Másfél év Máltán I.

„Látni a szigetet”, kiáltott be a matróz az ebédlőbe, hol öten ültünk a kapitány asztalánál, és reggeliztünk. Mind az öten kifutottunk a fedélzetre, és a felszálló ködben nagy nehezen kivettük Málta fővárosának bástyákkal megerősített házsorát. Nem tudom, miért, de Máltát vad, sziklás hegyvidéknek képzeltem, holott jól tudtam, hogy fátlan-pálmátlan síkság és dombvidék, hol tavasszal rendkívül sok articsóka terem. Még azt is tudtam, hogy Krisztus után 60 táján Pál apostol itt szenvedett hajótörést. A Biblia szerint keresztény hitre térítette a sziget föníciai származású lakóit és a római kormányzót is. Amennyiben ez igaz, úgy nem Örményország fogadta el elsőnek a kereszténységet, hanem Málta szigete, méghozzá jóval korábban. Tisztában voltam azzal is - mert Erényi Klára megírta nékem -, hogy Málta néhány hónappal korábban elnyerte a függetlenséget. Miután máltai himnusz nem volt, a függetlenség kikiáltásának ünnepén az angol himnuszt énekelték máltai keresztény nyelven, azaz Allahot kérték, hogy óvja a királynőt.

Egyedül mentem Máltára, és a parthoz közeledvén Kelecsényi Évára gondoltam. Féltem őt feleségül venni, de nem tudtam, hogy valójában mitől félek.

A parton hárman várakoztak reám. Az első Erényi Klári volt, Bryan March bankigazgató felesége. Klári fiatal korában táncosnő volt, Tangerben pedig a Gibraltárból átránduló angol tisztekkel szórakozott. Mikor az angol- amerikai szövetségesek bevonultak, Klári angol női katona lett, majd leszerelése után Lili szőnyeggyárának vezetésében vett részt.

A katasztrófa ekkor következett be. Odahaza, vagy tizenöt esztendővel korábban, Lili, Klári és a legfiatalabb lánytestvérük, Auróra, szüleik házában laktak. Lilihez gyakran járt fel Gelléri Andor Endre. Kettejük közt holmi plátói szerelem alakult ki. A szerelem édes emlékként folytatódott, miután Gelléri elpusztult a háborúban, de arcképe Lili hálószobájában függött Tangerben. Ekkor érkezett Budapestről Gelléri életrajza, melyben, név nélkül ugyan, de kétségtelenül felismerhetően szó esik a szende Liliről és Kláriról, kivel Gellérinek titkos viszonya volt. Mint ahogy leírja: valahányszor Lilit apja leküldte borért meg szódáért, ketten úgy estek egymásnak, mint valami vadállatok. Lili kétségbeesetten olvasta a régen halott Gelléri vallomását, és kirúgta Klárit a gyárból.

Később azonban megbocsátott Klárinak, és visszavette. Ekkor találkoztam a bűnös húggal Londonban, aki feljött oda férjet keresni. Éppen akkor talált egy roppant gazdag, felsőbírósági nyugalmazott bírót, aki kastélyában lakott, nem messze Londontól, és majdnem megbolondult a szerelemtől iránta.

Klári elmondta nékem: megkérte az öregurat, hogy engedje beszélni orvosával. Néhány nap múlva beszámolt nékem, mit mondott az orvos. Az öreg bíró több betegségtől szenved, de egyik sem halálos. Meghalhat holnap vagy tizenöt esztendő múlva. A tizenöt esztendő rémülettel töltötte el Klárit. Búcsút mondott az öregnek, és visszautazott Tangerbe. Én néhány héttel később érkeztem oda nyaralásra. Megkérdeztem Lilitől, mi van Klárival, mire a szomszéd szobába irányított. Klári az ágyon hasalt, kalimpáló lábbal, és bőgött. Elmondta, hogy az öreg bíró háromszor hívta fel Londonból, de ő nem ment a telefonhoz, mert azt hitte: visszahívja Londonba, hogy feleségül vegye. Néhány nappal később megtudta, hogy az öreg meghalt, de azért telefonált, hogy megkérdezze: megengedi-e, hogy százezer fontot reá hagyjon?

A százezer font elúszott, de nem Klári szerencséje. Találkozott Bryan Marchsal, egy rendkívül művelt, fiatalos, jókedvű és fölényesen okos bankigazgatóval, aki feleségül vette, és elvitte magával Máltába, ahol az Alderney bankot igazgatta. Klári üde volt és jókedvű, ahogy a parton várakozott reám.

A másik hölgyet Lady Campbellnek hívták. Málta utolsó, nemrég elhunyt kormányzójának özvegye volt. Én mint Ágota kisasszonyt ismertem meg 1941-ben, Tangerben. A második világháború kitörésekor ugyanis mint megbízhatatlan, kémgyanús elemeket kiutasították Nápoly, Barcelona, Marseille, Athén és Konstantinápoly kikötőiből a táncosnőket. Amennyiben haza nem akartak jönni, egyetlen helyre mehettek, Tangerbe, a szabad kikötőbe, ahol vízumra nem volt szükség. Ágota Klári barátnője volt, és több magyar táncosnővel együtt laktak a Fernando de Magellanes utcában. Az utca a kikötőből vezetett fel a hegyre. A házak csak az út egyik oldalát foglalták el, míg szemközt a tenger látszott. A tízes számú ház előtt, az utca túloldalán parányi kert és pad. Egyetlen utcára néző szoba a kapu mellett, Ágota kisasszony lakhelye. A többi magyar az udvari szobasorban lakott, meg a két nagy farkaskutya, melyek végigharaptak mindenkit, kivéve a magyarokat.

Csillaghegy, 2006. augusztus