Játék a kastéllyal

Smuzewitz Ilona
2025. 01. 01. · Hócipő 2025/01
Akinek nincs kastélya, annyit is ér. Nagyméltóságú Hódi- és Mezővásárhelyi gróf Lázárnak van kastélya. Bár ha jól rémlik, az a kastély hivatalosan nem is létezik. Vagyis létezik, de egy ideig nem nagyméltóságú Hódi- és Mezővásárhelyi gróf Lázár kastélyaként létezett.

De előfordulhat, hogy ebben változás van. Nehéz eligazodni a kastélyügyekben.

Sokáig az volt az álláspont, hogy Nagyméltóságú Hódi- és Mezővásárhelyi gróf Lázárnak nincs köze a kastélyhoz. Ami nem is kastély. Hanem afféle újépítésű, lakóparki vadászház. Aztán meg nagyméltóságú Hódi- és Mezővásárhelyi gróf Lázár és becses családja ott fényképezkedik az adventi képeslaphoz.

Mintha nem lenne mitől megijedni így is.

Ki mitől ijed meg, annyit is ér.

Egy reggel kimentek a boldog jobbágyok a határba. És volt mit látniuk. Ott volt egy kastély. Ott termett. Lett. Keletkezett. Ahol korábban nem volt. Korábban csak földek voltak. Csakhogy hiányozni kezdett egy kastély. Vajon min múlik, kinek lesz valahol kastélya, és kinek nem lesz sehol?

Nagyméltóságú Hódi- és Mezővásárhelyi gróf Lázárnak lett.

Előbb, mint pályaudvara.

De nem ő kezdett kastélyozni. A kastélyozási láz is a kormányfői családhoz köthető elsősorban. Mint annyi minden élő, haladó és még formálódó hagyomány. A nemzet veje és neje tanítanak meg minket élni végre. Zsenge koruk ellenére már szinte életművük van. Az utcák sötétbe borítása. A bankvásárlás. A szállodaszerzés. A Szabadság tér felvásárlása.

Kezdetben furcsa hóbortnak tűnt kastélyokat gyűjteni és felújítani, mert drága.

Csakhogy ami másnak drága, az a nemzet vejének lehetőség. Megspórolt egy valag milliárd forintnyi adó befizetését. Mert költött a műemlékek felújítására. Mert lett egy törvény, hogy aki műemlékeket újít fel, az csökkenti az adóalapját. Nagyvonalúan. Hát a vejünk költött rendesen, mintha ingyen lenne az a pénz. Kastélyszállóra.

Ha pedig valahol felbukkan egy kastélyszálló, akkor szükség lesz vendégekre is.

Bár itt mintha lenne valami elakadás.

A lankadó érdeklődés miatt át kellett alakítani a működést. Bár a milliárdokat már kitermelte, úgyhogy mindegy. Ám elkeserítő, hogy a magyar emberek nehezen értik meg, milyen sokat tesz értük a kormány. Ha mégis megértenék, akkor nem mindegyikük tűnik igazán hálásnak.

Közömbösen tudomásul veszik, hogy megint történt valami nagyszerű. Mintha nem értékelnék, hogy a világ legjobb helyén élnek. Ahol a kastélyokról is gondoskodnak.

A vasútról nem gondoskodnak. De a kastélyokról igen. Mert azt nem tudta a Lázár, hogy a vasutat használják az emberek. Fogalma se volt erről. Semmit se tudott a vasútról. Azt hitte, hogy az olyan, mint a betonút, csak vasból van. Rácsodálkozott és időt kért, hogy megértse.

Majdnem felhívta a Vitézyt, hátha lenne egy terepasztala kölcsön.

De aztán megemberelte magát.

Tanulmányozta a vasutat és a vasutat használó embereket. És rájött, a vasutat emberek használják. Sőt, az emberek használják a vasutat. Azt is megértette, nem mindenki vasutas, aki a vasutat használja. Ezért úgy döntött, hogy megkéri Orbánt, adjon pénzt, fejlesszék meg a vasutat rendesen. Hadd örüljenek a vasutasok. Meg a vasutat használó emberek.

Akiknek még nem jutott kastély. Talán mert nem is kértek.

A Nemzeti Együttműködési Rendszer hajnalán még aligha volt valakinek is kastélya. Nagyméltóságú Hódi- és Mezővásárhelyi gróf Lázárnak se volt. Ott állt mindenki hülyén, kastélyok nélkül.

Azt se tudták, hova nyúljanak.

Azt se tudták, kell-e nekik kastély.

A sokadik, állandósult kétharmad kellett ahhoz, hogy valami megmozduljon. Lettek vármegyék, lett főispán, Corvin-lánc, volt néhány államfő is, mert kiderült, hogy ezek fogyóeszközök. Persze föld is lett, meg útkoncesszió is.

