Vonzások és választások, avagy a görénykurzus

Váncsa István
2014. 10. 01. · Hócipő 2013/20
„Valami bűzlik Magyarhonban. Bűzlik Gyurcsány Ferenc, bűzlik a kormány, bűzlik az áruló értelmiség, bűzlik a sajtó jelentős része. Ez egy görénykurzus."

Nyájas olvasóm bizonyára magától is rájön, kitől származnak ezek a (2006-ban íródott) veretes mondatok, de ha nem, az se baj. Nincs benne semmi új, a „görénykurzus" sem az. Lássuk csak: „Görénykurzus: sokáig kerestem a megfelelő történelmi terminust az utolsó négyévi mocsárlázra. Végre ezt találtam aránylag legkifejezőbbnek, mert három jellemző sajátságban egyeznek: a görény sunyi, lop és büdös."

Ezt Szabó Dezső írta 1923 nyarán, ő tehát Horthy országlását tartotta görénykurzusnak, a fenti mondatok finom tollú megfogalmazója pedig Gyurcsányét. A jelenről már egy rossz szava sincs, nyilván mert az édesen illatozik.

Orra válogatja.

A lényeg az, hogy a világnézeti-politikai hovatartozás különféle nemeihez különféle büdösségeket rendelünk. Eszerint a jó magyar ember száz méterről megorrontja a büdös kommunistát és a büdös libsit, a baloldali érzelmű és liberális gondolkodású polgár pedig a büdös nácit/fasisztát, persze csak szimbolikusan. Vagy ki tudja. Mielőtt azonban ebben elmélyednénk, pár szó a görényről.

A „büdös" szó szinonimája a „görény", ez pedig szinonimája mindama dolgoknak, amelyeket a közéletben förtelmesnek gondolunk. Nyelvünkben a „görény" a leggyakrabban használt politikai szakkifejezés, karrierje a rendszerváltozás után kezdődött, és az internet handabandázóinak munkásságában hágott a csúcsra. Szinte nincs is olyan közéleti vonatkozású diskurzus, amelyben a „görény" szó egy tucatnál kevesebbszer fordulna elő, viszont ez nem a görényt, hanem a vitázók zoológiai tájékozatlanságát jellemzi. Biztatóbbnak látnám a magyar jövőt, ha a vitázó felek legalább néhanapján a bűzös lazacot (Osmerus eperlanus), a bűzös holyvát (Staphylinus olens) vagy legalább az indonéz sertésborzot (Mydaus javanensis) is emlegetnék, ám ők egyetlen állatot ismernek, a görényt, azt is rosszul.

Szükségesnek érzem e derék állat becsületét tisztára mosni e helyt.

Ellentétben avval, amit Szabó Dezső ír, a görény (Mustela putorius) hasznos és puritán jószág. Brehm szerint „töméntelen egeret és patkányt fal föl, a lakás közelében minden kígyót kiirt, s mindezért semmi mást nem kíván viszonzásul, csupán csak egy meleg vackot a szénáspajta legsötétebb zugában". Továbbá „ravasz, furfangos, óvatos, agyafúrt és gyanakvó állat, s általában rendkívül értelmes". Ha tehát a rendszerváltás utáni Magyarország politikai elitje csakugyan görényekből vagy legalábbis görényszerű emberi lényekből állt volna, akkor most nem Európa hülyegyerekének a szerepét kéne játszanunk. Más kérdés, hogy ránk ez a szerep illik leginkább.

A görényismereti kitérőnek ezzel vége, vissza a büdös kommunistákhoz / fasisztákhoz meg a többihez.

Olvasóm meg fog lepődni: a legfrissebb tudományos eredmények szerint a politika csakugyan szaglik, de nem szimbolikusan, hanem szó szerint; az evvel foglalkozó cikket az American Journal of Political Science hozta nyilvánosságra szeptember elején. (McDermott, Tingley, Hatemi: Assortative Mating on Ideology Could Operate Through Olfactory Cues, lásd még itt.)

A kutatók azt állítják, hogy a hasonló politikai beállítottságú személyek egymást szagról felismerik.

Százhuszonöt kísérleti alany orra alá olyan gézlapokat dugtak, melyeket különféle politikai nézeteket valló humán egyedek hordtak a hónuk alatt egy teljes napon át. Természetesen a kísérleti alanyok nem ismerték a bűzdonorokat, semmit se tudtak róluk, csak azt, hogy milyen a szaguk.

A minták egy részét többé-kevésbé taszítónak, más részét többé-kevésbé vonzónak ítélték. A hozzájuk ideológiai-politikai tekintetben közelebb állókét találták vonzónak, a tőlük különbözőkét vagy velük szemben állókét taszítónak, vagyis felismerték a szagdonorokban a jóravaló konzervatívot és a büdös liberálist, illetve a derék liberálist és a büdös konzervatívot. Óriási eredmény, még akkor is, ha a cikk több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol. Sőt épp ettől válik izgalmassá.

