Kockakő és lámpavas

Bakács Tibor Settenkedő
2015. 06. 10. · Hócipő 2015/12
Jobb, ha őszinte vagyok, legalább az elején, de mérhetetlenül unalmas és fantáziaszegény a magyar ellenzék szereplése. Ennél egy arab főzőműsor is érdekesebb a tévében. A civileket meg csak azért nem bántom, mert meg van nekik a maguk Lázárja.Viszont szupi, cukibaba, adrenalin, ahogy az Orbán család kontra Simicska klán háború zajlik. Oké, minden nagy okos értelmiségi barátom tudja, magyarázza nekem a szemüvege mögül, csak Orbán győzhet, amivel titokban elismerik, hogy Orbánnak igaza van (az állam én vagyok), mindegy, én élvezem a háború szép pillanatait is, mint perverz orvlövész szabadkai ablakából figyelve.
Sok ütközet volt, Lajos atombombát is dobott a gecire, de ez csak a kicsiknek vetített gyöngyvászon, tipikus Vajna gyártású mozi, ami inkább tragikomédia. A harcászatban viszont nem a taktika a legfontosabb, hanem a stratégia. Hitler ezt nehezen értette meg, hiába magyarázták neki tábornokai. Vagyis Lajosnak, tudtommal, egészen jó árkászai vannak, akik képesek nagy tömegű TNT-t elhelyezni a szépen locsolt gyepszőnyeg alá, bárhol az országban, ahol fociznak, kosaraznak, úsznak. Tömegsportot nem írok, mert az nincs, hiába zárják le minden héten Budapestet.
Vagyis mindennek ára van, a kiábrándult barátok amikor megosztoznak a közös mackón, az széttépődik cafatokra. Nekem csak a füle jutottra egy példa.
Kedvenc lapuló ügynököm a mélységi felderítés zsenije, a doktornak aztán nem mondható Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszter, aki 2012 júniusában beadott egy törvénymódosítást, miszerint a lámpaoszlopokon ne lehessen már a médiának hányni az arcunkba. Fura volt a szitu, mert egyetértettem az asszonnyal, meg azt is tudom, hogy Jirí Menzelnek sem tetszett az Budapesten, hogy mindenhonnan reklám lóg a pofájába.
Oké, e törvény kapcsán nem gondoltam Lajosra és az ő fájdalmára, de higgyétek el, gyerekeket nevelek, és nem oszthatom meg lelkemet mindig, ha egy milliárdos ujjára lépnek. De igyekszem, higgyétek el. Különben is, vállas gyerek ez a Simicska, majdcsak bírja a szántást, ami gyűlölettel van megtrágyázva.
Sztorinak ez kevés, de az érdekes, hogy én azt hittem, ők jót akarnak nekünk. Bocs a naivságomért. Történt ugyanis három évvel később, de júniusban (gyanús nekem ez a hónap), Bánki Erik Fidesz-alelnök beadott egy törvénymódosítást, miszerint lóghat a pofánkba reklám, a lényeg, hogy az önkormányzat kapja érte a pénzt. Bassza meg.
Bocs a durva szóért, de értitek, én azt hittem, hogy jót akarnak nekünk, közben kiderült, hogy inkább valakinek rosszat. De ebben annyi jó volt, hogy mégsem lógtak reklámok a pofámba. A helyzet tehát egy kicsit rosszabb, mert most egy valakinek akarnak jót, hívjuk ad hoc-szerűen Garancsi Istvánnak, de ezért most mindenki szop, aki az utcán járkál. Ezentúl a lámpaoszlopok is jobban fognak teljesíteni, esküszöm.
Sajnos a gondolat csábít, Mefisztó mosolyog a laptopom mögül, igen, a lámpavasaknak van történelmük, ráadásul csúnya, elég, ha csak a Szamuely-féle Lenin-fiúkra, vagy az utána következő Héjjas-féle lámpavasos csilingelésre gondolok, mindegy, magyarok voltak mind. Igaz, Orgoványnál megfelelt a magyar akác is, amit soha nem adunk oda az EU-nak, mert az akác a miénk, az akác lényege szerint magyar.
Ahogy ennek a háborúnak is a végét nem a béke, hanem a rezsicsökkentés nevű médiakampány fokozása jelenti majd. Lássuk be, a rezsicsökkentés-féle habonyizmusnak van létjogosultsága. A lakossággal fizettetni meg a rezsicsökkentés miatt kiesett profitot, ez Vutton! Úgy is mondhatnám, még mindig ugyanabban a lámpaoszlopban vagyunk, csak az áramkör kicsit hibás. Zárlatos az egész buli, de kit érdekel? Engem, de kafkai érzéseim vannak arra vonatkozólag, hogy ez a szubjektív tudat változtat-e bármit is a magyar történelmen.
Hogy mikor fognak jobban teljesíteni a lámpaoszlopok, nem tudom. De az meglepett, hogy a Moszkva téren kockaköveket raktak le. Esküszöm, láttam a saját két szememmel. A franciák a hetvenes években felszedték őket, az ő 68-as parájukhoz most nincs közöm, de Budapesten jó darabig volt, és abban ott sűrűsödött sokáig 56 szelleme. Nem tudom, lényegtelen, talán a liberálisok aszfaltoztak le mindent, most mégis megjelent előttem a klasszikus baloldal vizuális szimbóluma. Nagyot lélegeztem a munkagépek tövében. A remény, ha olyan pici is, mint a kockakő, belül elkezd világítani.
Bakács Tibor Settenkedő
legolvasottabb cikkei
legolvasottabb cikkei
Bakács Tibor Settenkedő
legfrissebb cikkei
legfrissebb cikkei
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2025/18 • VIII. 27. – IX. 9.
Orbán repülőről is megtekintette, elkészült-e már a hatvanpusztai félkész mezőgazdasági üzem!
Para-Kovács Imre: A lán ugrani készül, avagy az oroszok akkor fosztogatnak és erőszakolnak Ukrajnában, ha azt Szijjártó már megbeszélte Lavrovval
Váncsa István a falvak kedvenc időtöltéséről: a kocsmák előtti mocskosfideszezésről
Smuzewitz Ilona megtudta: úgy pótolják az orvosokat, hogy minden vajúdó kismama kezét egy vízvezeték-szerelő fogja majd
Farkasházy Tivadar nem érti, a kormány miért tudta azonnal, kik gyújtották fel a kárpátaljai templomot, és most miért nem tudta Sulyok, kik bombázták Munkácsot?
Havas Henrik egy Semjén Zsolt kezében tartott Bibliára esküdött, hogy hallgat
Dési János Kőszeg Ferenccel beszélgetett az ügynökök elöli futásról és a Pride-sétáról
Selmeczi Tibor Mészáros Lőrinc nyomdokain: gázszerelésbe kezdett egy vécépumpával
Verebes István galériája, avagy a sértődött ellenzéktől a Fidesz utolsó órájáig
A Heti Kamu kioknyomozta, hogy a NER-elit tihanyi, luxusnyaralónak tűnő gyümölcsfeldolgozói mellett nem úszómedencék épültek, hanem feszített víztükrű cefrekádak
2025/18 • VIII. 27. – IX. 9.




GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT
Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.
