Lili II.

Faludy György
Nyomtatás
2006. 08. 30. · Hócipő 2006/18
- Te hiszel a szellemekben, Lili?

- Kiben hinnék, ha nem őbennük? Mártával havonta egyszer elsötétítjük villája kis szobáját, és asztalt táncoltatunk. Beszéltem már Napoleonnal és Göringgel is.

Később hosszan és józanabbul magyarázott a fiatal arabokról, akik írástudatlan utcagyerekekből lettek írók és tanárok, elsősorban Mohamed Soukriról. Rátért Paul Bowlesre, aki lefordítja és kiadatja őket angolul, mert Marokkóban még nincs arab olvasóközönség. Később rátért a problémáira. Mindenekelőtt, hogy hontalan passzussal rendelkezik. Ami azt jelenti: valahányszor üzleti útra kell mennie Marokkóból, Rabatba, a fővárosba utazik, és ott hat-nyolc napig grasszál, míg a belügyminiszternek van ideje vele löncsölni. A vendéglőben ő fizet, és száz dollárt ad át. Ezért a miniszter elrendezi, hogy visszaérkezésekor beengedjék Marokkóba.

- Angol útlevelű férj kéne nékem - jelentette ki tréfás hangon, és komoly arccal végigmért. Eszembe jutott, hogy régen már sokszor mért így végig, de akkor feleségem volt.

- Miben hiszel? - kérdeztem, hogy eltereljem a szót.

- A neoplatonizmusban - felelte egy pillanatnyi gondolkodás után.

- Olvastad Plótinoszt?

- A hercegnő kölcsönadta nékem a könyvet, de olvasmánynak túl nehéz volt.

Nem kérdeztem tovább, és egy vállrándítással kimentem a konyhába valami harapnivalóért. Túlságosan szigorú lennék az emberekkel? És most ezekkel az őrültekkel szórakozom? Legalább érdekesebbek a közönséges halandóknál. Lilit pedig nem veszem feleségül, akárhogy iparkodik.

Mikor visszatértem a szalonba sonkával, felvágottal meg teával, Szász Kati telefonált.

- A kocsim defektet kapott - hazudta csicseregve. - Holnap reggelre javítják ki. Rád kell bíznom Lilit éjszakára. Jól bánj vele! Tudom, lovagias vendéglátó vagy.

Letette a kagylót. Lili mellettem mindent hallott, de hát előzőleg megbeszélték egymással a játszmát, hogy így fognak meg. Udvarias vendéglátó, semmi kétség, de nem férjjelölt. Lili mindjárt úgy helyezkedett el a karosszékben, mint aki várja csókomat. Sokkal többet a csóknál, azt igen. Csókot nem. De miért bántsam meg? Odamentem hozzá, és megcsókoltam.

Tíz óra felé, hosszú beszélgetés után megkérdezte, hogyan szoktam aludni. Mondtam: fent az emeleti hálószobában van a nagy ágy, de én a díványt használom itt a szalonban. Ő csak egyedül tud aludni, felelte, de előtte itt marad velem a díványon, amibe barátságosan beleegyeztem. Aztán lefeküdtünk.

Másnap reggel, mikor felébredtem, a dívány melletti asztalkán nagy cédulát találtam: „Elmentem a Liberty áruházba, szőnyegeket eladni, és más dolgaim intézésére. Remek volt. Este hét és nyolc között jövök vissza, folytatni. L.”

Leültem a konyhában, míg melegedett a teavíz. Az asztalra könyököltem, és fejemet tenyerembe temettem. Azt hittem, hogy bizonyos fokig mérsékelt szívélyességemmel kielégítem Lilit, beéri egyszeri ölelkezéssel, és most magamra szabadítottam. Mekkora hülye vagyok, de mit tudok tenni ellene? Semmi sem jutott eszembe.

A csengetés, úgy éreztem, homlokom közepén lenget meg egy lecsüggő eret. A táviratkihordó volt. Előző éjszaka feladott sürgönyt hozott Párizsból: „Holnap este nyolc húszkor várj a Victoria pályaudvaron. Százmilliószor ölel Éva.”

A távirat feladója Kelecsényi Éva volt. Már többször hívtam, hogy jöjjön londoni házamba. Össze akartam hozni barátaimmal, és megkérdeni tőlük: mit szólnának, ha elvenném feleségül? Éva harminchét éves volt, pontosan annyi, mint halott feleségem, csinos és rendkívül vonzó nő. Vagy másfél esztendővel ezelőtt szeretője, Szilágyi, Párizsban vacsorát rendezett tiszteletemre. Vacsora után Éva, a címzetes háziasszony (nem Szilágyinál lakott, hanem szállodában) felállt, elbúcsúzott a jelenlévőktől, és velem kísértette haza magát. Ilyen botrányosan még soha el nem csábítottak. Éva fogható gyönyörűségét az ágyban még soha, senkivel nem éreztem, és noha tudtam, hogy szívesen lenne a feleségem, némiképp féltem valakit ezért feleségül venni.