Tekintsük például Józsit (kitalált név), a büdös kommunistát. Kérdés, mi volt előbb. Vajon Józsi eleve büdös volt-e, és büdössége által predesztináltatván állt be kommunistának, vagy pedig belépett a pártba, és ennek folyományaképp megbüdösödött.

A kérdés nem tisztán elméleti. Nézzük csak, mi van akkor, ha Józsi, a volt büdös kommunista ma már keresztény-konzervatív világnézetet vall magáénak, vagyis jó szagú. Ha a szag az elsődleges, akkor a büdös Józsi a rendszerváltás napjaiban az ő eredendő büdösségét maga mögött hagyta, azóta Semjén Zsoltként illatozik, nemzetünk legjobbjai tehát mintegy törvényszerűen fogadták maguk közé. Természetesen ez feltételez valami külső és magasabb rendű, hogy ne mondjam, isteni beavatkozást, ám ebben nincs semmi valószínűtlen, sőt. Magyarországon már annyi büdös kommunistából lett tömjénillatú hazafi, hogy ez önmagában is egy felsőbbrendű szellemi hatalom létezésére utal. Hatodik istenbizonyítéknak tekinthető akár.

Ha viszont először kiválasztjuk a nekünk rokonszenves politikai csoportot, majd utána büdösödünk/illatosodunk hozzá, akkor nemcsak a világnézetünket vagyunk képesek tetszőleges gyakorisággal változtatni, hanem a természetes szagunkat is. Fényes bizonysága lenne ez a tudat mindent legyőző hatalmának, ha csakugyan igaz volna, utóbbi pedig aránylag könnyen ellenőrizhető. Figyeljünk meg egy ebtartó politikust, aki úgy szálldos a pártok között, ahogy a méhecskék virágról virágra. Megmorogja őt az eb olyankor, amikor éppen pártot cserélt? Netán szét is tépi? Ha igen, akkor az ember testszaga a csakugyan politikai választásaihoz idomul. Ha viszont az az eb az ő gazdájának politikai kaméleonkodását le se szarja, akkor az ember megmarad annak, amivé fölcseperedett, ha az ellenkezőjét játssza is. Gyaníthatólag ez a változat a nyerő, hozzátéve, hogy a népesség bizonyos hányada – nálunk a zöme – világnézetileg ivartalanná cseperedik. Nálunk gyakorlatilag az összes politikus ilyen. Ezt abból gondolom, hogy Magyarországon liberális párt nincs, és ami volt, az se volt az. Konzervatív párt dettó nincs. Liberálisok vannak talán pár százan, valódi konzervatívok még kevesebben. Iszlám fundamentalistából is több van, mint belőlük. A megmaradt kommunistákat név szerint fel lehetne sorolni, kereszténydemokratából tizenhat van, de ők se azok. Csak rasszistákból nincs hiány, de hát a rasszizmus nem politikai irányzat, hanem jellemhiba.

McDermott, Tingley és Hatemi föntebb ismertetett kutatása nálunk valószínűleg más eredménnyel járt volna, mint Amerikában. Szagtalanok, színtelenek és átlátszóak vagyunk, elvbarátainkat nem a bűzük alapján találjuk meg, hiszen nincsenek is elvbarátaink, sőt elveink sincsenek. Ahol sok embert látunk csoportosulni, oda megyünk, ha ők tapsolnak, mi is tapsolunk, ha elindulnak, vonulunk velük.

A görény hitetlenkedve szimatol utánunk, és kisebbségi komplexussal viaskodik.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2022/17  •  VIII. 10. – VIII. 23.
VÁNCSA + PARA + SMUZEWITZ + FARKASHÁZY + VEREBES + DÉSI + TRUNKÓ + SELMECZI + VFJ + ÜRMÖS + MARABU + BÉLABÁTYÓ... Váncsa István: az autópályákat is ellopták, ha pedig emiatt gutaütést kapnánk, nem terheljük az ellátórendszert, se mentő, se benzin, se ahová bevihetne minket Para-Kovács Imre: Ez az én harcom – mondta Orbán Texasban – békében toporzékolni és ordibálni, veszély esetén sunnyogni a szőnyeg alatt, amíg mások meg nem oldják a problémát Smuzewitz Ilona: a fatüzelés nem a szegénység jele, hanem a szerénységé! Farkasházy Tivadar csodálkozik, hogy Orbánt még a landsbergi börtönbe se kellett zárni ahoz, hogy megírja texasi beszédét Verebes István: Itt a hülye, hol a hülye? Dési János örvend, hogy a Magyar Államkincstár spórol a közalkalmazottak WC-papírján, ez aztán a fejlődés A Heti Kamu megtudta, visszakéri a kormány a választási kampányban ingyen osztott krumplit és tűzifát, megélhetési költségcsökkentés-csökkentés címén Összegyűjtöttük, mely operákat kell betiltani kulturális keveredés miatt Trunkó Barnabás szerint az iskoláknak most nem pedagógusokat kéne keresniük, hanem a fatüzeléses kályhákhoz értő pedellusokat
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.