodalomtörténészeké és az olvasóké. Az első sokkal nehezebb, róluk csak annyit, hogy Mimivel egyszer meglátogattuk Várdán Szász Bandit, aki hozzád hasonlóan, eléggé el nem ítélhető módon túl könnyen dolgozott, ottlétünk közben is festett, szabadkozva, hogy jönnek érte. Közben elmesélte, hogy egy híres galériásnak - aki Picasso és Miro pályájában is szerepet játszott - felhívta a figyelmét egy roppant tehetséges ifjú olasz festőre, mire az széttárta a kezeit: -

Sajnos most több zsenit nem bír el a piac.

Fogalmam sincs, hogy veled az ítészek mit fognak művelni, egy biztos, a költők többsége nem túlzottan kedvel, mert téged olvasnak. A Könyvhéten évről évre hosszabb sorok kígyóztak előtted, mint az ilyenkor odaszemtelenkedő politikusoknál. Ám ez nemcsak különös hajkoronádnak, s még különösebb életednek szólt, megannyi próbának. A mai lírában vannak századosok, ezredesek, te milliomos lettél, bár anyagilag ez a veszély sosem fenyegetett.

Miközben sokan takaróznak Van Gogh és Csontváry eladási statisztikáival. A Nagyon fáj is alig fogyott, elmondásod szerint amikor a kiadó közölte, hogy eddig mindössze 48 kelt el belőle, Attila hármat lecsapott elé, ötvenegy! De azért ez nem mentség sok mai kolléga teljes ismeretlenségére. Már ami a verseiket illeti. Miközben te csak egyetlen költőre voltál féltékeny, Villonra, mert sokan még ma is azt hiszik, hogy azokat a verseket ő írta. Devecseri ezzel intézte el olvasóidat: Lusták a nagy szellemekhez fölemelkedni, de üdvrivalgással fogadják azt, aki a nagy szellemeket lerántja hozzájuk.

Villon viszont pontosan tudta, hogy csak több lett általad, nem beszélve Kosztolányi, Tóth Árpád, Szabó Lőrinc, Vas István, Mészöly Dezső fordításairól. S Attiláéról, akiről Szárszón mindig faggattunk. Hol ónos eső hullt, hol szemerkélt a hó, már ami temetése napját illeti, olykor már fogadásokat kötöttünk rá. De zavarban csak egyszer láttunk, amikor egy nálad is korosabb szemtanú, Fejtő ült melletted a szobornál, aki még többször találkozott vele, utoljára amikor Hatvanyval, Ignotusszal és Remenyikkel meglátogatják Szárszón. Attila arra kéri őket, vigyék Pestre, de nem fér be Hatvany kis kocsijába, aztán hat nap múlva - Hobo szavaival - jön a tehervonat. Ő régóta dalol téged, Ginsberggel, Viszockijjal, Attilával, Morrisonnal, nem egy rossz társaság. Márpedig a trubadúrok nem vesznek akárkit a szájukra.

A halhatatlanságot egyszer már megpendítettem, amikor a 88. születésnapodra jöttünk össze a Zeneakadémián, felmutattam ezt a számot, majd kilencven fokkal elfordítottam.

A matematika a végtelent írja így. Akkor ez egy poén volt, ám a napokban bizonyíték is született rá. Tán egy éve a Hócipő egyik olvasója - ahová halálodig írtál, s az új évezredet is veled köszöntöttük - behozott egy dedikált könyvet, általában fűzfapoéták teszik, ám ez a tiéd volt, s te dedikáltad. Mivel oly szerencsés vagyok, hogy több ilyen kötetem van tőled, bizony csak az aláírásod néztem, az eléje írt mondatot csak a napokban, s elájultam. Hiszen tanúbizonyságot adtál a létezésedről, ráadásul abban a szobában, ahol több mint tíz évig éltél, mert ott tartottam a kezemben.

Tisztelt halhatatlanságot elbíráló kuratórium! Az urat, aki behozta, Lukács Péternek hívják, azóta beszéltem vele, egyszerűen becsöngetett a költőhöz egy ötputtonyos tokajival, aki beengedte, majd pár perc múlva megkérdezte, nem kér inkább valami komolyabbat? Aztán időnként felcsöngetett hozzá, s egyszer dedikáltatta a Pokolbéli víg napjaimat, számomra. 11 éve. Hogy miért, rejtély. Ám ez bizonyság rá, hogy megérted a századikat.

Azt mondta, a te kézszorításod kötötte össze megannyi óriással. Már én teszem hozzá, hogy te voltál nekünk a XX. század Facebookja, bár akkor még nem ismertük e szót. De ezt a korszakot le szeretném zárni. Te most már nem egy kortárs, hanem kizárólag egy nagy költő vagy, és biztos vagyok benne, hogy egyre nagyobb leszel.

(Elhangzott a Nemzeti Színházban)

Farkasházy Tivadar
legolvasottabb cikkei

Farkasházy Tivadar
legfrissebb cikkei

Farkasházy Tivadar összes cikke

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/22 • X. 23. – XI. 5.

Para-Kovács Imre ha magyar lesz mindenki a bolygón, mi akkor is előbb voltunk magyarok, mint ők! Váncsa István: Kóstólt-e már vattacukor ízű tücsöksnacket? Hát libatepertő ízű vattacukrot? Smuzewitz Ilona: az euró luxuscikk lett, ahogy az élelmiszer is, az oligarchák idegesek, rövidesen már csak egymástól tudnak lopni Farkasházy Tivadar Orbán Balázs utcát talált a Gyógyszergyár utcában Havas Henrik megtudta, hogy hazánkban ezentúl a sikeresség mutatója nem a GDP lesz, hanem a Bruttó Nemzeti Boldogság Lendvai Ildikó: a Nemzeti Konzultáció mindig felvidít, örömöt okoz, ha hülyének néznek! Dési János: az igazság bolsi-libsi trükk, nem csoda, hogy be is tiltották a múlt héten Farkasházy és Verebes a Magyar Rádió gengszterek által bontásra ítélt egykori szellemi központjáról, a Pagodáról Nem Lehet Más az Ungárpetya – búcsúzunk az LMP-től A Heti Kamu megtudta: ezentúl utasok is vezethetik a MÁV-szerelvényeket, ha a masinisztának lejár a munkaideje

GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.