Viszlát, és kösz a halakat!
Farkasházy Benedek
2008. 10. 21.
Mégiscsak létezett a titkos szovjet delfinkommandó - adták hírül a világ lapjai. Lőni, ejtőernyővel ugrani, sőt aknát keresni is tudtak. Az egyenruhát viszont nem szívlelték különösebben. A Hócipő riportere felkerekedett, és elutazott a Krím félszigetre, ahol Igorral, a delfinkommandó rajparancsnokával próbált szóba elegyedni.Hócipő: Jó napot kívánok!
Igor a delfin: Krrrr, krrrr!
Hócipő: Én ezt nem értem...
Gondozó: Jövök már!
Hócipő: Ön kicsoda?
Gondozó: A jeltolmács. Mivel a hatvanas évek óta az emberi beszédre még nem sikerült megtanítani azt a 120 delfint, akik itt éltek, ezért jelbeszéddel kommunikálunk. Illetve értik az embert, de nem beszélik a nyelvét. Na, kérdezzen, davaj, davaj...
Hócipő: Kedves Igor, szereti a halat?
Igor a delfin: Krrrrr krmmm, krzssss, krrrr, krrrr!
Gondozó: Azt kérdezi, hol van a hal?
Hócipő: Mit tudom én? Csak azt kérdeztem szereti-e.
Gondozó: Jóember, ne ingerelje szerencsétlen állatot, mert megharagszik. Na, kérdezzen!
Hócipő: Milyen halat szeret?
Igor a delfin: Szrccssssss, grmmrmmgm krmmm krrrr krrrr!
Gondozó: Azt hiszem azt mondta, hogy a kedvence a tőkés hal.
Hócipő: Tőkehal nembdebár...
Gondozó: Az, az, dá, dá, csak tudja, ezek a régi beidegződések...
Hócipő: Ön volt ugyebár a rajparancsnok. Milyen kötelezettségekkel és kiváltságokkal járt ez a felelősségteljes pozíció?
Igor a delfin: Prrrrrrty prrrrrr! Krszzzzz szrcssssss, grmmmgrrrr krrrrrrr, krrrrr! Prtty!
Gondozó: Ő úszott a csapat élén, és ő tépte le az ellenséges békaemberek búvárszemüvegét.
Hócipő: És mi történt azokkal, akiket így helybenhagytak?
Igor a delfin: Krrrrrrr krrrrrrr! Zrmmmm, krsszzzzzz!
Gondozó: Kimentették őket, és átadták a gondozóknak némi tőkehalért cserébe.
Hócipő: Mi volt a legemlékezetesebb esete?
Igor a delfin: Króóóóó króóó! Szrrrrrrrrmmmm grmmmm krmmmm! Kráááááá, kráááá, krrrrrrrrr!
Gondozó: Éppen Kuba partjainál úsztak, amikor egy nagy ronda szakállas egyenruhás szivarozó embert mentettek ki egy süllyedő lélekvesztőből.
Hócipő: Csak nem...
Gondozó: Nem! Ne is mondja tovább, még meghallják. Sejtem én is, kire gondol, megkérdezem: Krrrrrm, krrrr szrmmmmm, grmmmm? Krmmmm krmmmm?
Igor a delfin: Kráááá, kráááá! Krmmm, grmmm, brmmm, szrszrcs krrrr, kráááá! Krááá!
Gondozó: A nevét nem tudja, de pár évre rá a szakállas ember kiszállt a parton egy nagy fekete autóból, és 10 órán át szónokolt a kubai nép delfinjeinek önzetlenségéről és a kardhalak felett aratott győzelemről.
Hócipő: Milyen feladatai voltak még?
Igor a delfin: Krrrr, krrrr, kráááá, krááá! Krmmmm, krmm, szrmmmm, brmmmm, bummmmm. Kráááá, krrrr!
Gondozó: Azt akarták, hogy sok-sok robbanószerrel ússzanak neki hajóknak.
Hócipő: És?
Igor a delfin: Krrrr, krrrrr! Krrrr, krrrr! Krááá, jappp, kráááá, szrmmm, grrrr, grrrr!
Gondozó: Hallottak róla a japán rokonoktól, hogy az emberek ott így etették saját testükkel a halakat, ezért nem voltak hajlandók rá.
Hócipő: Akkor hagyjuk a múltat. Hogy érzi magát mostanában?
Igor a delfin: Krrr! Krmmm krááá, grmmmm, grrrrrr! Szrcsss, szrcsss, krmmm, krááá!
Gondozó: Kevés a gondozó ezért kevés a tőkehal, a makrélát pedig nagyon unják. Az kicsi és nagyon sok rajta az olaj. Ráadásul már békaemberek sincsenek, ezért unatkoznak...
Igor a delfin: Krmmm? Kráááá? Króóóó, króóóóó!
Gondozó: Azt kérdezi, nincs-e kedve játszani velük egy kicsit...
Igor a delfin: Prrrrrr, grrrrrrr, krááá? Króóó króóóó!
Gondozó: Szívesen játszanának magával atomtengeralattjárósat.
Hócipő: Az milyen?
Igor a delfin: Gráááá, grrrrrrrr grrrrrrááá! Prtty, prtty. Krrrr krrrr, kráááá, króóóó!
Gondozó: Maga lemerül, pittyeg egy kicsit a víz alatt, ők megkeresik és elsüllyesztik.
Hócipő: Nem, köszönöm, nekem ennyi is elég, különben is megöl a szerkesztőm az útiköltség miatt. Hogy mondják delfinül, hogy köszönöm a beszélgetést?
Gondozó: Kráááá, kráááá, krrrrrr, krrrrrr!
Hócipő: Hát akkor, kedves Igor. Kráááá, kráááá, krrrrrr, krrrrrr!
Igor a delfin: Kráááá, kráááá! Krmmm, króóóó szrmmmm, krmmm. Krrrr, krrrrr!
Hócipő: Mit mondott?
Gondozó: Azt, hogy: Viszlát, és kösz a halakat!