Szőlős

Makai József
2005. 06. 08. · Hócipő 2005/12
Forradalmi ötlettel kopogtat a politika roggyant viskójának mázolatlan ajtaján Pelczné Gáll Ildikó, a Fidesz alelnökjelöltje, úgy is mint családanya, sikeres nő, és miskolci káder, a párt nyitásának és megújulásának bizonyítéka, a HVG Portré rovatának méltó szereplője.
„Én minden miniszterelnöknek adnék szőlőt Tokaj-Hegyalján, hogy tessék, művelje. És érezze át a felelősséget a tokaji bor iránt.”

Ez egyrészt már megvolt.
Csupán annyi a hiátus, hogy Boros, Horn, Medgyessy és Gyurcsány telkét még nem parcellázták ki.
Másrészt így már sokkal jobban érthető, honnan ez a nagy ragaszkodás a birtokhoz. Nem a kisgazdaság, netán a haszonszerzés volt a mozgatórugója a káeftézésnek.
Hanem a felelősség átérzése.

Ha nem a felelősség átérzése lett volna a legfontosabb, akkor nyilván nem kellett volna arra figyelni, ki kapja a legnagyobb támogatást. Akkor lehetett volna a legtöbb pénzt kapni, mert más nem számítana. Sok pénzből szinte bárki tud még többet fialtatni. Aki viszont a pénz felhalmozása helyett a felelősség átérzésére gyúr, az eleve nem akar legtöbbet kapni. Kevesebből jól gazdálkodni, ez az igazi kihívás és nemes feladat.

A felelősség átérzésével sokra megyünk. Gyakorlatias emberként mindeközben azt is vallom, nem törik le a derekunk akkor sem, ha lehajolunk a pénzért.

Ha Tokajban szőlőt kapnak, az jót tenne a borászatnak, kétségtelenül. Mi lesz azonban más ágazatokkal? Valamennyi legelőt vagy szántót mér’ ne kapnának? Tehenészettel együtt. És gyárakat? Mondjuk egy kisebb alumíniumöntödét. Vagy gyapotföldet, rabszolgákkal, hogy rálátásuk legyen a textilipar sanyarú helyzetére. A kőbányákért már volt, aki felelősséget érzett, de mi lesz a turizmussal? Éttermet is adni kellene ezért mindegyiknek. És ipari parkot, különös tekintettel a logisztikai központra. Arról nem is beszélve, hogy mindenhova matricás autópálya vezetne, ha a miniszterelnököknek jutna egy-egy sztrádaépítő cég.

De ha már a miniszterelnökök szőlőt kapnak Tokajban, mi lesz a miniszterekkel? Úgy értem: nem kerülnek túlságosan messzire egymástól? Mennyibe kerülne, ha a kormányülés után a kormányfői konvoj elindul Tokaj lankái felé a nektár csepegtetésének ügyében eljárni, vagy mert metszeni kell a tőkét, kivételesen nem adóemelésekkel. Mikor indulnak vissza?

Egyszerűbb lenne, ha minden kormánytag kapna szőlőt Tokajban. A tárca nélküliek lennének a puttony nélküli miniszterek.

Ha viszont már a miniszterek ott vannak, szükség lenne az államtitkárokra is: az egyeztetések nagy része államtitkári szinten történik. Az államtitkárok pedig a főosztályvezetőkkel szórakoznak, tőlük kérik be az anyagokat, velük számoltatják ki az előterjesztés költségvetési vonzatait, tehát a főosztályvezetőknek is dukálna egy-egy telek.

Tulajdonképpen sokkal egyszerűbb lenne az egész kormányzatot Tokajra telepíteni. Elméletileg fordítva is lehetne, pár kamionnal Budapestre lehetne szállítani Tokajt, és utána egy szebb és rendezettebb Tokaj-Hegyalját hozhatnánk létre a Népliget helyén, ám megfontolandó ellenérv, hogy az elengedhetetlen mikroklímát Szlovákiából kellene importálni, és ez politikailag kényes művelet. Ezért vinnénk Budapestet Tokajra. Csak a Demszky maradna, a metrók, a kutyák meg a kátyúk.

