Atombomba

Milyen messze van Pécs Bécstől? Via Budapest.

Makai József
2008. 05. 21. · Hócipő 2008/11
Mellbevágó címet olvastam: „A magyar atomtitok: nem tudnánk bombát gyártani”. Ha ez így van, nagy szerencse, hogy nem is akarunk. A cikk egyébként valamilyen gyakorlatról szólt, amiben sikeresen megtalálták a bűnözők által elrejtett radioaktív anyagot.

Viszont nem értem, hogy ha a magyar atomtitok gerincét az képezte, hogy az ország képtelen lenne atombombát gyártani, akkor mi értelme volt ezt elmondani? Vagy most már más az atomtitok? Hogy ennek ellenére megpróbálják?

A szomszédom legalábbis még nem tett le teljesen erről, szerintem. A múltkor is kérdezte, hogy a sógor kidobta-e a fölösleges centrifugáját? És mit gondolok, mennyi idő alatt lehetne összeszedni nyolc kiló plutóniumot? A szomszéd családi ügyei kissé zűrösek, és többször is célzott rá, hogy nem lenne ellenére egy korlátozott méretű nukleáris csapás. De csak pénteken, a szombati nagytakarítás előtt.

A dolgok jelenlegi állása szerint a szomszédnak csak akkor lesz atombombája, ha maga rak össze egyet. Pedig abban bízott, hogy beindul majd valami állami fejlesztés, és akkor a munkások úgyis széthordják az alkatrészeket.

Mire lenne jó a Magyar Nukleáris Hatalom Ország? Mennyivel javítaná a kormány tárgyalási pozícióit, ha a miniszterelnök bal kezét az indítókódot rejtő fekete táskán pihentetné?

„Értem én, hogy a konvergenciaterv szempontjából fontos a költségvetési hiány kérdése, de tudják, amikor ilyen ideges vagyok, akkor a jobb kezem nem tudja, mivel babrál a bal… Brüsszel pedig annyira védtelen…”

És elriasztaná-e a szlovák kormánytényezőket attól, hogy lovas bohócnak nevezzék Szent Istvánt? Vagy akkor inkább nukleáris bohócként emlegetnék?

A dolgok jelen állása szerint Magyarországnak nincs, és nem is lesz atombombája. Ettől függetlenül már beindították az önmegsemmisítő programját.

Közel s távol

A miniszterelnök számára kiderült, hogy Bécs közel van. Az osztrák kancellár szólt neki, hogy ugorjon már át vacsorára. „Schengen óta két és fél óra”, csodálkozott a miniszterelnök. „Nem hosszabb, mint Pécsre menni.”

Bizony gyerekek, Schengen előtt cudar világ volt itt. Innen még a miniszterelnök sem utazhatott Bécsbe, csak háromévente. Megérkezett a kormányfő a határra, és nagy bajuszú, szikrázó tekintetű vámos nézett be az ablakon.

„Aztán hová lesz a jövésmenése az elvtársaknak, elvtársak?”

„Hát csak ide, a szomszéd kancellárhoz”, mondták a megszeppent kormánytagok.

„Aztán meghívólevelük van-e az elvtársaknak?”

„Itten lenne, tessék.”

„Hinnye, nímötül vagyon írva ez a papír, elvtársak. Mért nem szép magyar nyelven írott papírt szereztek az elvtársak? És a valutával hogy állunk?”

„Tessék, a valutakeret terhére kiváltott hetven dollár”, mondta a kormányfő, miközben zoknijában büdösödött az eldugott dollár és schilling.

Ilyen szörnyű világ volt itt Schengen előtt. Meg hatalmas távolságok is voltak. Azóta Európa összement. Amint megszűnt a kormányfők csuklóztatása a határon, azonnal felgyorsult az idő. Ha a kormányfő éhes, akkor egyszerűen átugrik. Két és fél óra út. „Nem hosszabb, mint Pécsre menni.”

Nem hosszabb? Bécs oder Pécs, egykutya? Pécsre menni majdnem éppen olyan, mint cukrászdát nyitni Bécsben? Feltűnő egyébként, mennyire elözönlötték a magyar cukrászdák Bécs utcáit, pont úgy, ahogyan azt az előző szocialista kormány nagylelkűen megígérte.

De nem csodálkozom. Az, aki szerint éppen a szocialisták értik, milyen lehet hatvan-hetvenezer forintért dolgozni (és abból megélni), annak a pécsi és a bécsi út között is tényleg elenyésző lehet a különbség.

Tetszik, amikor egészen magas szintről győzködnek, hogy milyen nagyszerű az élet.

A magam részéről legközelebb akkor vállalkoznék a kalandra, ha Pécs is csatlakozik az Unióhoz.

Utoljára vonattal utaztam Pécsről Budapestre. A két település között olyan leküzdhetetlen természeti akadályok lehetnek, hogy három napig tartott az út. Igaz, ebből másfelet a szabad pályán vesztegelve töltöttünk el. További fél napot pedig a végelgyengülésben elhunyt kalauz temetési szertartása vitt el.

„Mondjátok meg a gyerekeknek, hogy tényleg haza akartam érni a szalagavatóra. Ahogy azt a bölcsőjüknél állva megígértem. De másnap Nyíregyházára kellett mennem, onnan Szombathelyre, majd jött ez a pécsi út. Most indultam haza. Két hete nyugdíjas vagyok.”

Nem tudtuk megmenteni, pedig az egyik utasnak kombinált bérlete is volt.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/9  •  IV. 24. – V. 8.
Para-Kovács Imre: senki sem akarja Orbánt elhallgattatni, csak ha lehet inkább beszéljen olyan türk tudatú országokban, ahol szívesen látják őt és retardált barátait Váncsa István: Az Unió úgy döntött, hogy most már aztán tényleg az asztalra csap, és a négypárti többség neki is látott egy újabb határozattervezet megfogalmazásának Smuzewitz Ilona: a létezés a Fidesz által lehetséges, a Fidesz nélkül a farkasok együtt legelnének a bárányokkal, de a Fidesz meghozta a szabadságot és a magántőkealapokat Farkasházy Tivadar hiányolja Magyar Péter 12 pontjából az „örök élet +20 évet” Havas Henrik elfogta Varga Judit „Te mocskos áruló, kedves Péter” kezdetű levelét Kéri László: Forgatókönyv lejáratáshoz Dési János őrült rohangálást látott a Karmelitában, amikor kiderült, mégsem lesz meg az ajándékba odaígért áruházlánc Verebes István újabb Örkényiádái A Heti Kamu megtudta: Orbán annyira megirigyelte az influenszerek Deák téri pénzszórását, hogy saját kezűleg fog krumplit szórni a Karmelita erkélyéről
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.