Kedves Sanyikám!

Régóta nem számoltam be neked a Hócsuka anyagi helyzetéről, ami neveletlenség a részemről, hiszen a lap huszadának, azaz 5%-ának máig tulajdonosa vagy. Nagyon nehéz fennmaradni a médiacápák között kis ebihalként, ráadásul itt a bulvárosodás, s az internet, amely ingyen hozzáférhető a fiatalok számára, hiába ír nálunk Megyesi, Moldova, Verebes, Váncsa, Para, Makai, Litkai, Uj Péter, Lengyel László, Sándor György, s most már Méray és Faludy is, Győzikével egyre nehezebb tartani az iramot, lásd a címlapot. A szárszói találkozókat is abbahagytam tavaly nyáron, ádventig ott fagyoskodó anyámra lassan rádől a tető, viszont a szomszédban csodálatos megahotel épült, csak a Viktor egymilliárd kétszázmilliót adott hozzá a papoknak, hiába, híres hely, ott volt a 43-as találkozó, amikor Németh László azt az érdekeset mondta. Most ott készülnek fel a fideszes jelöltek a választásokra, talán azért, mert olcsó. Kellett elkergetni pár vendégemnek 93-ban Viktort, amit házigazdaként máig szégyellek, talán emlékszel, miket mondott neki például az esti tábortűznél egy tökrészeg humorista. De most már a témára térek, mert úgy érzem, hogy a lapot komoly erkölcsi sérelem érte, ami anyagi veszteséget is okozhat, tehát rád is tartozik.

Van egy zseniális munkatársunk, pontosabban volt, aki 15 éve egy máig legendás rovatot indított, elég komoly szerepem volt a pályafutásában, ezt most nem részletezném, soká tartana, elég, ha ő tudja. De én is csak hálával tartozhatom neki, lapunknak kezdettől fogva oszlopos tagja volt, nélküle nem lett volna Szárszó, serdülő fiaim szellemét 15 éven át pallérozta, nem beszélve az enyémről. Aztán útjaink mégis elváltak, mára az ország egyik legnépszerűbb embere, most jelent meg egy újabb, nagyszerű kötete, benne 12 évnyi Hócipő ezer képével, száz cikkével. Örültem neki, mivel máig a szívem csücske, ráadásul ez érdem a lapnak is, elvégre itt született - amit aztán magával vitt a tévékbe - a Dizájn Center, bár a névadóra rosszul emlékszik, de ez a leglényegtelenebb. Fel se merült bennem, hogy ezért valami suska járna nekünk, de azt azért titkon reméltem, hogy a könyv sikere az újságnak is használ, elvégre égető szükségünk van egy kis reklámra a lapmogulok között.

Ehelyett a könyv végén megint a komcsizás, meg az, hogyan nyaltuk Medgyessy fenekét 2002 tavaszán. Te aztán igazán tudod, mennyire voltam az, tán emlékszel, a nyolcvanas évek második felében hányszor dicsértem neked a Hornt, a Pozsgayt meg a Szűröst, nem beszélve később a Csintalanról. Apropó, nem tudod, mi lett velük?

Az illető 2002 tavaszán történt távozásakor írt nekem egy levelet, hogy a bilit nála az borította ki, hogy egyetlen lapszámban 24 Medgyessy képet talált, mire visszaírtam neki, hogy ez igaz, s az is, hogy ez a kétszerese az Orbán fotóknak, viszont az előző három számban 37:22 a Viktor javára, összesítve pedig 49:46. Most a könyvben nyolc Péter címlapot is mellékel további indoklásul a búcsúhoz, ebből egy félévkönyv, tehát marad hét, az időben viszont hat Orbán címlapunk is volt, ennyit a számokról. Ettől persze még elfogult lapnak tarthatnak minket, s ez részben bizonyára igaz is, a kérdés, hogy mennyire. Ugyanis ezt most olyasvalaki süti ránk, aki újabban már Gyurcsány képét köpködi, a dedikált könyvét pedig ledobja a földre, hogy a bemondó-vendéglős erősen kétszámjegyű fiának a stábja hosszú másodpercekig mutassa, vajon rá is tapos, vagy azt azért még nem. Ez az illető nem is oly rég a Magyar Nemzetben azzal kérkedett, hogy a szervezők kívánságra tudnak küldeni jobboldali humoristát, meg baloldali komikust, továbbá őt, mint az egyetlen függetlent, akit nem sorolnak sehová. Hm.

Akkor elmondtam neki, hogy a jobboldal taktikája az volt, hogy ne a két sereg, csupán a két vezér ütközzön meg egymással, ezért forszírozták annyira a vitát is, mert úgy érezték, Orbán akkora médiafölényben van ellenfelével szemben, aki ráadásul alig egy éve merült fel jelöltként, ezért volt Medgyessyről annyi kép, hogy legalább ne legyen jóval ismeretlenebb. Erre most megint ez a könyv fináléja, ami egy teljesen saját mű esetében legfeljebb fájdalmas pár ember számára, de azért az mégiscsak a szemtelenség csúcsa, hogy valaki meg se nagyon kérdezve engem, ingyen és bérmentve kifuvaroz egy szerkesztőségből több mint ezer képet, majd utána betöröl nekik egy szaftosat. Előtte még kedvesen odatelcsizik a volt főszerknek, aki elszokva tőle, zavarában a harmadik mondat után ezt hebegi:

- Sanyikám, tudod, kit hívtál?

