Saárossy Eugén: Családi album

Boncz Géza
Nyomtatás
2010. 10. 22. · Hócipő 2010/21
Kedves Olvasó!
Kemény fába vágtam a fejem, amikor ezt a kötetet elhatároztam. Rövid története az, hogy találkoztam egy képzeletbeli barátommal, Saárossy Eugénnal, ki egy köteg családi fényképet rakott elém. Kérte, tegyek vele valamit, mert az ő családja több mint egy Családi Album. A képzeletbeli leszármazott elmesélte a képzeletbeli énemnek a család tagjainak igen kalandos és nem mindennapi történeteit.

Megfogadtam, hogy törődöm vele. A Családi Album képes regényén jelenleg dolgozom, és kéthetente igyekszem tájékoztatni Önöket, persze olyan gyorsasággal, ahogy el tudom kapni a Múzsa lábát!

Nem lesznek időrendbe rakva, hisz amelyik fénykép megragad, arról írok. Tán ettől lesz a sorozat különleges és kissé elmebeteg jellegű! Jó szórakozást!

Ui.: Egyébként Saárossy Eugén élő személy.




SAÁROSSY EUGÉN:
CSALÁDI ALBUM
(magyarról-magyarra fordította: Boncz Géza)
Id. Saárossy Szamár

Igen Hölgyeim és Uraim!

Jól olvassák, ebben a fejezetben egy szamárról esik szó.

Előzmény:

Az idős gróf reggel fölkelt, szájába betette a raccsolót, és lesietett a konyhába, ahol már javában állott a sürgés és forgás.

A személyzet kissé megdöbbent, hogy mit keres itt a Kegyelmes úr, de csak egy pillanatra tekintettek föl a csirke és egy szarvas kopasztásából, majd szorgoskodtak tovább.

Ekkor az idős gróf a tűzhely fölé hajolt, fejét a lángok közelébe helyezte, és három percig ott is tartotta, mire az agya meglágyult.

Magára vette a téliesített vadászkabátját, és elindult a közeli halastóhoz csúszkálni.

Már tavaszodott, a hírnök hóvirág kidugta kicsiny fejét a hó alól, amit játékos grófunk a talpával azonnal vissza is parancsolt.

Boldog volt, mikor leért a jégre.

Először csak az egyik, majd a másik lábával kipróbálta a jeget, az meg csúszott.

Így van ez évezredek óta.

Lassan ráment a jégre, negyedórán keresztül vett egy fiatalos lendületet, és beszakadt. Kétségbeesve kapaszkodott a letört táblákba, de azok rendre kicsúsztak a szattyánbőrrel bevont kezei közül. Hirtelen valahonnan előkapott még egy kezet, azzal a homlokára csapott, és segítségért kiabált.

- Segítség! Segítséééég! Jó emberek! Valaki jöjjön már ide! A kurva anyátokat!

- Gróf úr, szólítani tetszett? - állt meg a tóparton egy jóképű szamár!

- Mi az? - szólalt meg az öreg gróf.

- Megbolondultam tán?

- Igen! Bólogattak a jegenyék.

A szamár nem sokat teketóriázott, fogaival nyakon ragadta az öreg grófot, és mint vizslaszülő a gyermekét, elsietett vele a távolban pislákoló tűz felé. Amint közelebb értek, látja ám az öreg Saárossy, hogy a tűz körül ülnek a fonák betyárok. Kiket szeretett az öreg gróf, mert ezek a fonák betyárok amit a szegényektől elvettek, azt odaadták a gazdagoknak. A jó emberek megszárították az öreget, (kettő facsipesszel kirakták a szélfútta faágra), rátették a szamárra, ki bevitte azonnal a grófságba. Amint felépült, ünnepélyesen fiává fogadta a szamarat, és beíratta a polgári iskolába, és kitaníttatta. A szamár megtanult kézzel-villával enni, tudta a zsinórírást, kiválóan fogalmazott, beszélt ógörögül, mint őse, az Aranyszamár, kiváló táncosnak bizonyult, és néha még párbajozott is. A híres oxfordi egyetemre csak azért nem vették föl, mert nem találtak a fejére való cilindert. De a szamarat ez nem keserítette el, levelezőn elvégezte a cambridgei-i egyetemet, és tudományos értekezést írt a mesterséges megtermékenyítésről, „Csődörből-vödörbe” címmel.

De az irodalom is közel állott hozzá, sokan olvasták egyéni stílusban íródott költeményeit.

Egy ránk is maradt: …

Rég volt. Azóta múltak a századok,

Hogy a pákozdiak

Először látták ezt az állatot.

S mert i-t meg á-t mondott a bohó

A jó pákozdiak

Ráfogták menten, hogy - írástudó!

A nemesek tipikus életét élte, néha kártyázott meg pezsgőzött, de mértékkel.

A nők nagyon szerették, gondolom, itt nem kell részletekbe bocsátkozni. Nem nősült meg, mint általában a szamarak, de becsületben élt, és magas kort ért el. Kívánságát teljesítették, és
hamvait ősei földjére vitték: Szamarkandba.
A Hócipő legolvasottabb cikkei
A Hócipő legfrissebb cikkei
archívum
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/12  •  VI. 3. – VI. 16. Para-Kovács Imre: a történelmet hidraulikus emelővel és kokárdával tanító Czinyiné kinevezése a Védvonal élére jól jelzi, mennyire gondolják komolyan Smuzewitz Ilona: Sulyok nem mond le, hiszen ő együttműködésben verhetetlen, ezért tették oda, nem ő tehet róla, hogy közben változott a kormányfő Farkasházy Tivadar Hont András ezer forintjáról, amit az 500 millió mellé kapott adományként Havas Henrik végigveszi Orbánnal, mihez kezdjenek a légiósok nélkül kiüresedő felcsúti stadionnal Váncsa István a szurkolók kétlaki életéről, és a győzelmet követően Párizsban kitört forradalomról Dési János szerint ha a leköszönő kormány tagjai tegeződve kérnek számon egy új minisztert, akkor azt miért nem egy lakatlan szigetről tehetik csak? Juszt László furcsállja, hogy pont a diktatúra megszűnése döntötte be az egyetlen ellenzéki napilapot A Heti Kamu megtudta, hogy Balog püspök azért lobbizott ea kegyelem megadásáért, mert rollerezve őt is leterítette egy vérnyúl és napokig azt se tudta, mit csinál! Selmeczi Tibor alig várja, hogy Tóth Gabi együtt lépjen fel Sulyok Tamással egy búcsúban.
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.