Viszlát, és kösz a halakat!

Farkasházy Benedek
2008. 10. 21.
Mégiscsak létezett a titkos szovjet delfinkommandó - adták hírül a világ lapjai. Lőni, ejtőernyővel ugrani, sőt aknát keresni is tudtak. Az egyenruhát viszont nem szívlelték különösebben. A Hócipő riportere felkerekedett, és elutazott a Krím félszigetre, ahol Igorral, a delfinkommandó rajparancsnokával próbált szóba elegyedni.

Hócipő: Jó napot kívánok!

Igor a delfin: Krrrr, krrrr!

Hócipő: Én ezt nem értem...

Gondozó: Jövök már!

Hócipő: Ön kicsoda?

Gondozó: A jeltolmács. Mivel a hatvanas évek óta az emberi beszédre még nem sikerült megtanítani azt a 120 delfint, akik itt éltek, ezért jelbeszéddel kommunikálunk. Illetve értik az embert, de nem beszélik a nyelvét. Na, kérdezzen, davaj, davaj...

Hócipő: Kedves Igor, szereti a halat?

Igor a delfin: Krrrrr krmmm, krzssss, krrrr, krrrr!

Gondozó: Azt kérdezi, hol van a hal?

Hócipő: Mit tudom én? Csak azt kérdeztem szereti-e.

Gondozó: Jóember, ne ingerelje szerencsétlen állatot, mert megharagszik. Na, kérdezzen!

Hócipő: Milyen halat szeret?

Igor a delfin: Szrccssssss, grmmrmmgm krmmm krrrr krrrr!

Gondozó: Azt hiszem azt mondta, hogy a kedvence a tőkés hal.

Hócipő: Tőkehal nembdebár...

Gondozó: Az, az, dá, dá, csak tudja, ezek a régi beidegződések...

Hócipő: Ön volt ugyebár a rajparancsnok. Milyen kötelezettségekkel és kiváltságokkal járt ez a felelősségteljes pozíció?

Igor a delfin: Prrrrrrty prrrrrr! Krszzzzz szrcssssss, grmmmgrrrr krrrrrrr, krrrrr! Prtty!

Gondozó: Ő úszott a csapat élén, és ő tépte le az ellenséges békaemberek búvárszemüvegét.

Hócipő: És mi történt azokkal, akiket így helybenhagytak?

Igor a delfin: Krrrrrrr krrrrrrr! Zrmmmm, krsszzzzzz!

Gondozó: Kimentették őket, és átadták a gondozóknak némi tőkehalért cserébe.



Hócipő: Mi volt a legemlékezetesebb esete?

Igor a delfin: Króóóóó króóó! Szrrrrrrrrmmmm grmmmm krmmmm! Kráááááá, kráááá, krrrrrrrrr!

Gondozó: Éppen Kuba partjainál úsztak, amikor egy nagy ronda szakállas egyenruhás szivarozó embert mentettek ki egy süllyedő lélekvesztőből.

Hócipő: Csak nem...

Gondozó: Nem! Ne is mondja tovább, még meghallják. Sejtem én is, kire gondol, megkérdezem: Krrrrrm, krrrr szrmmmmm, grmmmm? Krmmmm krmmmm?

Igor a delfin: Kráááá, kráááá! Krmmm, grmmm, brmmm, szrszrcs krrrr, kráááá! Krááá!

Gondozó: A nevét nem tudja, de pár évre rá a szakállas ember kiszállt a parton egy nagy fekete autóból, és 10 órán át szónokolt a kubai nép delfinjeinek önzetlenségéről és a kardhalak felett aratott győzelemről.

Hócipő: Milyen feladatai voltak még?

Igor a delfin: Krrrr, krrrr, kráááá, krááá! Krmmmm, krmm, szrmmmm, brmmmm, bummmmm. Kráááá, krrrr!

Gondozó: Azt akarták, hogy sok-sok robbanószerrel ússzanak neki hajóknak.

Hócipő: És?

Igor a delfin: Krrrr, krrrrr! Krrrr, krrrr! Krááá, jappp, kráááá, szrmmm, grrrr, grrrr!

Gondozó: Hallottak róla a japán rokonoktól, hogy az emberek ott így etették saját testükkel a halakat, ezért nem voltak hajlandók rá.

Hócipő: Akkor hagyjuk a múltat. Hogy érzi magát mostanában?

Igor a delfin: Krrr! Krmmm krááá, grmmmm, grrrrrr! Szrcsss, szrcsss, krmmm, krááá!

Gondozó: Kevés a gondozó ezért kevés a tőkehal, a makrélát pedig nagyon unják. Az kicsi és nagyon sok rajta az olaj. Ráadásul már békaemberek sincsenek, ezért unatkoznak...

Igor a delfin: Krmmm? Kráááá? Króóóó, króóóóó!

Gondozó: Azt kérdezi, nincs-e kedve játszani velük egy kicsit...

Igor a delfin: Prrrrrr, grrrrrrr, krááá? Króóó króóóó!

Gondozó: Szívesen játszanának magával atomtengeralattjárósat.

Hócipő: Az milyen?

Igor a delfin: Gráááá, grrrrrrrr grrrrrrááá! Prtty, prtty. Krrrr krrrr, kráááá, króóóó!

Gondozó: Maga lemerül, pittyeg egy kicsit a víz alatt, ők megkeresik és elsüllyesztik.

Hócipő: Nem, köszönöm, nekem ennyi is elég, különben is megöl a szerkesztőm az útiköltség miatt. Hogy mondják delfinül, hogy köszönöm a beszélgetést?

Gondozó: Kráááá, kráááá, krrrrrr, krrrrrr!

Hócipő: Hát akkor, kedves Igor. Kráááá, kráááá, krrrrrr, krrrrrr!

Igor a delfin: Kráááá, kráááá! Krmmm, króóóó szrmmmm, krmmm. Krrrr, krrrrr!

Hócipő: Mit mondott?

Gondozó: Azt, hogy: Viszlát, és kösz a halakat!
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/22  •  X. 23. – XI. 5.
Para-Kovács Imre ha magyar lesz mindenki a bolygón, mi akkor is előbb voltunk magyarok, mint ők! Váncsa István: Kóstólt-e már vattacukor ízű tücsöksnacket? Hát libatepertő ízű vattacukrot? Smuzewitz Ilona: az euró luxuscikk lett, ahogy az élelmiszer is, az oligarchák idegesek, rövidesen már csak egymástól tudnak lopni Farkasházy Tivadar Orbán Balázs utcát talált a Gyógyszergyár utcában Havas Henrik megtudta, hogy hazánkban ezentúl a sikeresség mutatója nem a GDP lesz, hanem a Bruttó Nemzeti Boldogság Lendvai Ildikó: a Nemzeti Konzultáció mindig felvidít, örömöt okoz, ha hülyének néznek! Dési János: az igazság bolsi-libsi trükk, nem csoda, hogy be is tiltották a múlt héten Farkasházy és Verebes a Magyar Rádió gengszterek által bontásra ítélt egykori szellemi központjáról, a Pagodáról Nem Lehet Más az Ungárpetya – búcsúzunk az LMP-től A Heti Kamu megtudta: ezentúl utasok is vezethetik a MÁV-szerelvényeket, ha a masinisztának lejár a munkaideje
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.