Az illető ugyanis pár hónappal előtte a 15 éves évfordulón azzal csapta ránk a vendéglőt, hogy itt semmi se változik, mivel a meghívottak között meglátott két baloldali politikust. Ugyan jobboldaliak is meg voltak híva, de egy sem jött el, még csak nem is válaszolt, pedig a 10 évesen még ott ült Stumpf is mellette. Persze így is sokkal jobban jártam, mint az 50. születésnapomon a Merlinben, amelyről haza akartam menni, ugyanis a kapatos vendégek egyike azt kiabálta Faludyra, hogy a vén szivar folyton össze-vissza hazudozik Attiláról. Valóban, néha változik a temetés ideje, mármint szállingózó hó vagy ónos eső, s most pár oldallal odébb Koestlerről is azt állítja, hogy autentikus Vermeerek lógtak a falán, ami számomra kicsit gyanús, mivel az egész világon mindössze 32 képről állítják biztosan, hogy tuti Vermeer, ebből Britanniában öt van, kettő a National Galleryben, egy a Buckingham palotában, egy Kenwoodban, egy pedig valahol a skót felföldön. Bár most New Yorkban és Washingtonban csak tizet láttam, plusz az amszterdami tranzitból kiszökve még hármat. De ez csak egy kis kitérő, bár talán Gyuri bácsi cikke s a Gommermann-interjú is bizonyítja irányunkat, de komcsi vezeklésnek is nevezheted. Mivel két éve másfélmillió nézőnek soroltál fel a mai kurzus szupermilliomos lovagjai között, ha így lenne, egy legyintéssel elintézném ezt a pofont, amit a lap kapott. A Sanyit amúgy üdvözlöm, mármint a Csintalant, most már a tiétek, pedig mennyit csesztetted Szárszón. Egy jó hírem azért van, már anyagilag, a lap történetében először egy párt hirdet nálunk, megtalálod az említett könyv kétoldalas beharangozójának boritójaként.

Bizony, egyre nehezebb, alul is két zenei kultúrát láthatsz, Győzikével előbbre tartanánk. S ti?

Persze még így sem kapnám fel annyira a vizet, ha nem szerepeltem volna egyszer az illető showderjában, azt mondta az embere, személyemre tekintettel kiemelt gázsit kapok, ez pont a harmada volt annak, mint amit lemondtam miatta közös tévénkben, s a negyvenede annak, amit a kérdező kapott. Persze így is talált pénz, hiszen ingyen vitte el tőlem a Jay Leno vízhordója, aki még csak nem is köszönt. Igaz, csak jó tíz évem volt a pasiban. Ráadásul attól a debil sráctól egyszer írásban kellett kérnem egy fotót, de nem találták elég alázatosnak, ezért egyik altitkára újat íratott velem, eszükbe sem jutva, hogy akiből a főnöke megtollasodott, annak nemcsak én köszönhetek ezt-azt, hanem tán fordítva is.

Igazából azért fordultam hozzád, mert talán a szemtelenségnek is van egy határa, ráadásul úgy érzem, mindezt az illető azért teszi, hogy kaserolja magát a köreinek, hogyan keveredhetett közénk. Az persze igaz, hogy a könyv minden sora írójának - méghozzá nagyszerű - szellemi terméke, de én is mondhatnám, hogy nem sok poént kaptam Árpa Attilától, meg a csatornától, mégsem adhatnék ki egy Hetes könyvet az engedélyük nélkül. Ahogy azt se nagyon engednék, ha ez ügyben akár egy kellemetlen megjegyzést akarnék tenni náluk a csatorna másik műsorára. Közös barátunknak, Fridinek most majd 500 milliója bánja, és Pálffy Pityu is fizethet egy húszast a másiknak. De ezt igazán tudhatod, hisz most akarod bezúzatni Váradi Júlia 280 oldalas interjúkötetét, mert a veled készült 3 oldalas dumcsit nem találtad elég színvonalasnak, és csak szóbeli engedélyeddel bírt.

Ilyen őrültség persze eszembe sem jut, de azért kíváncsi lennék egy Hócipő-részvényes véleményére, persze joggal mondhatod, hogy három éve nem kértem, s emiatt szégyenlősen fejet hajtok. Ráadásul az illető dedikált nekem egy kötetet, amelyik igen drága, ezért se szívesen küldeném vissza, de tán az árát felajánlhatnám a Kovács család megsegítésére.

Egy dolog azért izgat, említett barátom utolsó hócipős cikkében azt írta, hogy a kampány csitultával visszatér. Mit gondolsz, ha lecsitul, beváltja a szavát?