Kockakő és lámpavas

Bakács Tibor Settenkedő
2015. 06. 10. · Hócipő 2015/12
Jobb, ha őszinte vagyok, legalább az elején, de mérhetetlenül unalmas és fantáziaszegény a magyar ellenzék szereplése. Ennél egy arab főzőműsor is érdekesebb a tévében. A civileket meg csak azért nem bántom, mert meg van nekik a maguk Lázárja.

Viszont szupi, cukibaba, adrenalin, ahogy az Orbán család kontra Simicska klán háború zajlik. Oké, minden nagy okos értelmiségi barátom tudja, magyarázza nekem a szemüvege mögül, csak Orbán győzhet, amivel titokban elismerik, hogy Orbánnak igaza van (az állam én vagyok), mindegy, én élvezem a háború szép pillanatait is, mint perverz orvlövész szabadkai ablakából figyelve.

Sok ütközet volt, Lajos atombombát is dobott a gecire, de ez csak a kicsiknek vetített gyöngyvászon, tipikus Vajna gyártású mozi, ami inkább tragikomédia. A harcászatban viszont nem a taktika a legfontosabb, hanem a stratégia. Hitler ezt nehezen értette meg, hiába magyarázták neki tábornokai. Vagyis Lajosnak, tudtommal, egészen jó árkászai vannak, akik képesek nagy tömegű TNT-t elhelyezni a szépen locsolt gyepszőnyeg alá, bárhol az országban, ahol fociznak, kosaraznak, úsznak. Tömegsportot nem írok, mert az nincs, hiába zárják le minden héten Budapestet.

Vagyis mindennek ára van, a kiábrándult barátok amikor megosztoznak a közös mackón, az széttépődik cafatokra. Nekem csak a füle jutottra egy példa.

Kedvenc lapuló ügynököm a mélységi felderítés zsenije, a doktornak aztán nem mondható Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszter, aki 2012 júniusában beadott egy törvénymódosítást, miszerint a lámpaoszlopokon ne lehessen már a médiának hányni az arcunkba. Fura volt a szitu, mert egyetértettem az asszonnyal, meg azt is tudom, hogy Jirí Menzelnek sem tetszett az Budapesten, hogy mindenhonnan reklám lóg a pofájába.

Oké, e törvény kapcsán nem gondoltam Lajosra és az ő fájdalmára, de higgyétek el, gyerekeket nevelek, és nem oszthatom meg lelkemet mindig, ha egy milliárdos ujjára lépnek. De igyekszem, higgyétek el. Különben is, vállas gyerek ez a Simicska, majdcsak bírja a szántást, ami gyűlölettel van megtrágyázva.

Sztorinak ez kevés, de az érdekes, hogy én azt hittem, ők jót akarnak nekünk. Bocs a naivságomért. Történt ugyanis három évvel később, de júniusban (gyanús nekem ez a hónap), Bánki Erik Fidesz-alelnök beadott egy törvénymódosítást, miszerint lóghat a pofánkba reklám, a lényeg, hogy az önkormányzat kapja érte a pénzt. Bassza meg.

Bocs a durva szóért, de értitek, én azt hittem, hogy jót akarnak nekünk, közben kiderült, hogy inkább valakinek rosszat. De ebben annyi jó volt, hogy mégsem lógtak reklámok a pofámba. A helyzet tehát egy kicsit rosszabb, mert most egy valakinek akarnak jót, hívjuk ad hoc-szerűen Garancsi Istvánnak, de ezért most mindenki szop, aki az utcán járkál. Ezentúl a lámpaoszlopok is jobban fognak teljesíteni, esküszöm.

Sajnos a gondolat csábít, Mefisztó mosolyog a laptopom mögül, igen, a lámpavasaknak van történelmük, ráadásul csúnya, elég, ha csak a Szamuely-féle Lenin-fiúkra, vagy az utána következő Héjjas-féle lámpavasos csilingelésre gondolok, mindegy, magyarok voltak mind. Igaz, Orgoványnál megfelelt a magyar akác is, amit soha nem adunk oda az EU-nak, mert az akác a miénk, az akác lényege szerint magyar.

Ahogy ennek a háborúnak is a végét nem a béke, hanem a rezsicsökkentés nevű médiakampány fokozása jelenti majd. Lássuk be, a rezsicsökkentés-féle habonyizmusnak van létjogosultsága. A lakossággal fizettetni meg a rezsicsökkentés miatt kiesett profitot, ez Vutton! Úgy is mondhatnám, még mindig ugyanabban a lámpaoszlopban vagyunk, csak az áramkör kicsit hibás. Zárlatos az egész buli, de kit érdekel? Engem, de kafkai érzéseim vannak arra vonatkozólag, hogy ez a szubjektív tudat változtat-e bármit is a magyar történelmen.

Hogy mikor fognak jobban teljesíteni a lámpaoszlopok, nem tudom. De az meglepett, hogy a Moszkva téren kockaköveket raktak le. Esküszöm, láttam a saját két szememmel. A franciák a hetvenes években felszedték őket, az ő 68-as parájukhoz most nincs közöm, de Budapesten jó darabig volt, és abban ott sűrűsödött sokáig 56 szelleme. Nem tudom, lényegtelen, talán a liberálisok aszfaltoztak le mindent, most mégis megjelent előttem a klasszikus baloldal vizuális szimbóluma. Nagyot lélegeztem a munkagépek tövében. A remény, ha olyan pici is, mint a kockakő, belül elkezd világítani.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2022/17  •  VIII. 10. – VIII. 23.
VÁNCSA + PARA + SMUZEWITZ + FARKASHÁZY + VEREBES + DÉSI + TRUNKÓ + SELMECZI + VFJ + ÜRMÖS + MARABU + BÉLABÁTYÓ... Váncsa István: az autópályákat is ellopták, ha pedig emiatt gutaütést kapnánk, nem terheljük az ellátórendszert, se mentő, se benzin, se ahová bevihetne minket Para-Kovács Imre: Ez az én harcom – mondta Orbán Texasban – békében toporzékolni és ordibálni, veszély esetén sunnyogni a szőnyeg alatt, amíg mások meg nem oldják a problémát Smuzewitz Ilona: a fatüzelés nem a szegénység jele, hanem a szerénységé! Farkasházy Tivadar csodálkozik, hogy Orbánt még a landsbergi börtönbe se kellett zárni ahoz, hogy megírja texasi beszédét Verebes István: Itt a hülye, hol a hülye? Dési János örvend, hogy a Magyar Államkincstár spórol a közalkalmazottak WC-papírján, ez aztán a fejlődés A Heti Kamu megtudta, visszakéri a kormány a választási kampányban ingyen osztott krumplit és tűzifát, megélhetési költségcsökkentés-csökkentés címén Összegyűjtöttük, mely operákat kell betiltani kulturális keveredés miatt Trunkó Barnabás szerint az iskoláknak most nem pedagógusokat kéne keresniük, hanem a fatüzeléses kályhákhoz értő pedellusokat
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.