Porondok és mesterek

Smuzewitz Ilona
2010. 12. 29. · Hócipő 2010/26
Úgy tűnik nekem, hiába volt választási év az idei, a szórakoztatóipar jelesei alig profitáltak ebből. Orbán Viktor vidéki turnéján legtöbbször egyedül lépett fel valamelyik köztéri padra, hogy onnan köszöntse alkalmi hallgatóit. A szocialistáknál pedig annyira spóroltak, hogy a pártelnök maga öltözött be Michael Jackson-imitátornak, és táncolt a főtéren. Sokat elmond Mesterházy képességeiről, hogy most először tűnt úgy, hogy a helyén van.

A főpolgármesteri kampányban a plakátokon feltűntek a Tarlóst támogató ismert emberek. Horváth Csaba mellett ismeretlenek lépdeltek, úgy mosolyogva, mint akik maguk sem értik, mit keresnek ott. Ezután mintha ismét leállt volna a politikusok és a celebek összeborulása. A szocialisták év végi rendezvényén fellépett ugyan Sas és Beregi, de tőlük a színházigazgató azonnal elhatárolódott.

Mit gondoljunk egyébként a művészek politikai szerepvállalásáról?

Talán a kommunizmus tehet róla, hogy kialakult az a kép, hogy művészek a társadalom morális iránytűi lennének, akik lenge fehér köntösbe bújva kis felhőcskéken lebegve közlekednek az Ibolya presszó és a Tabdi borozó között, pajzán kuplékat fütyülgetve spiccesen.

Az író, aki utat mutat az élet dzsungelének szövevényes ösvényein, és akiről feltételezzük, hogy tud a sorok között írni.

A színész, aki hazafias verseket mond kissé kiabálva vagy seppegve.

A szobrász, aki köztéri szobrokat farag izmos nőkről és üres tekintetű férfiakról.

Az énekes, aki a Bánk bánból előad valamit a művházban. A táncos, aki… nos, a táncostól már akkor sem vártak semmit.

Csak a rendszerváltás után lett kérdés, hogy melyik művész melyik politikai istállóhoz tartozik. Mert akkor lesz hiteles, ha úgy szavaz, mint mi? Hány telt háznyi közönséget nyert meg a párt számára, ha valamelyik színész nyíltan a Fidesz mellett politizált? Vagy néztek már azért színdarabot, mert liberális a főszereplő?

A választások éjszakáján persze sokaknak eszükbe jutott, hogy egész gyermekkorukban ministráltak és egyházi napközibe jártak, ezért elrohantak a Fidesz választási központjába. Ahol váratlanul jóval többen tolongtak, mint ahány színházigazgatói állás és kuratóriumi elnöki poszt van az országban. Nehéz dolog az időzítés, nyilván megpróbálták elmagyarázni, miért vártak az utolsó pillanatig. Volt már olyan kampány, ahol Orbán körül egy musicalnyi előadóművész és egy olimpiányi sportoló tolongott. Mégsem nyertek.

Azóta a híres emberek sokkal óvatosabbak. Mert szép dolog a konzervatív gondolat és a kereszténydemokrácia.

De a megrendelés legalább annyira szép.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/18  •  VIII. 26. – IX. 8.
Para-Kovács Imre: Ha egyszer azt mondják, hogy visszaszerzik, akkor én el is hiszem... hogy meg vagyon ígérve! Váncsa István örül a Balatonra betelepülő német nyugdíjasoknak, ők ugyanis itt herdálják el tartalékaikat, és hozzák az igényszintjüket is! Smuzewitz Ilona megtudta, az áradó Tisza miatt apad a Duna, és már száraz lábbal lehet átkelni a zokogó fideszesek könnyeiből eredő folyón is Farkasházy Tivadar kevesli a NER-telenítést, hiszen ami marad nekik az így is százszor több, mint ami a túlélőiknek jut Havas Henrik megtudta Orbántól, hogy máris megbukott a Tisza, mert ő a helyükben 100 napa alatt már rég lecsukta volna Rogánt, Matolcsyt, meg saját magát is Dési János szerint a napi 24 órás közösségi médiás készenélt igenis megér négymilliárdot A Heti Kamu megtudta: Tiborcz István is pályázott a Nemzeti Vagyon­visszaszerzési Hivatal élére, hiszen mindenkiről tudja, hogyan keletkezett a vagyona Selmeczi Tibor az egészséges életmódról, amikor az egész napos böjtölést egy kis szénhidráttal jutalmazzuk este
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.