A kormányüléseket a miniszterelnök szőlőjében tartanák. A jelenlevők természetesen gumicsizmában jelennének meg, mert az átérzett felelősség nagyon süppedős, és ingatag talajt eredményez. Ahol a felelősség nagyon beleérezte magát a földbe, ott lábszárközépig is elsüllyedhetünk. Nem kell ezen bosszankodni, mert a felelősség - ha átérzik - hasznosabb, mint a szerves trágya.

És ha már a kormány tagjai szőlőt kaptak Tokajban, hát az ellenzéknek is adni kell valamit. A parlament ülésezhetne valamelyik présházban, feltéve, hogy addig nem privatizálják valamennyit. Bár ezt általában - mint mondják - ciklus elején szokás.

A kormányülések és a plenáris ülések egyaránt koccintással kezdődnének. A koalíciós többség elégedetten csettintene, az ellenzék fanyalogna. Amikor pedig a gyümölcs cukorfoka kivételesen magas lenne, Lendvai végre elsüthetné azt a poénját, hogy az ellenzéknek, lám, ennek ellenére savanyú a szőlő.

Mikola viszont avval vádolná a kormányt, hogy elvonja a lakosságtól a bort, holott annak fontos szerepe van az egészségmegőrzésben. Varga számon tartaná, hány hektó hiányzik a költségvetésből, Áder viszont arra hívná fel a figyelmet, hogy a magyar gazdaság dongalábakon áll.

Az új himnusz szőlőről és lágy kenyérről szólna, ami egyszer majd jut nekünk is. A szüreti bálon Orbán és Gyurcsány kapatosan egymásnak esnének, de Stumpf és Kiss szétszedné őket. A kultúr mellett, a sötétben azonban valaki megszúrná Hillert, bár Rogán tagadná, mondván, hetekkel korábban kölcsönadta bicskáját Szijjártónak, amikor az az Apró-Gyurcsány-bizottság ülése előtt megéhezve szalonnázni akart. Az Orbán-bizottság helyszíni vizsgálódásai olcsóbbak lennének.

Az újbor kóstolására a kormányfők összejönnének, és idilli békében innák a végeredményt. Aztán a tavalyiba is belekóstolnának. Meg az az előttibe is. Aztán énekelnének. Falatoznának, és innának.

A végén pedig japán turisták fényképezhetnék, ahogy több magyar miniszterelnök egy lavór fölé hajolva hánynak.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2025/18  •  VIII. 27. – IX. 9.
Orbán repülőről is megtekintette, elkészült-e már a hatvanpusztai félkész mezőgazdasági üzem! Para-Kovács Imre: A lán ugrani készül, avagy az oroszok akkor fosztogatnak és erőszakolnak Ukrajnában, ha azt Szijjártó már megbeszélte Lavrovval Váncsa István a falvak kedvenc időtöltéséről: a kocsmák előtti mocskosfideszezésről Smuzewitz Ilona megtudta: úgy pótolják az orvosokat, hogy minden vajúdó kismama kezét egy vízvezeték-szerelő fogja majd Farkasházy Tivadar nem érti, a kormány miért tudta azonnal, kik gyújtották fel a kárpátaljai templomot, és most miért nem tudta Sulyok, kik bombázták Munkácsot? Havas Henrik egy Semjén Zsolt kezében tartott Bibliára esküdött, hogy hallgat Dési János Kőszeg Ferenccel beszélgetett az ügynökök elöli futásról és a Pride-sétáról Selmeczi Tibor Mészáros Lőrinc nyomdokain: gázszerelésbe kezdett egy vécépumpával Verebes István galériája, avagy a sértődött ellenzéktől a Fidesz utolsó órájáig A Heti Kamu kioknyomozta, hogy a NER-elit tihanyi, luxusnyaralónak tűnő gyümölcsfeldolgozói mellett nem úszómedencék épültek, hanem feszített víztükrű cefrekádak
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.