Rádiós humor, avagy a szavak ereje

Tisztelt bárki!
Azért önnek válaszolok régi barátom helyében, mert egyrészt szinte kizárt, hogy számos bokros teendője közben maga a levelet aláíró Such elnök fogalmazta volna a lenti sorokat, másrészt vele szóba sem állnék.

Igen udvarias levelének van egy különös része. „Amennyiben mégis igényt tart a díjazásra az MR kénytelen az érintett művet az elsődleges felajánlási körből kivonni és az Ön díjigényét továbbítani a határon túli magyar szerkesztőségeknek.” Ugyanis:

1. Ha ez felajánlás, akkor nem a kedvezményezettek kérték, hanem önök választották ki Koltai Róbert mondhatni rádiós életművéből, amelyet e kedves interjú mellett megannyi rádiójáték, s kabarétréfa - a Csocsitól a Tiszán át az Illetékes elvtársig - talán jobban fémjelez, de majd remélhetően azok felajánlására is sor kerül, ha már a Magyar Rádió úgysem ismétli őket többé.

2. De ha nem ők kérték - ami szinte kizárt, hiszen a muravidéki, a temesvári, a marosvásárhelyi, az újvidéki, a kolozsvári, a szabadkai, a bukaresti, a pozsonyi, az eszéki, a kárpátaljai és a horvát kollégáknak egyszerre csak nem jut eszébe kizárólag ugyanaz az interjú -, hanem maguk ajánlják fel, akkor miért kell azzal fenyegetni a címzettet, hogy ha pénzt kíván érte, akkor önök a határon túliaknak nem ajánlják fel, ám közlik velük, hogy kizárólag azért, mert a művész úr anyagias.

3. Ami azért is kizárt, mert ha Koltai Róbert annak idején egy fillért sem kapott az említett interjúért, akkor miért kérne az ismétléséért?

4. Világos?

Kedves Humánpolitikai Igazgatóság!
Megtisztelő meghívásuknak sajnos nem tudtam eleget tenni, ugyanis már kezet mostam. Most is csupán azért válaszolok, mert azért még mindig díjazom a rádiós humort, mármint a „Ki nyer ma” helyiségébe hívni a kirúgottakat egy kis közép-magyarországi regionális munkaügyi traccspartira, hátha nyer valaki, legalább egy címet, ahol, ha rádiósokat nem is, de éppen kurátorokat keresnek lámpással. Ráadásul ez egy dupla poén, mert a „Ki nyer ma” is megszűnt a Kossuthon, bizonyára a méregdrága hanglemezek miatt. Pedig a legnagyobb hatású komolyzenei műsor volt a Magyar Rádió életében. Távolmaradásomat azért is sajnálom, mert különösen az ötven évnél idősebb szakképzetlenek részére kitalált START EXTRA kártya izgatott.

Tisztelt Pechan úr!
Sajnos magukhoz se mehettem el, több oknál fogva:
1. A levél feladása előtt több mint három hónappal már kirúgtak.

2. Ehhez akkor egy szavuk sem volt, engem meg sem kérdeztek. 3. Mindössze annyit közöltek, hogy 33 évemre tekintettel önök kiharcoltak a menesztetteknek kétheti fizetést, bár ez Kakuk úr három hónapnyi munka után kapott tízmilliós végkielégítéséhez képest nem mondható egy jelentős összegnek.

4. Egyszóval, nem tudom, hogy maguk kicsodák, de remélem, azért újjá lettek választva, annak ellenére, hogy jelenlétemmel nem tudtam elősegíteni a választás érvényességét.

5. Kösz, hogy tegezett.

Tisztelt G. A. Trelleborg!
Levelét 2006 májusában küldte a Hócipőbe, de nem hoztuk le, mert névtelen leveleket sosem közlünk. Bár ha a betűket más sorrendbe rakjuk, akkor bizony Gellert Gabor jön ki. Amelyből már csak a fontos Kis szócska hiányzik. Vagyis lehet, hogy ez csak álnév, bár az is elképzelhető, hogy ön Örebro megbecsült polgára, akinek magyarországi leveleit egy Gellért Kis nevű MSZP-s rádiós kuratóriumi elnök intézi. Aki aznap fel is hívott, hogy elküldi egy írását. Sőt, előre meg is köszönte a lehozását. Amit végül is nem küldött el, ám az ő e-mail címéről megérkezett az ön levele. Igazából azért közöljük, ha kissé megkésve is, mert különös módon annak az illetőnek a gépéről érkezett, aki:

1. Hosszú éveken át oly sokat hadakozott Kondor legfőbb patrónusával, Szadai úrral, a Fidesz főkurátorával, akivel most viszont remekül működik együtt, mondhatni ez az egyetlen hely kis hazánkban, ahol a két nagy párt fő embere ennyire megérti egymást.

2. Annak idején Szadai úr egyetlen elnökjelölthöz ragaszkodott, Kondorhoz, Gellért Kis úr viszont hallani sem akart róla. Szadai úr most is egyetlen jelöltet tudott elképzelni, Such urat, s micsoda fordulat, ezúttal mindenki örömére, megszületett a nagy kiegyezés.

3. Szadai úr Kövér nemzetbiztonsági miniszter kabinetfőnöke volt, de e témában más összefüggéseket fel sem merünk vetni.

Remélem, levele közléséért honoráriumot nem kér, és felajánlhatjuk határon túli testvérlapjainknak is. Amúgy mi újság Örebróban?