Lili III.

Maradtam a széken, hátha Zsuzsa tovább akar fenyegetni, de folytatás nem következett. Aztán a gyorsan lehulló sötétben járkálni kezdtem a szobában. Váratlan zajokat ugyan többször hallottam, de nem volt értelmük, egyszer pedig a „kurafi” megszólítás jött be a szoba felső sarkából. Kétségtelenül „félreértettem” szomszédom televízióját.

Este kimentem a Victoriára. Azt hittem, Éva fáradt lesz, de olyan üdén és rendezetten jött le a kocsi lépcsőjén, mint egy hajnalban szedett virágcsokor. Hazavittem taxin. Csodálkozott, hogy ötszobás, kertes házam van; Párizsban nem beszéltem róla, mert nem hitte volna el. Itt minden magyarnak ilyen volt, aki több mint nyolc éve élt itt. Érkezése hírére már délelőtt vacsorát készítettem elő: apróra vágott királyrákot zellerszárral, majonézzel, kis sóval, vörös borssal, öt csepp citrommal előételnek, birsalmával töltött, füstölt szalonnába csomagolt fácánt rizzsel, és melbát kétféle borral. A telefont átkapcsoltam az előszobába. Már az ágyban, illetve a díványon voltunk, amikor megszólalt a telefon, a legrosszabb pillanatban. Szászné keresett. Hogy Lili szeretne anyámmal beszélni, hogy engedjen át hozzá. Mondja meg Lilinek, hogy anyám alszik; az átjövetelhez nem kell a mama engedélye, mert elmúltam tizennégy éves, de nem jövök.

Erre Szász Kati a Lili nevében oly rimánkodásba kezdett, hogy igent kellett mondanom. De mit hazudok Évának? Szerencsére Katival mindig angolul beszéltem a telefonban, így Éva nem értette. Tudtam egy argentin kiadó nevét. Annál rendeltem meg nemrég Lorca verseit; Franco Spanyolországában nem árulták őket. Szóval: a nagy argentin kiadó most, este tizenegy felé érkezett meg a Savoy Hotelbe, holnap utazik tovább Stockholmba, és beszélni akar velem, mert megvenné a Happy Days in Hell-t. Éva a díványon a fejemhez akarta vágni a konyakosflaskát, amiért otthagyom, de elhitte, hogy a Savoyba megyek. Szaladtam zuhanyozni, mert Éva Chanel Cinqet, Lili meg Marokkóban szokásos helyi nehéz rózsaillatot használt, és rajtam megérezhetik egymást.

A taxiban elöntött a méreg. Most itt taxizom egy hétig, és zuhanyozom tizennégyszer, mert Lili elhatározta, hogy én leszek a férje. Nem veszem el ezt a hisztérikus, babonás libát, mikor itt van helyette Kelecsényi Éva vidámsága, szerelme. Nem, határoztam el, nem fekszem le többé Lilivel, hiába akarja. Dosztig elegem volt vajszerű löttyedtségéből, sőt nagy hálálkodásából is. Az ember nem hálálkodik szeretkezés után.

Szászéknál Lili nyitott ajtót. A háziak eltűntek. Azt hittem, holmi lenge fehérben fogad, de hosszú, fekete bársonyruhát viselt, és komor arccal csókolt homlokon. Eleinte anyám hogyléte után érdeklődött, amit nem értettem, miután sosem látta. Végül kibökte:

- Kati elmondta, szeretőd lakik Párizsban, akit el szándékszol venni feleségül. Miért nem mondtad el ezt nékem tegnap?

- Micsoda jogon várod el tőlem, hogy szerelmeimről beszámoljak? Igazán nem értelek.

- Azt hittem, szabad vagy. Ha ezt tudom, nem kérem meg Katit, hogy kapjon defektet a kocsija, és nem csábítalak el. Bocsáss meg nékem mindazért, ami éjszaka történt. Rettenetesen szégyenkezem. Feleséged akartam lenni. Akkor is, amikor elváltál Valytól. Most is. Mindig elkések.

Már ott térdelt előttem a szőnyegen, és könnyeit törölte.

- Bár nem értem - folytatta -, miért nem akarsz egy híres szövőgyár tulajdonosa lenni, ha már nem veszed észre, hogy évtizedek óta szeretlek. Írói jövedelmed bizonytalan, míg az enyém biztos. Vigyáznék rád, mint a feleséged, és nem hagynám, hogy mindenféle káros italokkal mérgezzed magadat.

- Mivel, az ördögbe?

- Például feketekávéval. Hanem tejet hoznék neked. Egy pohárral reggel, egy pohárral este. Nem engedném, hogy disznó- vagy marhahúst egyél, és tönkretedd vele az egészségedet. Még libát sem. Hanem csirkét, pulykát, fácánt. Persze csak a fehérjét. A cigarettáról is leszoktatlak, és a whiskyről...

Egész étkezési menetrend következett, természetes fűszerekkel. Szerettem volna megkérdezni, melyik a természetellenes fűszer, de inkább behunytam a szememet. Éva selymesen fehér csípőjét láttam, ahogy feléje közelít ajkam.

- Bocsáss meg a tegnapi csábításért! Soha többé nem próbálom meg.

- Azért nem egészen te csábítottál el. Én is hajlandóságot mutattam.

- Nem mutattál.

- A kedves vendéget ez is megilleti. Ezt jól tudtam.

- Nem tudtad.

Vagy egy negyedóráig vitatkoztunk, hány százalékban voltam részese a csábításnak. Befejezésül kijelentettem:

- Hagyjuk abba ezt a hülye vitát. Maradjunk jó barátok a jövőben, mint ahogy a múltban voltunk.

- Igazad van. Én is erre gondoltam. Meg arra, hogy ezentúl minden nyárra meghívlak Tangerbe. Persze a fiaddal együtt. Az egyik kasbai házban két szoba áll rendelkezésetekre. Egyikben te, másikban a fiad. Kedvetek szerint nálam étkeztek vagy vendéglőben. Auróra húgom Tangerben él, nyolcéves lányával. Fiad egész nap velük lehet a strandon, semmi gondod reá. Én meg összeismertetlek a tangeri hírességekkel. Tennessee Williamsszel, Ruspoli Chambrun hercegnővel, Paul Bowlesszel, Mohammed Soukrival, Alec Wough-gal, Virginia Sörensennel, Disztray Disztler báróval, mindenkivel. Fürdünk a strandon, kirándulunk, kerti ünnepekre megyünk. Úgy érzed majd magad, mint az egekben. Jössz?

Megígértem. A taxiban visszafelé megkérdeztem magamtól: mit szólna Lili, ha Kelecsényi Évát is elvinném magammal?

Csillaghegy, 2006. augusztus