Valahol ezek után lett elvárás a kastély. Amikor már van főispán, de még nincs se akasztás, se báró.

Ebben a furcsa, átmeneti időben fogalmazódott meg a nagyméltóságú Hódi- és Mezővásárhelyi gróf Lázár fejében a gondolat, hogy a kastélyokat örökbe kell fogadtatni. Adott már ez az ország annyit az oligarcháknak, hogy lehessen kérni is tőlük.

Kérlek dobj ki pénzt egy kastélyra. Vedd a nyakadba egy ódon ingatlan költségeit a következő száz évre.

Váratlanul kiderült, miért nem loptak kastélyt tömegesen. Nem, nem csak a Tiborcz miatt. Hanem mert kastélyozni elég szar. Sokba van, ha egy látványos romot dekadensen reprezentatív ingatlanná kell alakítani. Mindentől távol.

Olyan távol, hogy oda csak kisbusszal lehet eljutni.

Rendőri felvezetéssel.

Mint például Hatvanpusztára. Bár ez a példa sántít. Mert Hatvanpuszta nem kastély. Hatvanpuszta a nemzet szívcsakrája és szimbolikus netovábbja. Hatvanpuszta felett mindig kék az ég. És kertjében mindig zöld a fű. Ugyanakkor Hatvanpuszta még nincs kész.

Mert hol a narancsliget csúszik, hol a pálmaházat kell újra felépíteni. Ha lenne folyója, már a harmadik medret ásatnák.

Az ellenzéki politikusokkal.

Hatvanpuszta már rég nem konkrét hely. Hatvanpuszta ideál. A Nemzeti Együttműködés Rendszerének, a gazdasági semlegesség, a szuverén demokrácia és a Nemzetek Európájának ideálja. Meg a karácsonyi tűzszüneté. Bár ez Budapestre nem vonatkozik.

Hatvanpuszta boldog. A magyar emberek a boldogságot a hatvanpusztaiak által gyakorolják.

A kastélyok sose lesznek olyanok, mint Hatvanpuszta. De a mostaninál mindenesetre jobban nézhetnének ki. A felújítások azonban akadozva haladnak.

Bár nagyméltóságú Hódi- és Mezővásárhelyi gróf Lázár szinte parancsba adta az örökbefogadást.

Mert kastélyok nélkül nem lehet hiteles feudalizmust építeni.

Ahhoz kastélyok kellenek, hogy mindenki érezze a Nemzeti Együttműködés Rendszerének súlyát. Kastélyok nélkül súlytalanná lenne a szuverén demokrácia, kastélyok szerint szart se érne a Patrióták frakciója.

Ha senki se lenne lent, kastély nélkül, akkor fent se lenne senki. Az pedig mégis tarthatatlan lenne.

Ha senki se lenne fent, akkor mit se érne Hatvanpuszta. Mert Hatvanpuszta már nem csak a pénzről szól. Arról szól, hogy azt csinálhat, amit akar. Ha évekig építteti a narancsligetet, akkor évekig építteti. Eldöntötte, megteheti. A szuverenitásnak ez a lényege. Senki se pofázik bele a szuverenitásba.

Mert különben Hatvanpusztán nagyon idegesek lesznek, és az nem jó. Addig, amíg nagyon sokan nem lesznek idegesek a hatvanpusztaiak miatt.

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2025/4  •  II. 12. – II. 25.
SEMJÉN IMPALÁT,
TIBORCZ SZÁLLODÁT LŐTT
Para-Kovács Imre: mihez kezdhetett volna egy kiművelt fő annyi pénzzel, amennyi a földszintes gondolkodásra képes családnak jutott Váncsa István: a kormányzati kommunikátorok elméje nem borult el, csak alternatív valóságban élnek, melyben Tiborcz sem gazdag Smuzewitz Ilona: a magyar lakosság választott képviselői révén gyakorolja a jólétet Farkasházy Tivadar: vajon a Madridban Francót méltató Orbán járt-e előtte Ibizán is Habony aranybékás klubjában? Havas Henrik bevallja, hogy évek óta szivárogtat Soros Györgynek, és mindenkinek, aki hajlandó fizetni Dési János a Nemzeti Paranormális Jelenségek Kutatóintézetéből jelentkezik Verebes István újabb Örkényiádái A Heti Kamu megszerezte Deutsch Tamás „Jesz áj szpík inglis” című videóklipjét Bemutatjuk a felcsúti Mini Duhajt Selmeczi Tibor: Trumpnak Kárpátalját kéne elfoglalnia, mert ott jobb a sör, mint Kanadában.
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.