Morfondír

Ürmös Zsolt és Varga Ferenc József
2012. 08. 08. · Hócipő 2012/16
Negyvenévesen nekivágni a világnak... ráadásul úgy, hogy otthon épp most ismerték el a mókával végzett két évtizedes munkámat... Hát... Kellett ez nekem? Nem hiányzik Magyarország? Mi a fenének mentem én el? És hogyhogy ilyen messzire, Tajvanra? Ja, hogy a család... hát igen. Aki külföldre házasodik és fontos neki a család... Pedig nem is vagyok az a családcentrikus típus. Akkor meg miért nem maradtam otthon a vala... Hát mert az a hazaszerető típus sem vagyok. Különösképp akkor nem, amikor... nem, nincs otthon semmi baj. Szép lakásom van, jópofa munkám... de van egy édes feleségem. És Orbán Viktor is sokszor mondta, hogy a család az első. Ezért jöttem el.



Mert Orbán Viktor megmondta, hogy nekem mi az első. Ne mondja meg, majd én eldöntöm. Na de nem hiányzik semmi, ami hazai? Hát... talán a krumplistészta meg a káposztás cvekedli. Meg a kollegák... de van internetem. Hoztam egy rakás könyvet, filmet... de ez azért mégsem ugyanaz. Mert a szobáim is hiányoznak, meg az utcák... hát, a piszkot itt is imádják a népek. Zaj, buké, rendetlenség, zebrán elém hajtó vadmarha - tisztára, mint otthon. Merthogy félig mi is ázsiaiak vagyunk. Most tudtam meg. De magyar embernek magyar földön a helye. Annyi minden hiányzik. Egy jó kis zsidózás, romázás, melegfelvonulás, új adók, idegbajos telefonálások a hivatalokkal, bankokkal és szolgáltatókkal... mert ezek itt nincsenek. Nem baj, van internetem, olvashatom a híreket, a fészbukon lájkolhatom ismeretlen ismerőseim árpádsávos kirohanásait, s miután hoztam magammal mindenféle hivatalos papírokat, idegropizhatok a szervekkel, ha úgy tartja kedvem. A munkám megvan, mert most is írok, és idekint fellépni is szoktam. Aztán meg majd hazamegyek. Szóval megvagyok. És ha húszéves lennék, a fenti tépelődés tán elő sem jön.



Út a döntés megszületéséig


Kampány - ígéret - „jobb lesz” - „hitelkamat le” - „adók el” - „bérek fel” - mégse - „elmúltnyolcév” - de lesz életpályamodell - addigra éhen halunk - menjünk? - itthon a család - de nincs lóvé - nem is biztos, hogy kellünk mi oda - hova? - mindegy - itt olyan izé minden - kint meg szép - hopp - bemondták, hogy tesznek valamit - bemondták - megint bemondták - sokszor mondják - megyünk? - más lesz ott a kaja - itthon meg már nincs - van egy ziccer - Anglia - mosogatni fogunk? - itthon már víz sincs - áh, ne dramatizáljuk túl! - Na gyerünk! - Magyar vagyok - Itt élnem s halnom kell - ez utóbbi meglesz - MAGYAR VAGY! - Hopp, újabb adó - bemondták - megint bemondták - nem csak bemondták - hol az a telefonszám? - Anglia? - Nem, Angola... - Hát... most már lassan az is jobb - Bőrönd elő!
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/9  •  IV. 22. – V. 5.
Para-Kovács Imre: Ha tartják magukat a pártközpontból kapott utasításokhoz, a valóság nem fog berobbanni a még mindig behunyt szeműek kis világába Farkasházy Tivadar: Hann Endre kérjen bocsánatot! Smuzewitz Ilona: Lehet, hogy most kevesebb magyar és nő szavazott rájuk, de az a demokrácia, amikor a Fidesz nyer Váncsa István: Nagy Márton számai örökké itt maradnak velünk, pedig feladta az életét értük Havas Henrik megalapította a Narancs Segélyt a karmelitában a bukott fideszes politikusok támogatására Juszt László: A felcsúti G. I. Joe elkövette a szerencsejátékosok legnagyobb hibáját: nem tudott nyerés közben felállni az asztaltól Dési János: Az állami média belső ellenállóinak rejtett társalgójáról Verebes István: Azért ez még mindig Magyarország! Propgandzsát szívtak – avagy a kognitív disszonancia és a választás estéjének legjobb mondatai A Heti Kamu megtudta: a külügyben nem darálnak, hanem környezetet védenek, a felesleges papírokat így értékesítik hörcsögalomként
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.