Szász Katinak már beszéltem Éváról, bár személyesen még nem ismerte. Felhívtam telefonon, és beszámoltam néki Éva érkezéséről.

- Bújj ki a slamasztikából, amibe belemásztál - ajánlotta.

- Nem úgy van egészen. Lilit te hoztad a nyakamra, és most nem hozhatom haza Évát, miközben házamban Lili várja, mikor ugorhat az ágyamba. Ki kell találnunk valamit, hogy egyiküket se bántsuk meg. Legkevésbé Kelecsényi Évát.

Hosszas tárgyalás után kiötlöttem: Lili nem tudja, hogy anyám panzióban lakik, és nem nálam, de tudja azt - mert előző este elmondtam néki - hogy Portugáliában telel. Közölni kell Lilivel, hogy váratlanul hazaérkezett édesanyám, őt várom a Victoria pályaudvaron este, és ő nem jöhet fel többé hozzám.

- És hogy mondjuk ezt meg Lilinek?

- Az már a te dolgod. A kocsidnak nincs semmi baja. Állj a Liberty áruház elé, és várd meg, amíg kijön. Ha elszalasztod, keresd meg! Valahol London központjában.

Szász Kati kétségbeesetten letette a kagylót, de hamarosan újra hívott.

- Lili telefonált. Megmondtam neki, anyád érkezik, nem mehet hozzád. Egyébként gratulálok özvegyi magányodhoz. Egyik szerető a másik után. Holnap kit fogadsz?

Diadalmasan sétálgattam fel-alá, bár bántott, hogy a két nő hazudozásra kényszerít. De legalább Évának nem kell hazudnom. Leültem a karosszékkel szembe, a szék sarkára, mint Zsuzsával az elmúlt hónapokban. Rendszerint próbáltam néki valami érdekeset mesélni, életemből, vagy a meszsze múlt történetéből, Hadrianus császárról, Csuang Curól, Baburról, Voltaire-ről. Egyenesen, mozdulatlanul ült előttem, és amikor félig behunytam szemem az alkonyatban, arca ködfoltnak tűnt. Elhallgattam, és mintha a karosszék egy sínen hátrafelé kezdett volna távolodni. Arca egyre élesebbnek látszott, ahogy messzebb került karszékével egy ráborulóan szűk folyosóban.

Most is a szék sarkán ültem, és a két szobán meg az üvegházon át a szerszámbódé nedves faajtaját bámultam kint a kertben. Hirtelen karosszékén Zsuzsa ereszkedett le a csűr ajtaja elé. Behunytam a szemem, oly gyorsan, hogy éreztem szemhéjam nyomását, mégis egyre tisztábban láttam Zsuzsát. Karosszéke nagy gyorsasággal közeledett. Kezében korbácsot tartott, felém suhintotta, bal fülemen éreztem a szelet. Zsuzsa kétdimenziós arca egyre nagyobb és egyre ködösebb lett. Akkora volt már, mint a szoba, és foszlott fátyolnak éreztem, amikor átment a mellemen. Mindez rövid ideig tartott. Két-három pillanatig, másodpercig.

Csodálkoztam, hogy ilyen szelíd formában kapom a büntetést. De Zsuzsa mindig maximális gyengédséggel viseltetett irántam, és a csábító nem én voltam, hanem Éva és Lili, Szászné pedig a kerítőnő.

Csillaghegy, 2006. augusztus 24.

Faludy György
legolvasottabb cikkei
Faludy György
legfrissebb cikkei
Faludy György összes cikke
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/8  •  IV. 10. – IV. 23.
Sulyok Papa Doc: Zsidólakás
és zsidóbútor után olvasson
zsidókutya-igénylésekről is!
Para-Kovács Imre: Hamburgerekkel lehet a szemétdombra juttatni a Fidesz nevű állampártot, nem tárkonyszószos pirított pisztránggal! Váncsa István: embercsoport saját magának önszántából ennyire hülye nevet nem találhat ki, mint hogy Talpra Magyarok Közössége Smuzewitz Ilona: az úgynevezett ellenzéki pártok is megmondták, hogy nem Magyar a messiás, de ha olyan nagy a szükség a messiásra, ők vállalják Farkasházy Tivadar szerint a brazil Bolsonarónak Kisvárdára vagy Mezőkövesdre kéne igazolnia, de még mielőtt kiesnek Havas Henrik belecsöppent a Békemenet transzparenskészítőinek mindennapjaiba, és megtudta, azzal fognak vonulni, hogy: Elfoglaljuk Brüsszelt, mert Magyar Péter egy geci! Dési János a miniszterelnök (apjának) hatvanpusztai pálmaházában ugrándozó majmokról Verebes István újabb Örkényiádái A Heti Kamu megtudta: Tiborcz Istvan árufeltöltőnek állt, hogy belülről foglalja el a SPAR-t.
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.